Volt egyszer egy fiúTörökbálinton, akinek majdnem hét évtizede eszébe jutott ,hogy szerencsét kéne próbálnia. Mivel daliás termete, égő barna szeme volt, hozzá párosult még a nagy szíve és gyermekszeretete, végül úgy gondolta, tanár lesz.

Ha végigment a Zimándy folyosóján, vagy az udvaron, mindenkihez volt kedves szava. Húsvétkor locsolóverseket írt, amiket felolvasott a kolléganőknek, akik pironkodva hallgatták kedvesen pajzán sorait, de azért örültek, hogy Karcsi a hölgyek „meglocsolását” a szívén viselte. Számtalan anekdota jut róla eszünkbe. „Tudok egy rövidebb utat”… ez még Ausztriában egy tanári kiránduláson szállóigévé vált. A rövid út igen hosszúra és kalandosra sikeredett. Aztán Plitvicében az esős túránkon amikor már összefagytunk, megáztunk és még a  hajókiránduláson is vacogtunk megjegyezte: „Hogy lehetünk ilyen amatőrök, még egy lapos üveg sincs nálunk.” És a nomád táborok! Nagy Béla táborlakó még pár évvel ezelőtt, amikor már nyugdíjasként csak néha látogatott Karcsi a táborhelyekre, egyik reggel felhívta: „Tanár Úr,üres mellettem egy sátorhely, mikor jön? A Grimm néhány óra múlva megjelent, lezavart néhány sportversenyt, beállt a tanár-diák focimeccsbe, sőt Salföldön a táborozókat meghívta a Maksi-birtokra cseresznyézni és palacsintázni. A testvére Katinka látott minket vendégül .A tanári karácsonyainkon is aktívan szerepelt, farsang idején beállt a „jelmezes bulikba”.
Vidámság, életerő áradt felénk, ha bárhol megjelent. Amikor már gondnok volt iskolánkban, gondoltam egy merészet. Csináljunk együtt egy focikupa versenyt a 3.-4. évfolyamnak, legyen ő a játékvezető sporttárs! Örömmel vállalta. Ősszel és tavasszal hat éve zajlottak a meccsek. Néha az időjárás zavarta meg a rangadókat, vagy az ő szíve rendetlenkedett, de azért peregtek a meccsek. Aztán tavaly végleg nyugállományba kényszerült. Ilyen búcsúztatója még kollégának nem volt. Az évzáró estéjén a tanári kar kórussá alakult: ”Hipp hopp jön Grimm”… zengett az ének a Zimándy udvarából.
Te, Karcsi, csak álltál az ajándék sétabotoddal, a ”gömböcöddel”és csak néhányan láttuk, hogy könnyezel (könnyezünk)… vagy csak a füst szállt
a szemünkbe, nem tudom. Az idei tanév nehezen indult, de a focirangadók elkezdődtek. Hetekig jól ment minden, jó kis mérkőzések voltak melyekről most is, mint évek óta, kedves kollégánk Veszely István képei „tudósítottak”. Már csak két meccs van vissza játékvezető sporttárs! Hol vagy Karesz bá? A gyerekek is várnak. Ja, itt vagy most is a szívünkben.
Te mindig velünk leszel. Hipp-hopp jöttél, a szerencsepróbákat teljesítetted…
Egyszer volt hol nem volt, és még most is él Grimm Károly (vagy ha nem nyugodjék békében!)

Lantosi Nóra

Köszönetnyilvánítás
Kedves Barátok és Ismerősök!

Mély hálával gondolunk mindenkire, aki testben és/vagy lélekben ott volt a számunkra legcsodálatosabb férj, édesapa és testvér temetésén.
Szívünk mélyéből köszönünk minden imát, szerető gondolatot és az együttérzés valamennyi megnyilvánulását!
Kívánunk áldott, hosszú, tevékeny életet, hogy mindannyian gazdagíthassuk közös létünket!
Őszinte köszönettel és szeretettel:
Grimm család