Június 4-én, Törökbálint lakosai és a város vezetői, a Géza fejedelem útján lévő Turul szobornál közösen emlékeztek meg az I. világháborút lezáró, 1920. június 4-i, trianoni békeszerződésről, s annak hazánkat érintő súlyos rendelkezéseiről.
A megemlékezést a Lendvai Károly Férfikórus műsora keretezte. Városunkat megtisztelte, és a megemlékezésen beszédet mondott Ágoston András, a trianoni döntést értelmében Magyarországtól elszakított egyik terület, a Vajdaság politikusa. Beszédét (amelyet teljes terjedelemben közlünk) követően az Önkormányzat, valamint a pártok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit, majd zárásként a csendesen szitáló esőben közösen elénekelték a Szózatot és a Székely Himnuszt.
Ágoston András beszéde
Törökbálint 2013. június 4.Hölgyeim és Uraim, Tisztelt jelenlevők!
Örülök, hogy a Nemzeti Összetartozás napi megemlékezésen kettős állampolgárként lehetek itt Önökkel. Köszönöm Turai István polgármester úr és Egervári László barátom meghívását.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én úgy döntött, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4-e, a jövőben a Nemzeti Összetartozás napja legyen. Az öt paragrafusból álló törvény tanúságtétel a nemzeti összetartozás mellett. Eszerint „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Ez a törvény a magyarság életerejének a bizonysága. Felszabadultan, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a június 4-i megemlékezéseink három év alatt a remény szimbólumává, immár hagyománnyá váltak. Elválaszthattak, de szét nem választhatnak bennünket.
Mi a történelmi VMDK-ban már 1992-ben kimondtuk: a trianoni trauma meghaladható. Az akkori körülmények között a Vajdaságban ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy a jövőnk – a közbeeső megpróbáltatásoktól függetlenül – az összefogás. A kisebbségi közösségek autonómiát követelnek, s ezt az igényt a mindenkori magyar kormánnyal együtt, annak támogatásával jelenítik meg a nemzetközi színtéren. A Kárpát-medencében élő magyar közösségekben, az egymásra találás e mámoros, szédítően boldog első éveiben azt hittük, hogy a megoldás karnyújtásnyira van, s a régen várt demokrácia megvalósulásával egy időben, pillanatok alatt mindannyian ott leszünk Európában. Erről persze a balkáni háborúk körülményei között szó sem lehetett. De tudjuk, nem volt sokkal könnyebb dolga a többi magyar nemzetrésznek sem. Mi ott a Vajdaságban először a történelmi VMDK-ban, majd szétverettetése után a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP), nem adtuk fel. Kidolgoztuk a Kárpát-medencében első, konkrét, hadra fogható autonómiamodellt, amely számol minden Szerbiában élő magyarral, s így – elméletben – lehetővé vált az ideológiai küzdelem a nemzet egészére érvényes politikai doktrína kidolgozásáért. A területi elhatárolódást nem igénylő magyar (perszonális) autonómia megvalósítása esetén alkalmas lehet arra, hogy feltárja, kifejezze, és legitim módon képviselje a vajdasági magyarság alapérdekeit, amelyek érvényesítése, önazonosságának megőrzése szempontjából elengedhetetlen.
Magától adódik a kérdés, melyek ezek az érdekek? Ma is helyesnek tartom, hogy már a kezdet kezdetén ez érdekeket a nemzetünk egészének szükségleteiből vezettük le. Már 1994-ben dokumentumba foglaltuk: a magyar (perszonális) autonómia mellett síkraszállunk a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai integrációjáért. Úgy gondoltuk, hogy ez a gondolatmenet megoldást hozhat a Trianoni-trauma demokratikus feloldásáért folytatott küzdelemben. Ma már jól látható, hogy a nemzetben gondolkodó magyarok a Vajdaságban, a VMDP-ben jutottak legközelebb a megmaradást és a nemzeti fejlődést biztosító politikai alaphoz. Az 1997-ben dokumentumba foglalt politikai doktrínánknak két magában is szerteágazó eleme van. Az egyik a Trianoni-trauma demokratikus meghaladásának szükségessége, a másik a kettős állampolgárságra s a területi elhatárolódást nem igénylő, magyar (perszonális) autonómiára alapuló határmódosítás nélküli politikai integráció megvalósítása.
Az 1997 utáni évek egészen 2010-ig azzal teltek el, hogy helyt kellett állnunk a politikai viharokban. Célunk az volt, s ma is az, hogy fenntartva politikai eszméink tisztaságát, beilleszkedjünk a nemzet egésze felemelkedésének folyamataiba. Az első ilyen próbálkozás Kovács László, akkori magyar külügyminiszternek, még 1997. március 28-án írt levelemben található. Álljon itt egy idézet a levélből: „a kettős állampolgárság intézménye, amelyet a nemzetközi közösség képviselőinek ajánlatára a jugoszláv és a horvát kormány, az ellenzék nagy részének támogatásával most a horvátországi szerbek illetve a szerbiai horvátok részére kétoldalú szerződésbe kíván foglalni, megfelelne a vajdasági magyarságnak is. Az amerikai és más nyugati politikai tényezők, a kettős állampolgárságra vonatkozó javaslatukat azzal indokolják, hogy bevezetése megalapozza a minap még háborúzó nemzetek közötti bizalmat, s döntően befolyásolhatja a horvátországi szerbek helyben maradását”.
Válasz a levélre nem érkezett. E gesztus értékelése nem ránk, kisebbségi vezetőkre tartozik. Mindenkinek megvan a maga felelőssége. A magyarországi vezetők ki így, ki úgy, a nemzet egészének sorsával sáfárkodnak, a kisebbségi vezetők feladata az, hogy legyen hiteles elképzelésük, s emellett érveljenek kitartóan. Mi mindig ezt tettük.
Tisztelt Hallgatóság!
Ugorjunk egyet az időben. A második Orbán-kormány, a kétharmados parlamenti többségre támaszkodva teszi a dolgát. Megszületett a kettős állampolgárságra vonatkozó jogszabály, s a nemzeti összetartozásról szóló törvény. Olyan politikai környezet jött létre, amely – nagy örömünkre – lehetővé teszi számunkra doktrínánk szerves beillesztését a magyar nemzet felemelkedését célzó nagy kormányprojektumba. Meggyőződésem, a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül van esély a Trianoni-trauma demokratikus, előremutató meghaladására. De, a Nemzeti Együttműködés Rendszere csak akkor működhet hatékonyan, ha az erős Magyarországon jövőre újra kétharmados Orbán-kormány alakulhat.
Én a Kisebbségi Fórum nevű civilszervezet vezetőjeként arra törekszem, hogy a vajdasági kettős állampolgárok minél nagyobb számban regisztráljanak, s a választásokon segítsék a nemzeti kormány újbóli megalakulását. Szeretnénk felújítani a polgári köri találkozókat. Részben, mert azok a Vajdaságban hét éves tradícióval rendelkeznek, másrészt, mert a találkozók részvevői nemcsak a regisztrációval kapcsolatos információkhoz juthatnak majd hozzá, de gyakorlati ismereteket szerezhetnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működéséről is.
Végül engedjenek meg még egy megjegyzést. Nem feledjük Trianont, s az igazságtalanságba soha nem fogunk belenyugodni. Nemzetünk felemelkedése azonban megköveteli, hogy meghaladva az immár kilencvenhárom éves traumát,
a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja útján, nemzetként foglaljuk el helyünket Európában.
Készüljünk a jövő évi választásokra! Szavazzunk együtt! Szavazzunk nemzetünk felemelkedésére!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
