A tavasz a mérsékelt éghajlat egyik évszaka, a természet újjászületésének időszaka: minden kizöldül, feléled, a téli csendet felváltja a madárcsicsergés és a lombsusogás hangja. Magában hordozza a megújulást, a változást, az újjászületést – és nem utolsósorban a szerelem évszaka.

„Hivatalosan” március 1-jén veszi kezdetét a meteorológiai tavasz, de a csillagászati tavasz az északi féltekén csak március 21-én következik be, ez a napéjegyenlőség ideje. Ezen a napon a Nap az Egyenlítő magasságában halad át az égbolton, sugarai merőlegesek a Föld forgástengelyére, éppen keleten kel és nyugaton nyugszik, a nappalok és az éjszakák hossza egyenlő. Ezt követően a nappalok hosszabbodnak és egyre melegszik az idő. E dátumhoz kötődök a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, a húsvét, amely a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik.

Flóra, a virágok istennője
Flóra, a tavasz ókori istennője eredetileg vidéki nimfa volt, és Chlorisnak nevezték. Egy nap, amikor a mezőkön kóborolt, megpillantotta Zephürosz, a nyugati szél, és nyomban beleszeretett, utánaeredt, majd fölébe keveredve asszonyává tette. Eközben Flórává változtatta, és nemcsak halhatatlansággal ajándékozta meg az örökké tartó tavasz formájában, hanem a törvénykezés hatalmával is, minden virág, gyümölcs és érésben lévő gabona fölött. Flóra átalakulását párhuzamba állították Zephürosszel, aki langyos tavaszi fuvallatával végiggördült a tájon és felélesztette a természetet. Úgy tartották, hogy Flóra légzés közben üde rózsákat fújt ki. Flórának volt egy temploma Rómában, és az i. e. 238. évi aszályt követően Floralia ünnepet alapítottak. Az ünnepek alatt kocsiversenyeket tartottak, és szexualitástól fűtött bohózatokat adtak elő, amint az egy termékenységi kultuszhoz illik. Flóra különösen az újkori művészek körében lett népszerű, akik sokféle allegóriát láttak benne, és azért is kedvelték, mert gyönyörű nők megfestésére ihlette őket.

E valóban varázslatos évszak számtalan művészt ihletett meg, és ugyancsak számtalan mű magasztalja a tavaszt, és mindazt, amit jelképez.
A tavasz beköszöntével a szervezetünkben is változások zajlanak le: mind lelkileg, mind fizikailag megérezzük az eljövetelét.
Először is, ismét élvezhetjük a napfényt, amit többnyire nélkülözni voltunk kénytelenek az elmúlt hónapokban. Mind a lelkünk, mind a testünk ki van éhezve rá, végre vége a sötét ködös reggeleknek és a korán beköszöntő esti sötétségnek. Ez már önmagában ok az örömre. A bőrünkkel kapcsolatban azonban csínján kell vele bánni, a jelszó a fokozatosság. A bőr a téli hónapokban nem jutott kellő mennyiségű A- és D-vitaminhoz, amelyeknek egyik legfőbb forrása a napsugárzás. Mielőtt azonban átadnánk magunkat a napfénynek, mindenképpen időt kell szánni az arcbőr tisztítására, regenerálására, és a későbbiekben különös figyelmet kell fordítani a fényvédelemre is.
Az, hogy lassacskán elhagyhatjuk a több réteg ruházatot és elfeledhetjük a télikabátot, szintén megkönnyebbülést hoz, azonban sajnos időnként az örömbe üröm is vegyül: a némi súlyfelesleg, amit a tél folyamán sikerült összeszednünk. Pánikra azonban semmi ok, a tavasz kitűnő alkalom étkezési szokásaink megváltoztatására is, mert ilyenkor sokkal kevésbé kívánjuk a szénhidrátban gazdag és zsíros ételeket. Ez az egyik oka annak, hogy az év elején elkezdett fogyókúrák sokkal sikeresebbek. Mindenképpen mozogjunk többet, akár már az is hasznos lehet, ha a verőfényes napsütésben, mondjuk, egy szakaszon nem a tömegközlekedést választjuk, és nem ülünk autóba, ha a háromutcányira lévő kisboltot kívánjuk felkeresni. De ami nagyon fontos: mindenképpen reális célokat tűzzünk magunk elé, és ne adjuk fel, ha nem érünk el azonnali látványos eredményt. És legfőképpen ne felejtsük el, hogy sikerünk feltétele az önelfogadás. Élvezzük görcsök nélkül a tavaszt, az életet!