Emlékszem, dolgoztam az osztályomon, amikor délután megjelent a főigazgató úr, dr. Fülöp Rudolf és leült a kanapéra, szokásos „véletlenszerű vizitációját” járva a kórház részlegein. Akkor éppen a mi osztályunkon volt a sor. Ilyenkor mindenféléről szoktunk beszélgetni, ami közös kórházi dolgainkat érinti, de azon a napon egy érdekes kérdés került előtérbe.

Megkérdezte, hogy indultunk-e azon a szakmai versenyen, amelyet egy másik egészségügyi intézet szervezett. Mondtuk, hogy nem. Erre igazgató úr azt válaszolta, hogy ez nagy hiba. Szó szót követett, és akkor elindult egy gondolat, ami aztán később tettekben is megnyilvánult. A vezetőség megbízásából – kollégámmal együtt – elkezdtük szervezni a szakdolgozók versenyét.
Azt gondoltunk, hogy a mi intézetünkben is versenyezhetnének egymással a legjobb tudású dolgozók, ami egyben a csapatépítést is erősíti.
Kétfős csapatokat alkotva szállhattak harcba a fődíjért. A főigazgató úr nagylelkű díjazást ajánlott fel a verseny első három helyezettjének, tanulmányi út formájában, de végül természetesen senki sem távozott üres kézzel.
Az elődöntőt október 25-én rendeztük meg. Hosszas felkészülés előzte meg a verseny napját a résztvevők részéről, és bőven adott feladatot a szervezőknek is, de megérte.
Tizenhat csapat indult az első körben, amiből csak nyolc jutott tovább a döntőbe.
Egy hónap elteltével és megannyi izgalommal elérkezett a várva várt nap.
A legjobb nyolc csapat, a legjobban felkészült tizenhat szakember mérkőzhetett meg egymással.
Úgy gondolom, hogy nemcsak a díjért, hanem az elismerésért, a megbecsülésért is folyt a „küzdelem”. Jómagam is, mint egészségügyi dolgozó úgy érzem, nem vagyunk eléggé megbecsülve a társadalom által, és néha egy kis pluszmegerősítés is jól jön számunkra.
A változatos és színvonalas feladatokkal tarkított döntőben minden csapat kellően helytállt, de csak a legjobbak győzhettek. A verseny végeredményét tekintve olyan szakemberek állhattak a képzeletbeli dobogón, akik joggal megérdemlik, hogy ők legyenek a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet idei legjobb ápolói.

A díjazottak:
I. hely: Wihl Ágnes és Horváth Dorottya (háromnapos szakmai út)
II. hely: Lieber Éva és Gonda Imréné (kétnapos szakmai út)
III. hely: Pap Arnold és Kiss Szilárd (egynapos szakmai út)

Szervezőként úgy látom, hogy az ilyen versenyeknek mindig van építő jellege, nemcsak a versenyzők részére, hanem mindannyiunk számára, mert általa erősödik a közösségi és csapatszellemünk is.

Schneider Zsolt
eg. szervező