Augusztus 7-én és 9-én zsúfolásig teltek a Margitszigeti Szabadtéri Színpad széksorai. Puccini Tosca című klasszikusa volt műsoron. A nagysikerű előadásokon Scarpia szerepét Fokanov Anatolij, az Operaház kiváló baritonistája énekelte.
Valószínű, hogy ha a műértő közönség felidézi magában Scarpia áriáit, akkor Fokanov művész úr hangján szólalnak meg a dallamok, hiszen ez a karizmatikus szerep a Törökbálinton élő művésznek immár védjegyévé vált. Nem véletlen, hogy a szeptemberben a Tudomány Kiadó gondozásában „A FOKANOVista, aki itthon lelt otthonra” címmel a könyvesboltokba kerülő életrajzi kötetének címlapján is ebben a szerepben látható. A könyv keletkezéséről, az elmúlt évek eseményeiről, valamint a jövőre vonatkozó terveiről beszélgettünk a művész úrral és feleségével, Csillával.
• Művész úr! Jellemző az opera műfajában, hogy egy művészről a pályája csúcsán írnak életrajzi kötetet?
Nem, ez nem jellemző, éppen ezért ért minket meglepetésként, méghozzá nagyon megtisztelő meglepetésként Winkler Gábor megkeresése.
• Azonnal kötélnek állt, vagy győzködni kellett egy kicsit?
Winkler Gábor az opera szakirodalom elismert szerzője. Több szakkönyv és lexikon fűződik a nevéhez. Természetes volt, hogy csak egyet lehetett válaszolni a felkérésére, azt, hogy köszönjük. Az előző könyvét Melis Györgyről írta, akinek feltétlen tisztelője voltam és vagyok. Nem tudok más szót használni, mint hogy nagyon megtisztelő, hogy az ő pályafutása után az enyém volt az, amelyet érdemesnek ítélt arra, hogy könyvet írjon belőle.
• Hogyan születik egy ilyen könyv?
Három és fél évet vett igénybe, mire a kész kötetet először kézbe foghattuk. Nagyjából havonta találkoztunk, beszélgettünk, aztán az elkészült anyagot megkaptuk, és Csilla segítségével összefésültük, pontosítottuk. Nem volt könnyű feladat, hiszen a húsz-huszonöt évvel ezelőtti eseményeket, szerepeket nem mindig könnyű pontosan felidézni. Winkler Gábor maximalista, mindig a legnagyobb precizitásra törekedett, mi pedig próbáltunk megfelelni neki.
• Mikor kerül a boltokba?
A könyvbemutató valamikor szeptemberben lesz, de előzetesen a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Tosca előadások szüneteiben már árusították. Nagyon örültünk neki, hogy már az első alkalom is kedvező fogadtatásra talált. Köszönet ezért Bán Teodóra igazgató asszonynak, aki hozzájárult az árusításhoz. Igazi élmény volt egy ilyen nagyszabású, kiválóan szervezett produkcióban részt venni. A helyszín is nagyszerű volt, jó hangulatban dolgoztunk együtt a kollégákkal, Nagy Viktor rendezővel. Még az időjárás is kedvezett nekünk. Azt gondolom, maradandó élmény volt ez a két este a közönség, a szervezők, és az énekesek számára is.
• A könyvhöz egy DVD is tartozik, amelyen Anatolij legnépszerűbb operaházi szerepeiből kaphatunk egy kis ízelítőt. Nem könnyű manapság egy ilyen DVD megszerkesztése, a különböző jogosultságok megszerzése. Kedves Csilla, jól sejtem, hogy ez az Ön fáradhatatlan szervezőmunkáját dicséri?
Csilla: Nagyon hálásak vagyunk a Magyar Állami Operaház vezetőségének, hogy hozzájárult az anyag elkészüléséhez, valamint minden kollégának és közreműködőnek, akik aláírásukkal járultak hozzá, hogy az előadások részletei felkerülhessenek a korongra. A bevezetőt Ókovács Szilveszter igazgató úr írta a könyvhöz, ami szintén nagyon megtisztelő. Való igaz, hogy nem volt könnyű feladat mindenkit felkeresni, de ez hozzátartozik a dologhoz.
• Megszületett tehát a könyv, eközben pedig folytak a próbák és az előadások?
Anatolij: Az Operaházban folyamatosan folytak az előadások, eközben pedig különleges feladatokat is kaptam. Ilyen volt például július első napjaiban a Szegedi Szabadtéri Színpad előadásán Verdi Az álarcosbál című operájában Renato szerepének eléneklése. A feladat azért volt nehéz, mert ezt a szerepet utoljára tíz évvel ezelőtt énekeltem, most pedig egy hetem volt megtanulni Béres Attila új rendezését. A két előadást körülbelül tízezer ember látta összesen.
• Milyen érzés ennyi ember előtt énekelni? Nagyon más, mint egy operaházi előadás?
Más, de én nagyon élvezem.
• Gyakran van külföldi vendégszereplése is, jelentős rajongótábort tudhat magáénak például Japánban. Énekelt a szigetországban az elmúlt két évben?
Igen, az Operaház együttesével 2013 nyarán Verdi Traviata előadásában Georges Germont szerepét énekeltem. Az idei utazás elmaradt, mert ezúttal olyan darabot vittek Japánba, amelyben nem volt igazán nekem való szerep. Felkértek ugyan, de úgy éreztem, basszbariton szerepben nem tudnék tökéletes teljesítményt nyújtani, ezért nemet kellett mondanom. Természetesen nem volt könnyű döntés.
• Mindjárt itt a szeptember, indul az új évad. Milyen szerepekben láthatjuk?
Mint az elmúlt huszonhét évben mindig, a Tosca továbbra is megy az Erkel Színházban, ahol Rigoletto jelmezét is magamra ölthetem. A Mohácsi János által rendezett új Aida is műsoron lesz, Csajkovszkij A pikk dáma című három felvonásos operájában pedig Tomszkij gróf szerepét formálhatom meg, ez szintén szép feladat számomra.
„Toscát, Cavaradossit és Scarpiát eljátszani minden énekes álma, igazi megmérettetés. Olyan szerepek, amelyeket csak valódi, nagy egyéniségek tudnak életre kelteni.” (Nagy Viktor rendező)
Az életrajzi kötet megjelenéséhez szeretettel gratulál a Kerthelyiség szerkesztősége.
