Június 1-én jubileumi koncerttel ünnepelte a Lendvai Károly Férfikórus fennállásának 90. évfordulóját. Ünnepelni és emlékezni gyűltek össze a dalosok és sok-sok vendég: családtagok, barátok, a város elöljárói, vendégek a környező településekről és távolabbról egyaránt. Aradszki András országgyűlési képviselő és Elek SándoR alpolgármester mondott Köszöntőt. Nagy Józseffel, a kórus elnökével tekintettünk vissza az elmúlt évekre, és egy kicsit a jövőről is beszélgettünk.
•    Ez a kerek évforduló jó alkalom arra, hogy egy kicsit távolabbra tekintsünk vissza az időben. Egyszer volt, hol nem volt… Kilencven évvel ezelőtt, volt egyszer egy csapat énekelni szerető fiatalember…
Igen valahogy így történhetett. A kórust 1924-ben törökbálinti munkás fiatalemberek alapították Vasas Dalkar néven. Amikor a fegyverek szólnak, hallgatnak a múzsák, így az énekkar munkája is szünetelt a háborús években, de a történelem viharait túlélve 1945-ben újjáalakult, ezúttal már mint a Törökbálinti Munkácsy Mihály Művelődési Ház Férfikórusa. Elsősorban saját kedvtelésükre énekeltek, később a helyi ünnepségeken léptek föl, és meghívták őket a szomszédos települések rendezvényeire is.
• Hogyan lett Lendvai Károly a kórus névadója?
Lendvai Károly a kórus szép hangú, kiemelkedő szervezőegyénisége volt. Lelkesedése és akaratereje sokszor adott új lendületet nekünk. 1988-ban, váratlan halála után, a kórusért végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként vettük fel a nevét.
• Egy kórus meghatározó egyénisége mindenképpen a karnagya. Kik vezették a dalosokat az elmúlt évtizedek alatt?
Első karnagyunk, Nagy Sándor 39 évig irányította kórusunkat. Ő szerettette meg velünk az operakórusok éneklését. Halála után Bogár István, majd huszonöt évig Szakály Mátyás volt a vezető karnagyunk, akit 1998-ban a kórus „Örökös Karnagyának” választott. 1989-től 2002-ig kisebb megszakításokkal Feleki László, majd Vékey Mariann irányított bennünket. Őt Kis Klára Viktória követte, majd 2003-ban Tóth Csaba karnagy úr vett át bennünket, és azóta is ő igazgat minket nagy türelemmel és hozzáértéssel.
• Az énekkar fennállása óta számos elismerésben és díjazásban részesült. Melyek voltak a legfontosabbak, a legértékesebbek a kórus számára?
Nehéz volna egyiket vagy másikat kiemelni. A Pest megyei és országos dalversenyek rendszeres résztvevőjeként többször nyertünk arany, ezüst és bronz fokozatot, kétszer „Fesztivál kórus” címet. 1988 -ban nyertünk először„Hangversenykórus” címet, amelyet Tóth Csaba vezetésével 2004-ben Cum Laude minősítéssel megerősítettünk. Kiváló kapcsolatokat ápolunk a KÓTA-val, a Magyar kórusok szakmai érdekképviseletével. Többször felléptünk a Magyar Nemzeti Galéria vasárnap délelőtti koncertjein és számos a KÓTA által szervezett hazai és nemzetközi rendezvényen.
• A testvérkapcsolatok fontos szerepet játszanak a kórus életében?
Kevesen tudják, hogy Süssen és Törökbálint testvérvárosi kapcsolatának előzménye kórusunknak a Liederkranz Germania Süssen kórussal kötött patronálási szerződése volt. Erdélyben először 1993-ban jártunk, testvérkórusi szerződésünket a Székely Dalegylet Férfikórussal 1998-ban írtuk alá. Szoros kapcsolatot ápolunk a szlovákiai Nagytárkány Tisza Éneklő Csoport dalosaival, velük 2007-ban kötöttünk partnerségi szerződést. Számos helyen léptünk fel külföldön. Bejártuk Székelyföldet, Németországot, de jártunk Angliában is. Több hazai település kórusával is jó kapcsolatban vagyunk. Bük, Csaroda, Lónya és természetesen a közeli települések, Budaörs , Diósd, Érd, Budakeszi, Kelenvölgy, Solymár zeneszerető közössége is szeretettel fogadott bennünket és mi is őket, hiszen ezek a kapcsolatok mindig is a kölcsönösség jegyében működtek.
• A közös szereplések során személyes barátságok is szövődtek?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy elsőként mi kezdeményeztük, hogy a kórusok egymásnál tett látogatásaik során otthonukban lássák vendégül a vendég kórus énekeseit. Ez persze külön terhet ró az énekesek családjára, de sokkal közvetlenebb, barátibb kapcsolat létrehozására alkalmas, mint ha a vendégek szállodában laknának, nem is beszélve a mérsékelt költségekről. Mi fogadtunk így először vendégeket, és később így jutottunk el testvérkórusaink családjaihoz. Így szövődtek igazi, határokon átívelő, tartós barátságok a kórusok tagjai között.
• Ma már a 90. évi Jubileumi koncert is történelem. Túl vagyunk a hagyományos Templomkerti Koncerten is, a kórus énekelt a Trianonra emlékező ünnepségén is. Hogyan tovább? Milyen terveik vannak a következő 90 évre?
Egy jubileumi év jó alkalom arra, hogy megálljunk egy kicsit, hogy ünnepeljük, emlékezzünk, köszönetet mondjunk mindazoknak, akik hozzásegítettek minket, énekeseket ahhoz, hogy ezt a sok csodálatos órát együtt tölthessük, együtt énekelhessünk, utazhassunk, barátokat fogadhassunk. Köszönetet mondhatunk elsősorban a feleségeinknek és a családjainknak, hogy támogattak, segítettek bennünket. A pártoló tagjainknak, támogatóinknak, városunk Önkormányzatának, hogy anyagilag is támogatták a kórus működését. A köszönet és az ünneplés után most a következő feladat a jövő megtervezése. Mert az sajnos tény, hogy az idő telik, és nagyon kevés fiatal tagunk van. Egyre kevesebben vagyunk, át kell gondolnunk, hogyan tudunk tovább együtt dolgozni. Szerencsére úgy tűnik, elegen leszünk a folytatáshoz. Vannak még meghívásaink, tartozásaink, fellépéseink, amelyeknek mindenképpen szeretnénk eleget tenni. Bízom benne, hogy még sokáig folytathatjuk ezt a munkát, amely a mi életünknek és Törökbálint kulturális életének egyaránt fontos részét képezte az elmúlt évtizedekben.

Perjés