Ezzel a címmel nyert pályázatot – TAMOP 5.2.5./A-10/1-2010 – a Sorsunk és Jövőnk Alapítvány. A szervezet 2002-ben kezdte működését. Urbán Erika, az alapítvány elnöke az akkor már használaton kívüli törökbálinti laktanyában hozott létre egy 40 fős átmeneti otthont, rászoruló családok számára. Jelenleg négy átmeneti otthonban, összesen 150 főt tudnak segíteni. Az ellátottak kétharmada gyermek.
Az Alapítvány 2006-tól 2011-ig működtette az ország első és mai napig egyetlen Shelter házát, ahová nagyon súlyos bántalmazás elől menekülhettek az áldozatok. Sajnos többségében itt is gyermekekről volt szó. Az Alapítvány 2-3 ezer bántalmazottat segít azóta is.
A szervezet munkatársai így számtalan hátrányos helyzetű családdal találkozhattak, akik nagyon gyakran önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy családok átmeneti otthonába kényszerüljenek. A munkahely, majd a lakhatás elvesztése a legjellemzőbb ok.
A szervezet 2010-ben pályázatot nyújtott be a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt TÁMOP.5.2.5 A-10/1 számú támogatásra, amelynek célja a gyermekek és fiatalok társadalmi integrációját segítő, illetve gyermekvédelmi programok támogatása volt. Az Európai Unió által támogatott pályázaton 40-80 millió Ft vissza nem térítendő támogatást lehetett elnyerni. Az első körben a Sorsunk és Jövőnk Alapítvány „Esély a hátrányban élőknek” című pályázatát pénzforrás hiányra hivatkozva elutasították, majd félévvel később értesítés érkezett, hogy mégis megnyerték a támogatást. Az örömteli fordulat hátteréről és hatásáról kérdeztük Urbán Erikát, az Alapítvány elnökét.

Mi történt, hogy mégis siker koronázta a pályázatukat?
Valószínűleg a visszalépések miatt maradt pénz így mi lettünk a szerencsések.

Gondolom, nagy volt az öröm, amikor a több mint 40 millió forint elnyeréséről értesítették Önöket.
Valóban hihetetlennek tűnt, de azért az örömbe üröm is vegyült, mert a tervezett költségek az ÁFA változás, az időközben kilépő vagy GYES-re menő kollégák miatt nagyon sok változást kellett bejelenteni és egy uniós pályázatnál ezek nagyon szigorú szabályok szerint működnek.

Mi volt a pályázatuk fő szempontja?
A pályázat megírásakor elsődleges szempont volt, hogy valami olyan tudjunk nyújtani a családjainknak, amelyhez talán soha nem fognak hozzájutni, másrészt a pályázati összeg a programok költségén túl, bérköltség volt, így lehetőség nyílt arra, hogy a kollégák pénzt kereshessenek plusz munkával úgy, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek. Sajnos arra nem gondoltam, hogy a szervezet működését is segítsem, és ne jelentsen nehézséget a pályázat miatt kialakult plusz kiadások terhe.

Eltelt lassan két év, és a projekt a lezáráshoz közeledik. Milyen programokat szerveztek a pályázaton nyert támogatás felhasználásával?
Februárban jár le a kétéves projekt, amelyet a csúszások miatt szeretnénk három hónappal meghosszabbítani. Több, heti rendszerességű programunk van, ilyen például a családkonzultáció, amely családterápiás segítséget nyújt a nálunk élőknek. Szintén hetente tartjuk  a kamasz-pszichodráma foglalkozást, amely fiatal gondozottjainknak segít abban, hogy az életkorukból és a jelenlegi helyzetükből adódó sok problémát feldolgozzák, „kijátsszák” magukból. Az ilyen terápiás segítség egy rosszabb helyzetbe levő család számára óriási segítség. Esélyt ad arra, hogy a fiatalok megértsék a helyzetet, amiben jelenleg vannak, és segít kiutat találni.
A kisebb gyerekek hetente meseterápiás foglalkozásokon vesznek részt, amely alkalmas arra, hogy a meséken keresztül dolgozzák fel élményeiket. Hetente van egyéni fejlesztés is, ahol a kollégák személyre szabott program szerint haladnak a gyermekekkel. Nagyon hatékonynak bizonyultak a szülőcsoportok, amelyek önsegítő módon tudnak működni, mert egymás gondjait látva és megosztva azokat, segítenek feldolgozni az egyes családok élethelyzetét.

A heti rendszerességgel megtartott foglalkozásokon kívül milyen programokat szerveztek még a családoknak?
Az igazán nagy élményt az elmúlt két nyáron szervezett, egy-egy hetes tábor jelentette Ceglédfürdőn. A családok 90%-a még nem volt nyaralni a családjával, ráadásul olyan napi szinten tervezett programok voltak, ahol mindenki megtalálhatta a kedvére valót. Az utólagosan kitöltött kérdőívekre adott válaszok és a fényképek nagyon meghatóak. Ilyenkor megtapasztalhatja a segítő szakember, hogy milyen fantasztikus érzés olyan munkát végezni, ahol olyat adhatunk másoknak, amely számukra egy csodával ér fel. Legalább ilyen nagyszerű élmény volt a négy családi nap, amikor különböző helyszínekre kirándultak a családok. Látogattak múzeumot, voltak állatkertben, kipróbálhatták magukat kalandparkban és nem utolsó sorban a nagy kánikulában strandon is voltak.

Az elmondottak alapján, a projekt, címéhez híven valóban esélyt biztosított a hátrányban élőknek ahhoz, hogy olyan élményekben legyen részük, amelyeket saját erejükből valószínűleg soha nem élhettek volna át. Nem bánták meg tehát, hogy belevágtak?
Sokszor éreztem azt, hogy soha többé ilyen pályázatba nem kezdek bele, mert nagyon bonyolult az egész rendszer, a kifizetések többnyire lassúak. De ilyenkor sosem gondoltam a családokra, gyerekekre. Amikor ők jutnak az eszembe, akkor azt mondom, mindent megért, mert az élmények ottmaradnak azokban az emberekben, akik talán soha nem jutottak volna, és talán a jövőben sem jutnak ilyen lehetőségekhez.

Lehet, hogy akkor jövőre ismét belevág?
Azért ezt nem állítanám, de ki tudja, lehet, hogy rám néz egy-két gyerek és tudom, hogy a lehetőség az én kezemben van, hogy még többet tudjunk adni. A kollégáim sokszor
a pénzükre várva, fáradsággal nem törődve dolgoztak a programban egy külsős, gyakorlott szakmai vezető segítségével, hogy amit elterveztünk megvalósuljon. Nagyon hálás vagyok nekik, és ha újra belevágnék egy ilyen projektbe, az adna erőt, hogy ilyen odaadó csapattal dolgozhatok együtt.

Milyen kívánságok beteljesülését várja az idei évtől?
Elsősorban a családjaink találják meg a jövőjüket és tudják jól használni, amit tőlünk kaptak, amíg nálunk éltek. A kollégáimnak sok-sok kitartást és erőt kívánok ahhoz
a csodálatos munkához, amit végeznek. Az alapítványunknak pedig, hogy képes legyen életben maradni, mert még sokan várnak segítségre, ezért nem adhatjuk fel. Gyakorlatban, pedig sok jó szándékú embert, aki talán el sem tudja képzelni, hogy milyen sok családnak a betevő falat megteremtése is gond, még akkor is, amikor dolgoznak és van rendszeres jövedelem. Ezért ha bárki élelemmel tudja segíteni az otthonainkat, nagyon hálásak lennénk.

Bízom abban, hogy sokan olvassák ezt az interjút és eljutnak Önökhöz a segítő szándékú emberek. Személyesen is lehet vinni adományokat?
Természetesen. Kimondottan örülünk, ha valaki eljön, mert láthatja, hogy amit ad, az hová kerül.
Aminek nagyon örülnénk, az a száraz élelmiszer, gyermekjáték. Ruhaadományokat rendszeresen kapunk. Szervezetünknek is sok mindenben lenne szüksége segítségre, de a jelen helyzetben, ha a családjainknak valamelyest segíthetünk, az is sokat jelentene. Nagyon nehéz az otthonokat fenntartani, bármi, ami a működésünket segíteni tudja sokat jelent.

Aki szeretne többet megtudni a munkájukról, hol tájékozódhat?
A honlapunkon www.sorsunk-jovonk.hu minden információt megtalálnak, de elérhetnek minket a 06-30-411-15-61-as telefonszámon is. Minden segítséget hálásan fogadunk.

Perjés