Korábban már beszámoltunk arról, hogy A Katolikus Karitász adománypontot nyitott a korábbi Cora, jelenleg Auchan áruházban. Tavaly decemberben az a megtiszteltetés érte a Karitász törökbálinti csoportját, hogy megkérték őket, a jövőben ők tartsák fenn a Pontot. Ennek apropóján kerestük fel a csoport két vezetőjét, Lakatos Györgyöt és Lakatos Györgynét, akikkel természetesen más témákat is érintettünk.
Az elmúlt időszakban három fontos dolog is történt a Katolikus Karitász törökbálinti csoportjánál. Az egyik, hogy a tavalyi év decemberében az országos Karitásztól megkaptátok az Auchanban található Karitász Pont üzemeltetését.
Lakatos György: December közepén hívtak fel minket a központból, hogy vállaljuk-e, hogy onnantól fogva mi szervezzük meg a Karitász Pont üzemelését. Eddig azt a fővárosiak kezelték, de központilag úgy döntöttek, hogy átadják nekünk. Ez nagyon üdvös, hiszen úgy néz ki a felállás, hogy a díjakat (helységbérlet, rezsi stb.) a központ fizeti, de minden bejövő adomány minket illet meg.
A helyiség, ami nem mondható túl nagynak, „bolt”-ként is üzemel. Milyen adományokat vártok a Karitász Pontra?
Lakatos Györgyné: Mivel a helyiség elég szűkös a plébánián pedig van egy hatalmas ruharaktárunk, azt szoktuk kérni a hozzánk látogatóktól, hogy a ruhaneműt inkább a plébániára vigyék. Elsősorban pénzadományokat, illetve – mivel egy hipermarketben vagyunk – tartósélelmiszer-adományokat várunk. A ’bolt’ szó csak annyiban állja meg a helyét, hogy tényleg vannak nálunk különböző tárgyak (könyvek, gyertyák, teák stb.) de ezeknek nincsen áruk, ezekből mindenki vihet el és az arra szánt összeget bedobhatja hozzánk. Ez azt jelenti, hogy akár ingyen is el lehet vinni, de lehet értük akár több ezer forintot is adni.
Mikor lehet megtalálni titeket a Ponton?
L.Gy.: Hetente négy napot vagyunk nyitva, csütörtöktől vasárnapig. Hétköznapokon 14-18 óráig, hétvégéken 10-18 óráig vagyunk ott.
A Pont elég kieső helyen van. Megtalálnak benneteket az emberek?
L.Gy.-né: Sajnos nem annyira, hiszen nem sok helyen tudjuk magunkat „reklámozni” és még sajnos az áruházon belül sem tudunk kitenni iránymutató táblát. A decemberünk jó volt, akkor amúgy is szeret mindenki adakozni, de sajnos azóta megcsappant az érdeklődés.
Január nagy eseménye volt a negyedik alkalommal megrendezésre került Egyházközségi Bál. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy rövid élete alatt a bál Törökbálint egyik legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát.
L.Gy.: Ez a bál az egyházközségünk éves ünnepe, ezért nagyon sokan tiszteletüket teszik rajta. Az ideinek is, mint eddig az összes bálnak, nagyon jó volt a visszhangja, még Aradszki András képviselő úr is megdicsért minket, azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát. Rajta kívül Turai István polgármester és több helyi prominens személy is tiszteletét tette a bálon. A bál egyik sajátossága, hogy a tiszta bevétele a Karitász céljait támogatja. Harmincöt családot tudtunk anyagilag segíteni a bál bevételéből, ez – tél vége lévén – leginkább elmaradt számlák kifizetését jelentette.
Nagyobb volt a bevétel idén, mint az előző években?
Igen, de akár még több is lehetett volna, hiszen például nyolcszáz darab tombolajegy fogyott el úgy, hogy többeknek nem is jutott. Ez annak is köszönhető, hogy több helyi vállalkozó is a bál és a Karitász ügye mellé ált, így igen színvonalas és értékes ajándékok kerültek kisorsolásra.
Annak, aki esetleg nem tudja elképzelni, hogy hogyan báloznak a katolikusok, röviden bemutatnátok a rendezvényt?
L.Gy.-né: Nem úgy kell elképzelni, hogy komolyzenére lassúzunk… Minden évben van élő rockzene és lemezlovas is szórakoztatja a vendégeket. Volt egy kis műsor is a bál elején, ezen kívül van teaház, a fiataloknak játszósarok és minden, amitől az ember jól érezheti magát.
A közelmúltban szintén volt egy akciótok: élelmiszert osztottatok rászoruló családoknak.
Februárban, most már negyedik alkalommal tudtunk csatlakozni az Európai Unió által támogatott ételosztáshoz, amelynek köszönhetően 108 családnak tudtunk tartós élelmiszer segélyt eljuttatni. A Székesfehérvári Egyházmegyéhez kellett felterjesztenünk a rászorulók listáját és konkrét mennyiségeket kaptunk, személyre lebontva. Ez egy elég hosszú és bonyolult folyamat, ugyanis már ősszel le kell adnunk a listát, majd miután megérkezik az áru, három napunk van arra, hogy azt kiosszuk, ugyanis a támogatottaknak alá kell írniuk, hogy megkapták az adományt és azt nekünk vissza kell jutatnunk.
Bírjátok emberrel ezt a sok munkát?
Összesen a helyi Karitászban nagyjából 14-16-an vagyunk. A Pontban csak négy napot vagyunk nyitva, emellett kéthetente szombaton tartjuk a ruhaosztást a plébánián, látogatjuk a betegeket a Szanatóriumba. Sajnos a fiatalítás továbbra sem megoldott, hiszen tagjaink nagy része már nyugdíjas. Ettől függetlenül mindig akadnak segítők, például mikor Mikulásozunk a Szanatóriumban vagy éppen a kamionról kell lepakolnunk az élelmiszer-csomagot.
A helyi lakosok tudják, hogy kereshetnek titeket? Szoktak támogatást kérni.
L.Gy.: Igen. A ruhaosztásra mindig jönnek, de számlatartozás kiegyenlítésére, gyógyszer kiváltására is szoktak tőlünk pénzt kérni. Sajnos a leginkább rászorultak nagyon bezárkóznak és nehéz őket megtalálni, ezért állunk kapcsolatban például a helyi nyugdíjas klubbal, háziorvosokkal, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzattal és a Vöröskereszttel.
Miből tartjátok fenn magatokat?
Kapunk pénzt az önkormányzattól, a templomban évente egyszer a Karitász céljaira van perselyezés, amelynek egy része nálunk marad. Van egy saját perselyünk is a templomban, a többi bevétel pedig adomány. Igyekszünk még helyi egyházi és civil eseményeken is részt venni, az Adventi Udvaron például mi adjuk a vacsorát, cserébe pedig adományt kérünk; és a városi majálison is mindig saját standdal vagyunk jelen.

Németh Gergő