Hónapok óta megy a találgatás, hogy vajon mi lesz az egykori HÉV végállomás épületével. A leplet nem mi fogjuk lerántani, hiszen az épületben működő vendéglátó egység, a Leckerli már november 28-án átadásra került, de interjúnkban többet is megtudhatunk az épület felújításáról, és a további tervekről. Pécskövi Tiborral, az épület tulajdonosával és Tófalvy Zsolttal az épületben működő „ÍnyencÁllomás” tulajdonosával beszélgettünk.
•    Az egykori HÉV állomás épülete már évtizedek óta pusztul. Hogyan került a tulajdonodba?
Pécskövi Tibor: 2012 tavaszán vásároltam meg a területet. Jól ismertem a telket, és az épületet, mivel a régi kerékpárbolt „ a faház „ is ezen a területen volt. Nagyon vonzott a régi állomás épülete, de az első évben a kerékpárbolt megépítésén dolgoztunk. Lóczy Ilona volt az előző tulajdonos, akinek, a korábban a HÉV-nél dolgozó, édesapja lakott legutoljára az épületben. Halála után az épület hosszú évekig lakatlan volt, és ez nagyon meglátszott az állapotán. Mivel ez a terület Törökbálint vízgyűjtő része, az egyik a legalacsonyabban fekvő terület, ezért az épület borzalmasan át volt ázva, nem volt rendes szigetelése és az épületnek, csak az egyik részében volt aljzat.
• Mikor megvásároltad, egyből tudtad, hogy fel akarod újítani vagy ez később alakult így?
Tudtam, hogy kezdeni fogok vele valamit, csak az időzítést nem tudtam, és azt hogy mikor. 2013 év végén jött egy lehetőség, mikor is az önkormányzat ebben az évben is kiírta a helyi védettségű épületek felújítására szóló pályázatot. Mivel ezt abban évben ezt nem használták ki, Csenger Zalán Annamária főépítész támogatásával novemberben beadtam a pályázatot, és decemberben megnyertük a kétmillió forintot az épület felújítására.
• Tudtad, hogy a HÉV idén 100 éves? Közre játszott ez a felújításban vagy ez merő véletlen?
Kimondottan cél volt, hogy készen legyen a felújítás az idén 100. születésnapját ünneplő állomásnak.
Kik segítettek a megálló felújításában? Gondolok itt anyagi és egyéb segítségekre?
Rengeteg támogatást, és segítséget kaptunk Csenger Zalán Annamáriától, aki mint főépítész végig követte a felújítás szakaszait. Sokszor járt kint a helyszínen, az épület külső felújítása az ő irányítása mellett történt. Nagyon sokat segített Halmi Károly, aki mint helyi vállalkozó összefogta a kivitelezést, és akinek a segítsége nélkül neki sem álltam volna a felújításnak. Szakértelmük, és becsületességük garancia volt arra, hogy a jelenlétem nélkül is magas minőségben történjen a felújítás.
• Végig úgy gondoltad, hogy egy szolgáltató egységet költöztetsz az épületbe? Sosem merült fel múzeum vagy valami hasonló ötlete?
A legelejétől ez volt a cél. Egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ami a hely architektúrájához méltó színvonalú. Nekem személy szerint a múzeum gondolata, nem volt túl vonzó, hiszek abban, hogy egy régi épületnek úgy is meg lehet adni a tiszteletet, hogy közben használjuk, és nem csak időszakosan nyitjuk meg az emberek előtt.  Szerintem a funkcionalitás sok esetben összeegyeztethető az általunk eldöntött megóvásra kijelölt épületek fenntarthatóságával, úgy gondolom, hogy az egyik nem zárja ki a másikat. Remélem, hogy ez nálunk is találkozni fog!
• Kezdjük talán azzal, ami mindenkit érdekel: mi lesz a HÉV végállomás épületében?
Tófalvy Zsolt: A régi HÉV állomás gyönyörűen felújított épületében egy vendéglátó üzletet kívánunk üzemeltetni.  A kategórián sokáig gondolkodtunk, de nem jutottunk dűlőre. Kávézó, snack bár, cukrászda, pékség? Aztán úgy döntöttünk, hogy ezek mind együtt. Nagy hangsúlyt fektetünk egyrészt a minőségre és az újszerű ízekre, másrészt pedig a hely szellemiségét is tükrözni akartuk, így Ínyenc Állomás lesz a kategóriánk, nevünk pedig Leckerli, ami németül-svábul finomságot, ínyencséget jelent, valamint egy mézescsók-mézeskalács jellegű sütinek a neve is egyben. Ezt igyekszünk mindig a kínálaton tartani, ill. minden kávéital mellé egy kis kóstolót is adunk. Fentebb szándékosan nem vendéglátóipart említettem, mivel nem iparszerűen kívánunk működni, hanem pont ellenkezőleg. Azt szeretnénk, hogy minden egyes vendég érezze, hogy a kedves odafigyelés neki személyesen szól. Szerintem ez ma még mindig nagyon hiányzik a hazai vendéglátó üzletek többségéből.
• Régóta tervezed, hogy nyitsz egy ilyen jellegű egységet Törökbálinton vagy hirtelen éltél a lehetőséggel?
Családommal 2006-ban költöztünk Törökbálintra, akkor a feleségemmel mindketten „multiknál” dolgoztunk már hosszabb ideje. Ennek a mókuskerekéből szerettünk volna kilépni, hogy egymásra több időt, energiát, figyelmet fordíthassunk. Mivel annak idején mindketten a vendéglátó főiskolán végeztünk, és a személyiségünk is leginkább ehhez passzol, ezért kerestük a lehetőségeket a vendéglátásban, és az idegenforgalomban. 2010-ben hajszál híján egy családi kötődésű mátrai faluba költöztünk, ahol a helyi idegenforgalomban kívántunk gyökeret verni. Ez végül nem jött össze, és más lehetőséget sem találtunk. Ezután ez év tavaszán igazából minket talált meg ez a lehetőség, amikor barátaink meséltek az épületről és tervekről, s ennek már nem tudtunk nemet mondani, annyira megfogott a hely minket. Innen már viszonylag gyorsan történtek a dolgok, bár a nyitáshoz szükséges minden részlet gyakorlatilag a nulláról való előkészítés végül is több időt igényelt, mint előre gondoltuk.
• Add valami pluszt neked az, hogy egy 100 éves, műemlék jellegű épület ad otthont a vállalkozásodnak?
Természetesen, különösen így, a régi pompájában. A belső tervezésben is igyekeztünk mindenben azt az egyszerű, de elegáns stílust képviselni, amilyen a sváb rend, és tisztaságszeretet. Magam is sváb származású vagyok, anyai ágon, így Taksonyban a 70-es, 80-as években még sok hasonló jellegű és hangulatú épülettel találkozhattam. Az, hogy idén 100 éves az épület, illetve hogy megannyi helyi lakost szolgált évtizedeken keresztül, még inkább kötelez a hagyományok tiszteletben tartására és folytatására.
• A hely szelleme szinte megkövetelné, hogy a vendéglátás mellett más jellegű programok is legyenek (mini koncert, kiállítás) terveztek ilyeneket?
Mi is úgy gondoljuk, több van az épületben, mint pusztán vendéglátás. Mivel sem mi, sem a hely nem rendelkezünk közvetlen vendéglátó előzményekkel, az első időkben mindenképpen a fő tevékenységünkre kell koncentrálni, és azt „finomra hangolni”’. Amint ez sikerül, olyan programokat kívánunk szervezni, amelyekkel a helyi közösség összetartását is elő tudjuk segíteni, mint pl. élő zenés események, helyi induló kézművesek, iparosok, művészek bemutatkozása ideiglenes kiállítások formájában, kulturális összejövetelek (pl. irodalmi, vagy idegen nyelvű tematikával), rendszeres beszélgetések lényeges témákról (pl. egészségünk megőrzése természetes módszerekkel). Szintén nagyon fontosnak tartjuk, hogy gyerekprogramokat is szervezzünk. Mint látszik, ezek még nem öltöttek testet, így nyitottak vagyunk ötletekre a végső programok kidolgozásában.
• Nem félsz attól, amivel sok helyi vendéglátó szenved, hogy a helyiek nem igazán járnak kávézóba, éttermekbe? Hogyan próbálod becsábítani a vendégeket?
Bár – mint korábban is említettem – kockázatkerülő természetűek vagyunk alapvetően, törekvéseink kudarcától nem félünk, mert hiszünk abban, hogy egy ilyen jellegű helyre van igény. Nekünk mindig is valami nagyon hasonló volt az álmunk, de a tavasszal megfogant ötlet óta sok-sok beszélgetésünk igazolta, hogy az igény megvan erre szélesebb körben is. Most már „csak” nekünk kell jól csinálni, amit csinálunk. Nem kis kihívás lesz, de úgy érzem, sok örömünket leljük majd benne. Csábítani különösebben nem igyekszünk, mert vallom, hogy jó bornak nem kell cégér, azaz ha a minőség és vendégszeretet megvan, akkor inkább előbb, mint utóbb a vendégek is megtalálnak.

Németh Gergő