A Képviselő-testület  2015 évben, a „Törökbálintért Kultúrájáért „díjat, az idei évben, lapunk munkatársának Tóth József költő és fotóművész részére ítélte oda. Kollégánk, barátunk ekkor már kórházban fekvő nagybeteg volt. Így aztán a díj átadását Elek Sándor polgármester 2015. január 22.-én a Magyar Kultúra Napján, – a díjazott távollétében- adta át Tóth József feleségének a Munkácsy Mihály Művelődési Házban egy bensőséges ünnepség keretében a következő szavakkal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedtessék meg nekem, hogy a Magyar Kultúra Napján egy kicsit formabontóan szóljak Önökhöz, Törökbálintiakhoz.
Ezen az ünnepen nem Kölcseyt szeretném méltatni, de még az általa írt oly gyönyörű Himnuszt sem. Ebben az értelembe formabontó leszek, más megvilágításból viszont nem.
Egy kép van előttem. Egy kép, amelyen egy tiszta tekintetű szép arcú ember ül összekulcsolt kézzel az ölében, szája szegletében alig észrevehető mosollyal néz a tiszta múlt, és a keskeny jövő felé. Sugárzik belőle a kultúra. Az az igazi, mindent és mindenkit átölelő és megszépítő kultúra. Amitől emberek vagyunk. Ő Tóth József barátunk, mindenki szeretett Józsija.
Mielőtt ismertetném az ilyenkor illendő módon a művészi életpályáját, megosztanám Önökkel kósza barátságunk okát. Nem volt annak más apropója csak egy ősi folyó, a Tisza. A Tisza szeretete, annak varázsa, a természet iránti rajongás, a hely, ami a lelki béke otthona. Amikor rokon lelkek fél szavakból is megértik egymást. Tudjuk miről beszél a másik, ha az őszi pirkadat csodáját emlegeti, vagy a méretes harcsákért folytatott küzdelem néha bár eltúlzott, de mégis oly szép kalandjait osztja meg a másikkal. Talán utolsó találkozásunk alkalmával is azzal váltunk el egymástól, hogy az általa nagyon várt tavasszal meglátogatom Tiszaroffon. Bár adná az Isten, hogy így lehessen. Tartozom Neki ezzel.
És tartozik Neki a városunk is. Tartozunk annak a művész embernek, aki élete során sokféle tevékenységgel foglalkozott, de Törökbálint, a családja, a barátai mindig fontos igazodási pontjai voltak pályafutásának. Számos műfajban alkotott maradandót az elmúlt évtizedekben, munkássága azonban mégis elsősorban a fotói és versei által vált ismerté.
Józsi a Polgármesteri Hivatal munkatársaként választotta a nyugdíjasok kenyerét, s a nyugdíjas korszak életének nagyon termékeny időszaka lett az egészségével kapcsolatos megpróbáltatások ellenére is. Az elmúlt években több kiadványa, verseskötete jelent meg.2005-ben a „Kristálytengerek gyöngye” P. Boros Ilona rajzaival,2010-ben a „Fogadj titkaidba” lánya, Dóri O’Connel fotóival, s legutoljára 2014. novemberében a „Kráterek a szívemben” című kötet.
Verssorai titkokat árulnak el, az Ő titkait, melyekben gyakran a magunk titkaira ismerhetünk rá. Fotóit karácsonyi üdvözlőlapokon, naptárakon látjuk viszont, s e fotókról városunk, az itt élő emberek, az itteni táj, a közterek és műemlékek néznek vissza ránk. Különleges fotói sajátos látásmódról tanúskodnak. Ismert világunkat, környezetünket úgy mutatják meg, olyan részleteket láttatnak meg velünk, ahogy azt magunktól talán észre sem vennénk.
Képeiből 2014 tavaszán a Munkácsy Mihály Művelődési Ház rendezett nagy sikerű kiállítást, melynek megnyitója valódi „össz-művészeti” alkalom volt. Tóth József képei és verseskötetei egy zárt, magába forduló világ különleges megnyilatkozásai. Belőlük a tépelődő, a lemondás mellett az újrakezdés reményét is magában hordozó embert ismerjük meg.
Tevékenysége, művei a sokszínű törökbálinti kultúra kitörölhetetlen részévé váltak. Ezt a tevékenységet szerette volna elismerni a Képviselő-testület azzal, hogy idén egyhangú szavazással Tóth József részére ítélte oda a „Törökbálint Kultúrájáért” díjat. Ez a díj egyben kifejezi Törökbálint művészetpártoló polgárainak szeretetét és tiszteletét is mindazért, amit Tóth József városunk kultúrájáért tett.

•
A tiszteletére összeállított ünnepség után, január 29.-én aztán elment, végleg elment. Még túlságosan friss a döbbenet ahhoz, hogy felfogjuk mindazt, ami történt, elhiggyük a megváltoztathatatlant.
Utolsó útjára - hideg fagyos szélben- megrendülten kísértük február 5.-én délután, a Törökbálinti temetőben.

Kedves Barátunk
Tóth József,
nyugodj békében!