XV. rész
Mihály bácsi szótlanul, egy intéssel beljebb tessékelte a házba Bélát, mutatta, hogy a konyhaasztalnál melyik székre üljön. Lassú, kissé reszketeg mozdulatokkal poharakat, félüvegnyi bort vett elő a nyikorgó ajtajú, opálosra fakult üvegezésű konyhakredencből, majd leült Bélával szembe.
Béla előhúzta a dózniját.

XIV. rész
Béla az öreg szavai ellenére ruganyos, határozott léptekkel átvágott az udvaron. Egyenesen az elmállott, félig már összedőlt kukoricagóréhoz ment. Tétovázás nélkül – hiszen emlékeiből jól tudta, hol van a földbeásott, kitéglázott falú verem, ahová a húst meg a vadbőröket rejtette régen is az öreg – félrelökött néhány korhadt lécet, s egy hirtelen mozdulattal felrántotta [...]

XIII. rész
Béla gondterhelten meredt maga elé.
– Hm – szólalt meg kis idő múlva. – Hogyan gondolhattad, hogy ismerhettem, ha csak pár éve került ide? Miféle turpisság van ebben, te Lajos?

XII. rész
Béla késő délután Kutas Lajosnak, a falu pártitkárának irodájában ült. Ugyan azt még nem nagyon tudta, igazából mit is akar tőle a pártitkár elvtárs, sőt még csak nem is értette, hogy egyáltalán mit is akarhat, de miután két jó elvtársával érte küldetett Szabó Sándorék házához azzal, hogy igyanak meg már egy spriccert ezen a [...]

XI. rész
– Üres a templom? Hát miért baj az? Majd csak kitalálnak az elvtársak valamit rá.
Az öreg elkerekedett szemmel nézett Bélára.
– No, hát aztán mit találhatnának ki? – kérdezte.

X. rész
– Szegény jószág – nyögte erőltetetten Béla. – Mit árthatott nekik az a kutya? Lehet, hogy csak csaholta őket… Hiszen puli volt! Aztán az egység vezetőjét ez idegesíthette, és parancsot adott, hogy lőjék le…

IX. rész
Amikor Béla álmából felébredve, ezerkilencszázötvenhat tavaszán, egy napsütéses reggelen kinyitotta a szemét és körülnézett, hirtelen nem is tudta, hogy hol van.
A szájpadlása száraz volt, a nyelve puffadt, érzéketlen.

VIII. rész
Nagyon lassan, szinte ólomlábakon múlt el a december hátralévő része. Béla úgy érezte, mintha állna vagy legalábbis egyhelyben topogna az időben. Mindig ugyanazok a történések: felkelés, tisztálkodás, reggeli, szolgálat, ebéd, szolgálat, vacsora, szolgálat, takarodó. Unalmas, döglött napok. Néha-néha egy kis szeminárium, de semmi más.

VII. rész
Béla ezerkilencszázötvenöt karácsony estéjét készenléti szolgálatban, a laktanya úgynevezett klubszobájában (kanapé, három fotel, üvegajtajú vitrin és egy rozogalábú, repedezett lapú dohányzóasztal) töltötte.

VI. rész
Amikor kiszálltak az autóból, a kocsi-parancsnok suttogva azt mondta:
– Nem kell ám becsukni az ajtókat, hadd szellőzködjön ki csak a kanszag…
– Hát tehetek én arról – morgolódott az egyik katona –, hogy disznósajt volt vacsorára? Az puffassza így az ember hasát.