Szent István

Nemzeti ünnepünkön tisztelgünk Szent István előtt. Emlékezünk az államalapító királyra, akire ezer esztendő múltán is hálával és büszkén tekinthet a magyarság, hiszen nemzeti létünknek olyan alapjait rakta le, amelyek a századok viharait is kiállták.

Tisztelgünk az ember előtt, aki a történelem egy pontján megértette és betöltötte hivatását, és emberségből, emberi helytállásból nemzedékeknek adott példát. Ünnepeljük a szentet, aki életének értelmét, tápláló erőforrását az evangéliumban találta meg, és a katolikus egyház gyermekeként Krisztusnak igaz követője lett. Isten szolgálatában is irányt mutatott a magyarságnak századokon át.
Egy nemzet önbecsülésének fontos része az, ahogyan emlékezetében tartja múltját, és emlékezik hőseire, szentjeire. Népünk története nem szűkölködik ilyen nagy emberekben. István király köztük is a legnagyobbak egyike. Ezért rá emlékezni örömünk és büszkeségünk. Ez az örömteli emlékezés akkor lesz méltó a szent királyhoz, ha benne impulzusokat nyerünk jelen feladatainkhoz, ha tanulni tudunk és akarunk életpéldájából. Az ünneplés nem múltba révülő nosztalgia, hanem jelenbe hozó emlékezés. Szent István király egyéniségét, életpéldáját, országot építő bátorságát és életet formáló hitét a jelenben állítjuk magunk elé, hogy ennek fényében mostani és jövőbeli feladatainkat fogalmazhassuk meg.
A II. Szilveszter pápa által küldött koronával az 1000. év karácsonyán koronázták királlyá, és ezzel belépett a keresztény uralkodók sorába. Szent István életműve, intézkedései, intelmeiben megfogalmazott elvei egyértelműen tanúsítják, hogy valóban keresztény király volt, abban a szellemben, ahogy azt Szent Ágoston megfogalmazta: Király Isten kegyelméből. Vallotta, hogy életét, királyi hatalmát és ezzel járó feladatát Istentől kapta, ezért Isten parancsait tekintette élete és uralkodása alaptörvényének, és tudta, hogy minden tettéért Istennek tartozik felelősséggel. Nyilvánvalóan emberi adottságai is megvoltak az uralkodáshoz, volt érzéke a történelmi pillanat megragadásához, de hogy mindebből olyan életmű született, amely képes volt nemzetének jövőjét megalapozni, annak köszönhető, hogy ezek az elvek érvényesültek életében.
Isten kegyelméből való király. Mit kezdhetünk ma, több mint 1000 év múltán ezzel a megállapítással? Nem szabad egy legyintéssel elintéznünk, mert az emberi élet alapvető koordinátáira hívja fel a figyelmünket. És ezek megértésével lehetünk ma is ember, Isten kegyelméből.
Az élet, az élettér, ahol mozgunk, a kultúra, amellyel rendelkezünk, az emberek, akikért felelősek vagyunk, végső soron mind Isten ajándékai számunkra. Kegyelem, vagyis kitüntető lehetőség. Ha ennek tudatában vagyunk, megszületik bennünk az erő és a bátorság, amellyel vállalhatjuk az életet, hivatásunkat, kultúránkat, magyarságunkat.
Megfelelő igazodási pontra van szükségünk, hogy lehetőségeinkkel a magunk és embertársaink javára tudjunk élni. Szabadságunk is úgy bontakozik ki igazán, ha Istenhez és törvényeihez mérjük magunkat. Aki önmagát tekinti végső mércének, elveszíti lába alól a talajt. Ahhoz, hogy békében élhessünk önmagunkkal, embertársainkkal és környezetünkkel, felelősségtudatra van szükségünk. Ezt táplálja a tudat, hogy tetteinkért Istennek is számadással tartozunk.
Szent Istvánnak, az Isten kegyelméből élő embernek van mondanivalója a 2011. év magyarjai számára is!
Turai István
polgármester