Beszélgetés Bognár Árpáddal, a Swietelsky ügyvezető igazgatójával
Szeptember 2-án, ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit a Bálint Márton Általános és Középiskola új tagiskolája. A 2010-ben leállított építkezést, két éves tárgyalássorozat eredményeképpen, idén tavasszal indították újra. Ez a projekt minden szereplőjének garantáltan sok álmatlan éjszakát okozott, és sokan kételkedtek a sikeres befejezésben, de szerencsére nem lett igazuk, hiszen ma már a teljes megvalósulás küszöbén állunk.
A bőrünkön érezzük, hogy az iparűzési adózási rendszert megváltoztató törvénymódosítás Törökbálint Képviselő Testületének és polgárainak is komoly nehézséget jelentett, s jelent ma is. De vajon hogyan látta a helyzetet az építkezés kivitelezője, akinek a leálláskor több milliárd forintnyi beruházása állt már a megkezdett épületben? Erről kérdeztük Bognár Árpádot, a Swietelsky Magyarország Kft. ügyvezető igazgatóját.
Igazgató úr! A Törökbálinti Iskola befejezése sokáig váratott magára. Az építkezés újraindításához számos állami, önkormányzati, finanszírozási és kivitelezői szereplő megegyezésére volt szükség. Ön szerint minek köszönhető, hogy végül egyezségre tudtak jutni?
Ennek a projektnek már az előkészítése is hosszú és küzdelmes volt, hiszen a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt, részben a válság következményeként, a mi cégünknek is jelentős kintlévőségei vannak meghiúsult, vagy ideiglenesen leállított beruházásokban. Alaposan meg kellett tehát vizsgálnunk, hogy a megrendelő, azaz Törökbálint Önkormányzata, képes lesz-e biztosítani az anyagi eszközöket a koncessziós szerződésben vállaltak teljesítésére. Lépésről lépésre végigjártuk ezt az utat, és végül sikerült meggyőznünk a tulajdonosi kört arról, hogy a finanszírozó Erste Bankkal és a megbízóval kötött szerződés alapján megkezdhető a munka. Minden rendben is volt, amíg az Országgyűlés a salátatörvények között meg nem hozta azt a döntését a helyi iparűzési adózás rendszerének megváltoztatásáról. A döntés a projekt minden szereplőjét teljesen váratlanul érte, és első ránézésre valóban reménytelennek tűnt a helyzet.
Hogy mégis sikerült kilábalnunk a bajból, annak több oka is van. Mindenekelőtt komoly sikernek tartom, hogy sikerült meggyőznünk osztrák tulajdonosainkat arról, hogy igenis van remény a projekt befejezésére. A türelmüket kértük, amit messzemenőkig meg is kaptuk. Ennek köszönhetően tárgyalásokat kezdhettünk a projekt szereplőivel, sőt engedélyt kaptunk az állagmegőrzést biztosító munkák elvégzésére is. Így az épület a két év várakozást minőségkárosodás nélkül vészelte át. A másik fontos szereplő, az állam, amely ígéretét betartva átvállalta a beruházás, valamint az üzemeltetés költségeit, ezzel lehetővé téve a projekt befejezését. Természetesen ezek a tárgyalások nem jöhettek volna létre Törökbálint Önkormányzatának folyamatos és erőteljes segítő közreműködése nélkül. Valóban minden követ megmozgattak.
Jellemzően az ilyen ügyek a felvonulási terület helyett a bíróságon szoktak folytatódni. Itt miért alakult másképpen?
Bár jogilag nagyon erős talajon álltunk és a szerződés alapján jó eséllyel nyertünk volna egy, a befektetett összegek visszaszerzésére indított perben, de szerencsére a tulajdonosok is inkább a megvalósítás lehetőségeit, nem pedig a kintlévőségek behajtásának módját keresték. Belátták, ha bizalmat szavaznak, akkor talán kevesebb anyagi haszonnal, viszont jelentős erkölcsi tőkével szállhatnak ki ebből a beruházásból. Nem volt könnyű ezt elfogadtatni velük, de sikerült, és a döntés utólag jónak bizonyult.
A törökbálinti beruházás mekkorának számít az Önök által kivitelezett projektek között?
A közepes méretű beruházások közé tartozik.
Mit gondol az épületről? Volt olyan műszak feladat, amelynek megoldása kihívást jelentett Önöknek?
Úgy gondolom, hogy a Swietelsky felkészült minden, az építőipar területén felmerülő feladat megoldására. Természetesen minden épület tartogat meglepetéseket, kihívásokat. A Törökbálinti Iskola épületében az volt a különleges, hogy együtt valósult meg több olyan építészeti és gépészeti megoldás, amelyek együttesen egy nagyon igényes, különleges, a XXI. század kihívásainak megfelelő épületet eredményeztek. A talajszondák, napkollektorok beépítése és összehangolása, illetve az uszoda változtatható méretű medencéjének megépítése például ilyen feladat volt. Az igazi nehézségek nem a kivitelezésben adódtak.
Mennyire tudtak együttműködni a majdani használókkal, azaz az iskola vezetésével?
Örömmel mondhatom, hogy érzésem szerint ezen a téren is unikumnak számít ez a beruházás, hiszen az előírtnál jóval több egyeztetést végeztünk. Bízom benne, hogy sikerült igazán használható, élhető épületet építenünk.
Végezetül egy személyes kérdés. Ön szívesen látná, hogy gyermekei az új épületbe járjanak iskolába?
Épp a közelmúltban gondolkodtam ezen. Én egy kis faluból származom, oda jártam iskolába is. Kisgyermekként az iskola épülete nagyon nagynak tűnt. Később, felnőttként visszalátogatva elcsodálkoztam, hogy valójában milyen kicsi. Persze nagyon szerettem, és szeretem ma is, de az biztos, hogy azok a gyerekek, akik a törökbálinti iskolába járnak majd, felnőttként visszatérve is azt érezhetik, hogy egy nagyvonalú, igazi XXI. századi épületben tanulhattak annak idején.
Perjés
