Húsvét ünnepe a vallási megemlékezések mellett az újjászületésnek az évezredes ünnepe is. Az ünnepi asztalon ilyenkor feltálalt hagyományos ételek, mint a tojás, a bárány, a sonka és a foszlós kalács a megújhodás jelképei.

A húsvét a nagyböjt, vagyis a hústól való negyvennapos tartózkodás befejezésének ideje, az emberiség egy jelentős részének legnagyobb vallási ünnepe. A keresztények számára Krisztus feltámadásának, míg a zsidó vallásúakéra az egyiptomi szolgaság végének az emléknapja.
A húsvéti ünnep szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, a természet téli álomból való ébredéséhez, valamint a termékenységgel összefüggő népszokásokhoz. Ezen hagyományok egy kisebb része beépült a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, másik, nagyobbik része azonban a vidéken élő népek közös ünnepi szokásaiként maradtak fenn, s ezek egy része – ötvözve a keresztény és az ősi pogány szokásokat – ma is él.
A húsvétot megelőző hosszú böjti időszak a felkészülés ideje, amelybe kisebb ünnepeket iktattak. Nálunk az ezen időszak vasárnapjai különböző neveket kaptak: a hatodik például a virágvasárnapot, s ez a nap már a húsvéti ünnep része.
A virágvasárnapot megelőző napon a határban barkát szedtek, amit másnap megszenteltettek a templomban, így védve a családot az esetleges bajoktól. Egyébként a virágvasárnap nemcsak a barkaszentelés ideje: ez a nap a húsvét előtti utolsó hét (a nagyhét) kezdete is. Az ezt követő napok – például nagycsütörtök – a Bibliában leírtak szerint a jeruzsálemi eseményekhez, emlékekhez (például az utolsó vacsora, a tanítványok lábának megmosása) kapcsolódnak. Nagypéntek pedig Jézus kereszthalálának, vagyis a gyásznak a napja. Ezen a napon a falvak népe végigjárja a települések széli kálváriadombokon lévő, az egyes stációkat jelölő kápolnákat, vagyis Jézus keresztútját.

Hasznos trükkök  tojás- és sonkafőzéshez
Ha a hagyományt követve húsvéti főtt tojást is fel szeretnénk tálalni az ünnepi asztalra, nem árt néhány dologra figyelnünk. Az első legfontosabb, hogy a megfőzendő tojások frissek legyenek. Erről úgy győződhetünk meg a legegyszerűbben, hogy a tojásokat sós vízbe rakjuk. Ha kellően frissek, lesüllyednek az edény aljára, ha nem, felszínre emelkednek. Jó tudni azt is, hogy a tojás héja nem reped meg, ha főzés előtt gombostűvel megszúrjuk. De tehetünk a főzővízbe kevés ecetet vagy sót is: hatásukra a megrepedt tojás sem fut ki a héjából. A kemény tojás főzési ideje a víz forrásától számítva 10 perc, utána szedjük ki, és tegyük hideg vízbe. Héjuktól így könnyebben megszabadíthatók. Ha a főtt sonka levében főzzük meg a tojásokat, ízük még finomabb lesz, hiszen átveszik annak füstölt ízét. Régen szokás volt, hogy a megfőtt tojásokat szalonnával kenték körbe: ezáltal nemcsak szép fényt kaptak, de tovább el is álltak. A nyers füstölt sonkát – legyen kötözött sertéslapocka vagy úgynevezett parasztsonka, esetleg szaftosabb tarja – alaposan megmosva előző este áztassuk be annyi hideg vízbe, hogy ellepje. Másnap cseréljük le a vizét hasonló mennyiségű hidegre. Dobhatunk mellé a főzőlébe ízlés szerint egész fekete borsot, koriandert, fokhagymát, néhány szem borókabogyót, melyekkel lassú tűzön 3-4 órán keresztül fűzzük puhára. Ha megfőtt, hagyjuk a saját levében kihűlni, majd tegyük tálra, és vékonyan szeleteljük fel. Reszelt tormával, mustárral vagy finom tavaszi zöldsalátával kínáljuk.

A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok elhallgatnak. Így várják az emberek a feltámadás napját. Ez utóbbi nap már az örömé, amit körmenetekkel, tűzgyújtással, a Krisztust jelképező húsvéti gyertyák meggyújtásával és finom ételekkel ünnepelnek. A hagyományos húsvéti sonkát már szombat este, a böjt lezárásával feltálalják, vasárnap pedig a sonka mellé tojást, tormát, főételként pedig bárányt fogyasztanak.
Amíg a vallási előírásokhoz kapcsolódó hagyományok csak egyes helyeken maradtak fenn mára, az ünnephez kötődő ételszimbólumok húsvétkor szinte minden családi asztalon megtalálhatók. Ilyen az új élet, az újjászületés jelképe a tojás, ami egykor éppúgy felkerült a húsvéti asztalokra, mint napjainkban, s később a húsvéti ajándékok listájára.  Keresztény felfogás szerint ugyanis, ahogyan a tojásból új élet születik, úgy támadt fel Krisztus is sírjából az emberiség megváltására.

Nem árt tudni!
Bár már nálunk is egyre több család asztalára felkerül húsvétkor a bárány vagy a birka, jellegzetes ízük és illatuk miatt sokan még ma is idegenkednek e húsféleségtől. Pedig megfelelő előkészítéssel – például azzal, hogy alaposan megtisztítjuk a hártyától és a faggyútól –, valamint fűszerezéssel, páclében való érleléssel a jellegzetes íz és illat egyaránt „megszelídíthető”. A húsvéti sonka egyik legrégibb kísérőjéről, a tormáról kevesen tudják, hogy számos jó hatása van az emberi szervezetre. Tartalmaz például B- és C-vitamint, káliumot, kalciumot, nátriumot, magnéziumot, így gyógyászati szempontból is hasznos. Frissen lereszelve és elfogyasztva serkenti az anyagcsere-működést, emellett gyulladáscsökkentő és vizelethajtó. Kénes illóolaja belélegezve tisztítja az arc melléküregeit, pakolásként pedig a reumás és izületi fájdalmak, valamint az idegzsába ellen is jótékony hatású.

A korai időkben ezt az archaikus jelképet a zsidó vallásúak például hamuban sütve, a keresztények főve, szép pirosra festve fogyasztották, mert a legenda szerint a piros szín Krisztus elhullatott vérét jelképezi, ami a keresztfa alatt imádkozó asszo­nyok tojásokkal teli kosarába hullott. A tojás elfogyasztása mellett az ajándékozásának is szimbolikus jelentést tulajdonítottak: a férfi a kettészelt tojás egyik felét az összetartozás jeleként adta át kedvesének, a keresztszülők pedig a megváltás örömteli ünnepére való emlékeztetés gyanánt ajándékozták keresztgyermeküknek. A piros szín mellett később megjelentek a különlegesen díszített és hímes tojások is, amelyeket nálunk az ország különböző vidékein – almával, kaláccsal és itallal együtt fehér abroszba kötve vagy kosárba rakva – ma is tiszteletük jeleként adnak egymásnak a kereszt- és bérmakoma­assszonyok. A lányok komatálat készítenek, elküldik egymásnak, s ezzel örök barátságot kötnek.

A hétfői locsolkodás hagyománya
A locsolkodás szokását egyes kutatások az ősi keresztelésként, míg mások a megtisztító mosakodás rituális hagyományaként tartják számon. Bármelyikből eredeztethető, az biztos, hogy ez a nap több évszázada a fiatalság ünnepe. (Húsvét másnapját Magyarország egyes vidékein vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja.) Kezdetben a lányokat vízbe dobták, persze játékosan és nem durván, később vödörnyi vízzel leöntötték: így köszöntötték őket. A szokás a 18. századtól tovább finomodott, amikortól elkezdték a víz helyett használni a rózsavizet, majd a kölniket, parfümöket. Ugyancsak a húsvéti locsolkodáshoz kötődik több száz éve a húsvéti színes, festett tojás, amit a meglocsolt lányok ajándékoztak a locsolkodóknak. Ehhez kapcsolódóan tartanak Európa számos országában úgynevezett tojáskoccintást. Lényege, hogy a fiúk – egymással versenyezve – a locsolkodáskor ajándékba kapott tojásokat párosával összekoccintják, s akiének a héja összetörik, az a többit átadja a győztesnek, vagyis annak, akié épen marad.

A bárány szintén a hagyományt őrző húsvéti étkek közzé tartozik. Már az ószövetségi időben élő elődeink is bárányt sütöttek, persze áldozatként az ünnep előestéjén, melyet kovásztalan kenyérrel és „keserű salátával”, vagyis tormával fogyasztottak. A húsvéti bárány a keresztény vallásban Jézust jelképezi, aki áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Emellett a bárány régi termékenységi szimbólum is, amelynek gyökere, hogy a kisbárányok többnyire tavasszal jönnek a világra. Később a bárány helyett sok helyütt sonkát fogyasztottak, amely a vidéki jólét jelképévé is vált az elmúlt századokban.

RECEPTEK

Tárkonyos bárányleves
Hozzávalók: 25 dkg apró kockára vágott bárány színhús, 40 dkg leveszöldség, 1 gerezd fokhagyma, 1 közepes fej vöröshagyma, 1 citrom, 1 ek. finomra vágott friss tárkonylevél, ízlés szerint tárkonyecet, 1 liter csontleves, 1dl tejszín, 2 dl tejföl, 1 ek. liszt, 5 dkg vaj, só, őrölt fehér bors. A finomra vágott vöröshagymát egy serpenyőben a vajon üvegesre pároljuk, hozzáadjuk az apró kockára vágott bárányhúst, a karikára vágott sárgarépát, gyökeret és a vágott tárkonylevelet. Sóval, borssal fűszerezzük, és az egészet átpároljuk, majd felengedjük a csontlével, és készre főzzük. A liszttel és tejföllel habarást készítünk, és behabarjuk a levest. Kevés tárkonyecettel, citromlével ízesítjük, és jól kiforraljuk. Hozzáöntjük a tejszínt, de ezzel már nem forraljuk fel. Melegen tálaljuk.

Rozmaringos báránysült
Hozzávalók: 1-1,2 kg-os csontos báránycomb, 8 gerezd zúzott fokhagyma, őrölt bors, 1 csomó friss petrezselyem zöldje, 3 szál kakukkfű, 3 szál rozmaring, 3 dkg vaj, 1 dl olívaolaj. Tisztítsuk meg a hártyáitól a báránycombot, majd töröljük szárazra, az olívaolajba keverjük bele a zúzott fokhagyma felét és a kevés őrölt borsot. A fűszernövényeket mossuk meg, töröljük szárazra, és a felét rakjuk szét egy kiterített alufólián, majd fektessük rá a fokhagymás olajjal bedörzsölt báránycombot, és rakjuk rá a megmaradt zöldfűszereket is. Csavarjuk be alufóliába és egy éjjelen át hűtőben hagyjuk pácolódni. Másnap a fűszernövényeket távolítsuk el a húsról. A vajat keverjük habosra, adjuk hozzá a maradék zúzott fokhagymát, és jól keverjük ki. A báránycomb minden oldalát sózzuk be, kenjük be a fokhagymás vajjal, majd tegyük sütőedénybe. Előmelegített sütőben kb. 200 Celsius-fokon lefedve puhára sütjük.

Roston sült bárányszeletek spenótos-fetás rétessel
Hozzávalók: 8 báránycomb szelet, 2 kockára vágott cukkini, 1 doboz hámozott paradicsom, 1 szál felkockázott póréhagyma,1 kg friss paraj, 1 csomag réteslap, 20 dkg fetasajt, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 3 tojássárgája, 1 dl száraz fehérbor, 3 dkg olvasztott vaj, 1,5 dl olívaolaj, ízlés szerint só, őrölt rozmaring, őrölt bors, 1 kk. cukor. A hússzeleteket sózzuk, borsozzuk, és rozmaringgal fűszerezzük, majd az olívaolaj felén egy serpenyőben megsütjük, és melegen tartjuk. A kockára vágott hagymát és cukkinit a maradék forró olívaolajon átpirítjuk, és hozzáadjuk a paradicsomot. Sóval, borssal, rozmaringgal és cukorral ízesítjük, hozzáöntjük a bort, és jól összeforraljuk. A parajleveleket leforrázzuk, majd sózzuk, borsozzuk, a fokhagymával ízesítjük, majd összekeverjük a felkockázott fetasajttal és a tojássárgájákkal. A réteslapokat megkenjük az olvasztott vajjal, és megtöltjük a parajos-fetás masszával. Föltekerjük, tetejét vajjal megkenjük, és előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. A hússzeleteket tálra rakjuk, mellétesszük a paradicsomos ragut és a felszeletelt rétessel együtt melegen tálaljuk.

Húsvéti nyúlragu
Hozzávalók: 4 darab nyúlcomb, 30 dkg nyúlmáj, 50 dkg vegyes zöldség, 30 dkg zöldspárga, 20 dkg gomba, 2 ek. olívaolaj, 2 ek. liszt, 2 dl tejföl, 1 húsleveskocka, 1 csokor friss petrezselyem, fél citrom leve, 2 babérlevél, só, bors. A zöldségeket a spárga kivételével felkarikázzuk, majd a combokat a felforrósított olívaolajon mindkét oldalukon hirtelen megpirítjuk. Mellétesszük a zöldségeket, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a babérokat, a citromlevet, majd a leveskockából elkészített levessel felöntjük, és fedő alatt pároljuk. Amikor a hús már majdnem kész, hozzáadjuk a spárgát és a nyúlmájat is, majd fedő nélkül főzzük készre. A lisztből és tejfölből habarást készítünk, besűrítjük vele a ragut, s néhány perc alatt összeforraljuk. Köretnek rizst, főtt tésztát, vagy zsemlegombócot kínálunk.

Sonkás leveles pogácsa
Hozzávalók: 1 csomag mirelit leveles tészta, 40 dkg füstölt főtt tarja, 3 tojás, 2 dl tejföl, 2 ek. búzadara, 2 alma, 2 kk. zsálya, ízlés szerint só és őrölt bors. A füstölt húst ledaráljuk, a meghámozott almákat lereszeljük, majd mindkét összetevőt egy tálba tesszük, és a tojásokkal, a búzadarával, a tejföllel, és a fűszerekkel jól kikeverjük. A felengedett tésztát vékonyra kinyújtjuk, a felére rákenjük a tölteléket, majd a tészta másik felét ráborítjuk. Pogácsákat szaggatunk belőle, majd tetejüket egy felvert tojással megkenve tepsire rakjuk. Előmelegített sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük.