Ha én jel vagyok neked,
S te jel vagy nekem,
Szívemben csókot,
S ne bűnt keress.

Dermedt szó,
Meleg hó,
Kihűlt jászol.
Mű fenyő,
Mű csók,
Mű karácsony.
Szívemen
Didergő
Kisded álom,
Szeretni,
Szeretni!
Minden áron.

Majd egyszer befejezem
Vagy újra kezdem
Vagy csak gondolom azt amiről tudom :
Soha nem kezdhetem el másként.

Tóth József: Csillagra csillagot
A bálvány arcát hideg hóba rajzolod.
Jön április hercege,
S elmossa végérvényesen
Az imádatot.
Sose vész el,
Ha csillagot rajzolsz csillagon.
*

Vak ujjaim sebzett begyével,
A parti homokra rajzolok,
Tudván, hogy jön a hullám,
S a mindenség papiruszán,
Nyomot sem hagyok.

Nem kérdezed,
Én hát megkérdezem:
A Lehet, meddig nem lehet?
A bűnről kiderül majd, hogy bűntelen
A tévedésről, hogy az helyes.
Hit, tudomány,
Legyen bár gondosan elrendezett,
Mind, mind elveszhet,
Elmehet.
Csak a szerelem,
Mit őriz szívünk, a meztelen,
Az nem veszhet el.
Az nem veszhet el.

Nyitott tenyereden
Egy pillangó szárnypihegése
Kellene ez a béke,
S a pillangó bizalma,
Hogy ujjaid nem csapódnak össze
Vasvigyorral, kelepcefoggal.

Valaki mért számomra is,
Egy keveset a mérhetetlenből,
Lettem így adott, s mérhető.
Nem tudom meddig leszek még itt,
De az a Valaki majd
Beolvaszt nagy tégelyébe,
S leszek újra teremthető

Az ősz születése
Gesztenye pattan az útra,
Feslik a burka,
S ragyogva gurul,
Gurul a tél elé,
Az újszülött barna csoda.
*

Ha a hajnal kitépi kezedből a csillagokat,
Hajolj közelebb valakihez,
Csókolj, vigasztalj.
Ígérj táltosabb nappalokat,
És sose mérd, hogy cserébe ki, mit adhat.
Tóth József