Az évszakok hőmérséklet-változásait – például a téli mínuszokat – bizony az ember szervezete is megérzi. Hogy minél zökkenőmentesebb legyen a zimankó elviselése, igyekezzünk meleg ételekkel kényeztetni magunkat, így szervezetünk „energetikailag” is egyensúlyba kerül.

A harmóniára való törekvés ma már nemcsak a távol-keleti emberek sajátja. Mi, európaiak is rájöttünk, hogy a dolgos hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt fontos a szellem, a test és a lélek összhangja. E felismerés eredményeként nálunk is egyre többen vallják azt a bizonyított tényt, hogy rendszeres mozgással és egészséges étrenddel az emberi test fizikálisan és mentálisan tökéletes egyensúlyba hozható.
Különösen ez utóbbi, az egészséges táplálkozás az, amit a távol-keleti népek régóta szem előtt tartanak, hiszen vallják: az étkezés célja a szervezet fenntartása és a betegségek „kivédése”. Ezzel magyarázható, hogy a közel háromezer éves „jin” és a „jang” elve náluk máig a hagyományos gyógyítás egyik alapköve. E filozófia szerint a természeti dolgok – így az emberi szervezet is – energiakettősből állnak, amelyek egy egységet alkotnak. S ahogyan magában a természetben, az emberi szervezetben is folyik a harc e két ellentétes erő között, s az, hogy melyik kerül túlsúlyba, negatívan vagy pozitívan befolyásolja az állapotunkat. A „jin” egyébként az éjszakát, a hideget stb., míg a „jang” egyebek mellett a hőséget, a fényt, a tüzet szimbolizálja. Ezért ha valaki az egészséges étrend mellett teszi le a voksát, törekednie kell a „jin” és „jang” energiát hordozó ételek közötti egyensúlyra. Jelesül, hogy a táplálékaink összeválogatásával figyeljünk arra, hogy e két erő harmóniában legyen egymással. Persze ebben az embernek a saját szervezete is segítségére siet – mondják az elmélet képviselői. Példaként hozzák fel, hogy a forró nyári napokon (ami a jangot képviseli) szervezetünk – energiáinak kiegyensúlyozása érdekében – hűsítő (jint szimbolizáló) ételekre, italokra (hideg gyümölcsleves, saláta, fagyi, ásványvíz), míg jeges téli napokon meleg ételekre, italokra (húsleves, egy csésze forró tea stb.) vágyik.

Évszakok szerinti táplálkozási egyszeregy

Tél: nagyobb mennyiségű meleg ételt kell enni, s kevesebb – de meleg – italt (például teákat) ajánlott inni.
Tavasz: több italt ajánlott inni, viszont kevesebb, de főleg nyers, friss vitamindús zöldségeket fogyasztani.
Nyár: mivel hűteni kell belülről is a szervezetet, főleg nyers és párolt zöldségeket, halakat és „lágyabb” főtt ételeket (kevés nehéz sültet) fogyasszunk, és igyunk sok természetes folyadékot.
Ősz: mivel át kell állni a melegről a közelgő hidegre, soványabb ételeket (például szárnyasokat) készítsünk, és csökkentsük a nyári folyadékmennyiséget.

A kínai elmélet éppen erre alapozva hirdeti, hogy fontos az évszakoknak megfelelő táplálkozás. Vagyis a tavasz közeledtével, amikor a természet is megújul, a fák, növények új hajtásokat, rügyeket hoznak, az embernek is meg kell adni szervezete számára a megújuláshoz a kellő energiát. A téli hónapok alatt ugyanis a tavasszal, nyáron és ősszel felhalmozott vitaminokat, ásványi anyagokat a szervezet felhasználja, ezért az újrakezdéshez sok friss, vitaminokban, rostokban gazdag zöldségre, gyümölcsre van szüksége. Aztán beköszönt a nyár, a tűz, a forróság, és persze a zamatos gyümölcsök érésének ideje, amikor is a természet tálcán kínálja a szervezet számára létfontosságú vitaminbombákat. Éljünk hát a lehetőséggel, és naponta többször fogyasszunk nyers salátát, gyümölcsöt.
S hogy mit javasolnak az évszakok szerinti táplálkozás fontosságára intő szakemberek, így télvíz idején? Például azt, hogy a hőmérséklet visszaesésével fokozatosan fogyasszunk melegebb ételeket: belülről felvértezve meleggel a szervezetet a külső hideg ellen, hiszen neki jobban meg kell dolgoznia a test felmelegedéséért, a belső energiák védelméért. Ilyentájt ezért kevesebb nyers zöldséget, gyümölcsöt iktassunk be a napi menübe, inkább a – kíméletesen – frissen pároltakat részesítsük előnyben. A feltálalt ételek ízvilágát is gazdagítsuk: picit bátrabban sózzunk – persze mértékkel –, és a korábbinál gazdagabban fűszerezzünk, például szerecsendióval, fahéjjal, szegfűszeggel, borssal és chilivel. De használjuk ki a mai, télen is kapható széles, friss zöldfűszer-választékot (zsálya, rozmaring, kapor stb.), és sűrűbben készítsünk – a vitaminokat, ásványi anyagokat magukba zárt – aszalt gyümölcsök felhasználásával készült ételeket is.

Téli melegítő

(jang energiát hordozó) ételek
Gyümölcsök: alma, sárgabarack, bogyós gyümölcsök, meggy, szilva, őszibarack.
Húsok: bárány, szárnyasok, marhahús, vadhús.
Halak: hekk, hering, kaviár, rák, lazac, makréla, tonhal.
Italok: zöld tea, gyógynövényekből készült teák.
Tejtermékek: kecskesajt, rokfort, camembert, túró, író.
Zöldségek: karfiol, brokkoli, cikória, fejes saláta, édeskömény, zöldbab, fejes káposzta, gyömbér, sárgarépa, fokhagyma, karalábé, kelbimbó, vöröshagyma, retek, lila káposzta, zeller, spenót, kelkáposzta, póréhagyma.
Zsiradékok: növényi olajok.
Forrás: szakirodalom

Ilyenkor kerülhetnek nagyobb arányban a családi menübe például a gazdagabb meleg levesek, raguk, a főtt-sült tésztafélék vagy a ropogós nehezebb sültek, a rakott, párolt zöldségek, gyümölcsök. Készíthetünk például vajban párolt kelbimbót gombával „megbolondítva”, sült hallal, marha- vagy báránysülttel, de meglephetjük reggelire a családot füstölt lazacos pirítóssal, vacsorára pedig finom, párolt almával körített fűszeres pulykamellsülttel, desszertként pedig „olvadóra” puhult  sütőtököt, sült gesztenyét is kínálhatunk. De természetesen legyenek ott az asztalon decembertől február végéig egy kis tálkában az olajos magvak, a dió, a mandula, a mogyoró is – amelyekből néhány szemet ajánlott naponta csak úgy nassolásképpen elfogyasztani –, a főzésnél pedig kicsit több zsiradékot – természetesen főleg olívaolajat – használjunk, és készítsünk savanyú káposztás ételeket is, melyek valódi vitaminbombák. Elfogyasztásukkal nemcsak fontos tápanyagokhoz, szénhidrátokhoz juttatjuk a szervezetünket, de az említett „jin” és „jang” energiáink is egyensúlyba kerülnek.