A Törökbálinti Kamrakórus, amely az elmúlt évek alatt egyértelműen a magas szakmai színvonal szinonimájává vált a muzsikát kedvelők szemében, újra egy sikerekben gazdag, mozgalmas évet tudhat magáénak. Az eredményekről, és a tervekről Weiler Róbertet, a kórus elnökét kérdeztük.
Hallottuk hírét a sikeres decemberi kórusversenynek, de talán előbb beszéljünk egy kicsit az előzményekről. Milyen fellépésekkel örvendeztette meg a kórus az elmúlt évben Törökbálint polgárait?
Ha nem akarunk nagyon visszalépni az időben, érdemes talán a kórus novemberben adott önálló koncertjéről néhány dolgot elmondani. A Halottak Napján, illetve Mindenszentek ünnepén megrendezett koncertnek a Római Katolikus templom adott otthont. Az időpont egyértelművé tette a műsorválasztást, Mozart Requiem-jét énekeltük. A teltházas előadáson a kórus teljesen önállóan, kisegítők nélkül énekelte el a művet, többek közt olyan nagyszerű művészek közreműködésével, mint Kertesi Ingrid, valamint a Bogár István által alapított Budapesti Strauss Zenekar, Deák András vezetésével. Felvezetésképpen Verdi Négy szent énekéből az Ave Maria-t adtuk elő. Ezzel tisztelegtünk az olasz zeneszerző emléke előtt, hiszen a tavalyi évben ünnepeltük születésének kétszázadik évfordulóját. Telt ház előtt énekelni, és az előadás után percekig hallgatni a vastapsot, felejthetetlen élmény volt mindenkinek, de ami még ennél is felemelőbb volt, az maga a mozart-i zene, amelynek mindannyian részesei lehettünk. Csodálatos volt!
Valószínűleg az ilyen katartikus élményekért érdemes hétről hétre minden kedden itt ülni és gyakorolni, tanulni! A koncert után, talán a családtagok is megértőbben engedik el a tagokat a késő estig tartó a kóruspróbákra.
Családtagjainknak tényleg nagyon hálásak vagyunk, mert nélkülük nem valósulhatnának meg ezek az előadások, hiszen amíg mi próbálunk, addig otthon ők állják a sarat helyettünk is. Egy amatőr kórusnál a tagok számát tulajdonképpen meg is szorozhatjuk kettővel, hiszen az énekesek mellett mindig ott áll egy társ, aki segít megoldani
a mindennapok gondjait, amíg mi a szenvedélyünknek hódolunk. Igen, szenvedélyünknek, mert ha nincsen próbánk, fellépésünk, ha nem lehetünk együtt, az már szinte fáj. Lehet, hogy manapság furcsán hangzik, de mi élvezzük azt a munkát, ami a kórusénekléssel jár.
Az élvezet mellett egy amatőr kórus életében is fontos a rendszeres megmérettetés, ahol a kórusvezetés, és a tagok is felmérhetik, mennyit fejlődtek, hol állnak a szakmai ranglétrán. A tavalyi év erre is lehetőséget nyújtott, ha jól tudom.
Valóban. Egy Törökbálinton élő úriember keresett meg engem azzal, hogy ő egy olyan olasz vállalkozásnak a magyarországi képviselője, amely kórusversenyeket rendez a világ számos táján, és decemberben Budapesten szerveznek egy kórusversenyt, amelyre minket is szívesen hívnának. Leültünk beszélgetni, majd egy héttel később a cég olasz tulajdonosa is eljött egy tárgyalásra, én pedig kapva az alkalmon felvetettem, hogy mi lenne, ha a versenyt Budapest helyett ide, Törökbálintra hoznák ki. Hiszen itt van a mi gyönyörű, új iskolánk, a tágas auditóriumával és minden igényt kielégítő technikai felszereltségével. Éppen alkalmas helyszín egy ilyen verseny megrendezéséhez. A beszélgetést egy látogatás követte a Bálint Márton Iskolában, és nem is csak mint a Kamarakórus tagja, de mint törökbálinti polgár is mondhatom, nagyon büszke voltam, ahogy az olasz vendégek elismerő szavait hallgattam. Megmutattuk nekik a lehetséges koncerttermeken kívül az uszodát, a sportcsarnokot, a szauna és fitnesz lehetőségeket úgy, hogy ezekben közben gyerekek és felnőttek sportoltak, mozogtak. Leesett az álluk. A dolog pikantériája még, hogy
a látogatás végeztével átmentünk a Munkácsy Mihály Művelődési Házba egy kávéra, de előtte azért, csak úgy mellékesen, megmutattam a színháztermet is nekik.
A megbeszélést tettek követték, és december 15-én megrendezésre került a verseny, amelyen több mint háromszáz énekes vett részt Fehéroroszországból, Moldáviából és természetesen Olaszországból. Magyarországot három kórus képviselte, az Érdi Szirmok Nőikar, a Törökbálinti Cantabile Kórus és mi, a Törökbálinti Kamarakórus.
Még nem akarom lelőni a poént, ezért először azt kérdezem, hogyan választottatok darabokat erre az alkalomra?
Egy ilyen alkalom mindig szakmai verseny és fesztivál is egyben. Ha egy kórus benevez, előre el kell döntenie, hogy keményen beszáll-e a versenybe, vagy „csak” a fesztivál alkalmából mutat be egy kis örömzenélést. Mi Boros Tibor karnagyunk vezetésével természetesen megpróbáltuk a kettőt összekötni, azaz hogy a lehető legmagasabb színvonalon olyan produkciót mutassunk be, amely élmény nemcsak számunkra, de a közönségnek, sőt remélhetőleg a zsűrinek is. Csakúgy, mint a többi magyar kórus, mi is az egyházzenei kategóriában indulunk. A darabválasztásnál két szempontot tartottunk szem előtt. Az egyik az volt, hogy döntően magyar zeneszerzők műveit énekeljük, elvégre magyar kórus vagyunk és Magyarországon énekelünk. Ezen kívül mindenképpen technikás, szakmailag is kihívást jelentő darabokat kerestünk. Így esett a választás Kodály Szép Könyörgésére, amely az egyik legnehezebb a „nagy Kodályok” közül. Elénekeltük még az amatőr kórusok számára mindig kihívást jelentő, már említett Verdi Ave Maria-ját, valamint az alkalomhoz igazodva, Kodály Adventi énekét és egy bensőséges Liszt művet is.
Most már eljutottunk a végkifejlethez. Mondjuk el az olvasóknak mi lett a verseny végeredménye!
A Kamarakórus az egyházzenei kategóriában egy moldáv kórus mögött a második helyen végzett úgy, hogy a zsűritől kapott pontszámok alapján mi is aranydiplomát kaptunk. Azt hiszem, hogy ez egy igen nagy elismerésnek számít. A közönség soraiban ott ültek a többi kórus énekesei, mint igazi szakmai hallgatóság, és nagyon jó érzés volt begyűjteni a tőlük érkező gratulációkat is. Aki egyébként kíváncsi a videofelvételre, az a legnagyobb közösségi- illetve videó megosztó oldalon megtalálhatja a „Kamarakórus of Törökbálint – VIII International Competition Chorus Inside Christmas 2013” szavakra rákeresve.
Hogyan tovább aranydiplomás kórus?
Mondhatnám azt a közhelyet, hogy az elért eredmény kötelez minket. De azt hiszem, hogy jelen esetben ennél sokkal többről van szó. Többen is mondták, hogy most már „papírunk” van róla, hogy mi vagyunk Törökbálinton a legjobb kórus. Nem ez a lényeg! Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a Cantabile és a Kamarakórus mellett a Lendvai Károly Férfikart is ideszámítva Törökbálintnak van három kiemelkedő színvonalú, amatőr énekkara. Talán nincs is még egy ilyen település Magyarországon, ahol a lakosság számához képest ennyi kivalló kórus működne évek, évtizedek óta. Úgyhogy amikor azt mondtam, hogy mindenképp köszönet illeti családtagjainkat, egyértelmű, hogy ez a köszönet Törökbálint Város Polgármesterének és Képviselő-testületének is jár, hiszen az Önkormányzat támogatása és anyagi segítsége nélkül ez nyilvánvalóan lehetetlen lenne.
Ami a 2014-es évet illeti, nyertünk egy pályázatot „Nagy Magyarok, Nagy Kodályok” címmel. Akik rendszeresen járnak Kamarakórus hangversenyekre, azok emlékezhetnek egy 2012. decemberi előadásunkra, amikor a művelődési házban egy úgynevezett interaktív koncerten adtunk elő Kodály műveket. A karmester a Liszt-díjas Strausz Kálmán volt és a művek között a Kodály darabokról, azok történetéről, különlegességeiről mesélt a nézőknek. Idén az 1848-as Forradalom nemzeti ünnepéhez igazodva fogjuk megtartani önálló hangversenyünket, ahol egészen különleges Kodály művek is bemutatásra kerülnek majd. A karmester újra Strausz Kálmán lesz, aki ismét fog beszélni a darabokról. Most, hogy elkezdtük ezek tanulását, egyértelmű, hogy igazi élményben lesz része nézőnek és közreműködőnek egyaránt.
Természetesen lehetőség van most a tanulási folyamatba bekapcsolódni, úgyhogy várjuk kis csapatunkba olyan fiatalok, vagy inkább fiatalnak maradni képes emberek jelentkezését, akiknek fontos a zenélés, az éneklés, a kórusban való éneklés. Próbák keddenként 18 órától az MMMH-ban.
Részletes információ: www.torobalint.hu/tkk

Nyíri