Emlékszem, dolgoztam az osztályomon, amikor délután megjelent a főigazgató úr, dr. Fülöp Rudolf és leült a kanapéra, szokásos „véletlenszerű vizitációját” járva a kórház részlegein. Akkor éppen a mi osztályunkon volt a sor. Ilyenkor mindenféléről szoktunk beszélgetni, ami közös kórházi dolgainkat érinti, de azon a napon egy érdekes kérdés került előtérbe.