A hagyományokhoz híven pontosan 12 órakor a Szent István szobornál vette kezdetét Törökbálint város augusztus 20-ai ünnepsége. Az államalapító királyunk szobránál tartott megemlékezésen a Himnusz eléneklése után Szaszák Imre református lelkész megáldotta, Bohn István esperesplébános pedig megszentelte az új kenyeret.

Szent István
Nemzeti ünnepünkön tisztelgünk Szent István előtt. Emlékezünk az államalapító királyra, akire ezer esztendő múltán is hálával és büszkén tekinthet a magyarság, hiszen nemzeti létünknek olyan alapjait rakta le, amelyek a századok viharait is kiállták.

A hagyományokhoz híven pontosan 12 órakor a Szent István szobornál vette kezdetét Törökbálint város augusztus 20-ai ünnepsége.

„A haza nem csak föld és hegy, halott hõsök,
anyanyelv, õseink csontja a temetõben, kenyér és táj. Nem.
A haza te vagy, testi és lelki mivoltodban.
Õ szült, õ temet el, õt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, úgy a lángoló, örömteli pillanatokban, mely összessége az életedet alkotja.
S életed a haza életének egy pillanatja is…”
(Márai Sándor)

Törökbálinton sohasem látott embertömeg fogadta azokat, akik augusztus 20-án a művelődési ház által szervezett István, a király előadásra ellátogattak. Mint a ház dolgozóitól megtudtuk, az előzetes érdeklődés alapján sejteni lehetett, hogy nagyon sokan kíváncsiak az előadásra, de hogy ennyien lesznek, abban csak reménykedni tudtak.

„Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron” – ez áll egy népszerű Arthur Golden-regényben. Szívszorító szavak, és ha egyre gyorsabb ütemben fogyatkozó napjainkra s a felgyorsuló időre gondolunk, talán hajlamosak is vagyunk elfogadni igazságnak.