Tisztelet és példaérték
A városi hagyományoknak megfelelően, június első vasárnapja előtt, ebben az esztendőben is intézménylátogatásokkal, majd pedig központi ünnepséggel köszöntötték a Törökbálinton tevékenykedő pedagógusokat. A Walla József óvoda gyermekcsoportjai által bemutatott, nagyszerű műsorral megkoronázott rendezvényen részt vett Sárközi Márta, az Érdi Tankerület igazgatóasszonya is, aki ebből az alkalomból a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ emléklapjaival ismert el jó néhány kiemelkedő pedagógusi teljesítményt. A jelentős rangú városi ünnepség házigazdája Hajdu Ferenc alpolgármester volt, akit az oktatási terület helyzetéről és az egész napos rendezvény részleteiről kérdeztünk.
a Képviselő-testület határozata alapján a Volf György díjat Ebben az évben két nagyszerű óvodapedagógus Balogné Szabó Margit és Gergye Szilvia kapta.
Biztos vagyok benne, hogy fontos esemény ez az évente megismétlődő főhajtás pedagógusaink tevékenysége előtt. Pedagógusnak lenni nehéz pálya, nagy megmérettetés. Ráadásul, ugye, nincs is a munkavégzésnek „azonnali visszajelzése”, hiszen a tanulási- nevelési eredmény csak később, a gyermek fejlődésével párhuzamosan jelentkezik, jelentkezhet. Ezért is vélem rendkívül fontosnak, hogy magát az alaptevékenységet, ha úgy tetszik, már a felvállalt feladatot is értékeljük. Tudom, hogy mindez túlságosan általánosan hangzik, ám ennek a kijelentésére épp az intézményeinkben tapasztalható értékes munka ad alapot.
• Mennyiben változott e tekintetben a helyzet azzal a ténnyel, hogy a helyi iskolák fenntartása állami kézbe, pontosabban az Érdi Tankerület felügyelete alá került?
Semennyire. Sárközi Márta igazgatóasszonnyal – remélem, ebben a véleményemben ő is megerősítene – példaértékű munkakapcsolatunk van, így a törökbálinti iskolák oktatási és nevelési helyzetéről, annak színvonaláról továbbra is napi szintű információval rendelkezünk. Az általunk fenntartott óvodák esetében, illetőleg a bölcsőde tekintetében pedig ez alapvetés.
• Az utóbbi időben mintha kissé megszaporodott volna Törökbálinton az óvodai, iskolai problémás ügyek száma…
Valóban. Alighogy rendeződni kezdett a nagy port felverő menza-ügy, máris felszínre került az óvodai-iskolai felvételeknél az, hogy ki törökbálinti s ki nem. Túlzónak, ha úgy tetszik: hatásvadásznak, szándékosan generáltnak érzem ezt a problémafelvetést. Aggódni, előrelátóan gondolkodni a férőhelyek számáról lehet, kell is, ám pánikot kelteni színjáték.
• Beárnyékolták ezek az események az idei pedagógusnapot?
Hát… jobb, szebb lett volna egy ránccal, ősz hajszállal kevesebbet látni a kollégákon, de a pedagógusok oldaláról alapvetően mindenki a helyén kezelte a dolgot.
• Beszéljünk akkor az ünnepségről. Hogyan zajlik egy ilyen nap?
Előre leegyeztetett program alapján végiglátogatjuk intézményeinket, ahol külön-külön néhány szóval köszöntöm a nevelőket és segítőiket, köszönve az egész éves munkát. Ezt néhány perces kötetlen beszélgetés követi, majd pedig egy igazán csekély, jelképes ajándék átadása. Voltak olyan esztendők, amikor az ajándékocska „mögött”, pedagógusnapi jutalom is lapult. Ez az év nem volt ilyen. Az intézménylátogatások végeztével, úgy a kora délutáni órákban koszorúzásra kerül sor a temetőben álló pedagógus-kopjafánál. Ezt követi a Munkácsy Mihály Művelődési Ház nagytermében a központi ünnepség. Idén a Walla József óvoda gyermekei adtak fergeteges műsort, Tősér Éva és Szinkulics Ágnes közreműködésével. Még a nézőtéren lévő pedagógusokat is megtáncoltatták… Az ünnepségnek mindezeken felül is van még egy fénypontja, ekkor kerülnek átadásra a Képviselő-testület határozata alapján a Volf György díjak. Ebben az évben két nagyszerű óvodapedagógusnak, Balogné Szabó Margitnak és Gergye Szilviának adhattam át a díjat. Külön említésre méltó, hogy mindketten a Nyitnikék Óvoda pedagógusai. Ezzel kapcsolatban annyit még feltétlenül el kell mondanom, hogy az óvoda Szülői Munkaközössége által írt ajánlás tartalmánál nagyobb, szebb elismerés nem érhet pedagógust. Egyetlen mondatot idézek csupán a levelükből: „Javaslattételünket a csoportba járó összes gyermek szülőjének aláírásával szeretnénk megerősíteni, hiszen az elmúlt három illetve négy év tapasztalatai alapján egyöntetűen úgy gondoljuk, hogy a nevezett két óvónőnél kiválóbbat nem is álmodhattunk volna gyermekeink mellé”.
J. K.
