Miközben L. Tavares segítőivel azon munkálkodott, hogy az általa kreált jelentés brüsszeli elfogadásával Magyarország térde megkoppanjon a padlón – szétesett, elbukott Portugália kormánya.

No, nyilván nem az empatikus gondolkodású, magyarországi alkotmányjogban és törvénykezésben szakértően jártas, úgy egyébként kirívóan demokrata és zöldpárti EP-képviselő lázasan aggódó tevékenységének következtében, hanem az elvárt költségvetési konszolidáció kudarca miatt.
Nem mellékes e tekintetben, hogy Pedro Passos Coelho kormánya 2011 nyarán került hatalomra, pár hónappal az után, hogy az ország 78 milliárd eurós mentőhitelhez jutott az Európai Bizottságtól, az Európai Központi Banktól és a Nemzetközi Valutaalaptól. Az ennek fejében vállalt szigorú költségvetési megszorítások miatt pillanatok alatt 25 százalékra zuhant a kormány népszerűsége,
18 százalékra ugrott a munkanélküliség és azóta rendszeresek az utcai tiltakozások, sztrájkok.
Hogyan jön mindez ide?
Hát úgy, hogy a Tavares-jelentés elfogadása nem más, mint a portugál tragédiát elkerülni szándékozó magyar kormány politikai megrendszabályozására tett kísérlet. Továbbá annak a keretnek a feszegetése, amely konkrétan lerögzíti: mi egy tagország belügye s mi nem. Úgy látszik, a szabad akaratú nemzetek uniós szövetségének egyik alapértéke kipukkadt. Nincs egyenlő megítélés, nincs „birodalmi engedély” nélküli út.
Még hogy keresztény szellemiségű Alaptörvény?! Még hogy bankadó?!  Még hogy rezsicsökkentés?!
Gyomrozni kell a renitenst, ütni-vágni. A külföldi befektetőt, a nagytőkét ért érdeksérelmet ugyanis meg kell torolni.
Bármi áron.
Ez ellen pedig nincsen apelláta, mert Magyarország kicsi, Tavares jelentését elindító gépezet aljassága nagy, az azt megszavazó brüsszelita meg…