Tóth József: Csillagra csillagot

A bálvány arcát hideg hóba rajzolod.
Jön április hercege,
S elmossa végérvényesen
Az imádatot.
Sose vész el,
Ha csillagot rajzolsz csillagon.
*

Jézus keresztje

Sose tette le.
Igaz, fel se vette.
Mi adtuk rá mindörökre,
Mint elhibázott szerelmeinkre
A glóriát.
*

A megváltottság előtt

Én még mindig a kopogtatás előtt vagyok,
Görcsbe meredt, elgyávult mozdulat.
Indulnék felé, ha nem félteném,
Ha nem szorítanám rettegve,
Minden áron azt, ami nem is az enyém.
*

Bilincs

Méhviaszba mártott repülni akarás,
A szerető önző olló-csattogása.
Ítélet a helyben maradásra.
Csomó, összegubancolt fonál,
Az önmagába fordult hitves labirintusában.