Beszélgetés Törökbálint emblematikus személyiségével, a Munkácsy Mihály Művelődési Ház főmunkatársával, Erdős Antallal
Aki részt vett már valaha nagyobb helyi rendezvényen, vagy gyakrabban megfordul a Művelődési Házban, esetleg szeret Törökbálint utcáin sétálni, egészen biztosan ismeri őt. Nap mint nap találkozunk vele, ahogy jellegzetes járásával sorra cserkészi be a postaládákat, hogy bedobja a Művelődési Ház szórólapját, vagy vidáman, harsányan tereferél valakivel az aulában, esetleg önfeledten táncol és énekel egy bálon, vagy más mulatságon. Sokunkat kápráztatott már el különleges memóriájával, hiszen bárkinek azonnal megmondja, mikor van a névnapja, és számtalan cím és telefonszám is rejtőzik a fejében. A Majálison Anti a Kerthelység Kávéház vendége volt, itt ragadtam meg az alkalmat, hogy megkérjem, meséljen egy kicsit magáról.
Mit gondolsz Anti, sokan ismernek Téged Törökbálinton?
Szerintem majdnem az egész város ismer. Szeretnek és tisztelnek, mert tudják, hogy szépen dolgozom. Mindenkivel jóban vagyok. Sokszor meghívnak a bálokra is. Volt már olyan, hogy azt mondták: Antikám, Neked a belépés ingyenes! Tessék, itt egy jegy! Nagyon örültem neki. Sőt, volt olyan, hogy el sem kezdték a bált nélkülem, mert azt mondták: Anti nélkül nincsen buli! Egy kedves hölgy egyszer azt mondta, én vagyok a parkett ördöge. Előfordult, hogy még Budaörsre is áthívtak.
Itt nőttél fel Törökbálinton?
A nyolcadik kerületben születtem, de néhány hét múlva már haza is engedtek Törökbálintra, azóta itt élek az anyukámmal. Iskolába is itt kezdtem járni a Zimándyba, de aztán sajnos át kellett mennem egy másik, speciális iskolába Vecsésre, mert kiderült, hogy nagyon súlyos epilepsziám van. Emiatt nehezen tudtam tanulni, ezért csak nyolc osztályt végeztem. Mégis mindenki szeret. Régóta állandó munkatársa vagyok a Művelődési Háznak. Nagyon megbecsülnek, mert tudják, hogy jól dolgozom. Szeretek dolgozni. Amit rám bíznak, azt megcsinálom. Jól csinálom meg. Ha szükség van rá, a keresetemből bevásárolok, vagy kisegítem anyukámat, és szépen megélünk. Ő már nyugdíjas, idén töltötte be a hatvannégyet. Sokszor anyukám is jön segíteni nekem a Bálinti Műsort és a Kerthelységet hordani.
Szereted a munkádat?
Igen, nagyon! Én szórom a Művelődési Ház programfüzeteit, de névre szóló meghívókat is kézbesítek, és szórólapokat is szoktam vinni például pizzériáknak, éttermeknek, és a Kerthelységet is mi dobjuk a postaládákba. A betegségem miatt sajnos fizikai munkát nem tudok vállalni. De ezt a munkát nagyon szeretem!
Hogyan tanultad meg a névnapokat, amivel mindenkit elkápráztatsz?
Amikor kicsi voltam, néztem a tv-ben egy vetélkedőt, és nagyon tetszett, hogy az emberek felléptek valami érdekes attrakcióval. Kérdeztem apukámat, hogy hogyan lehetnék én is olyan, aki fellép valamivel, mert én is szerettem volna szerepelni. Apukám azt mondta, hogy előbb meg kell tanulnom valami különlegeset, olyat, amit más nem tud. Gondoltam megtanulom a naptárat, mert az könnyű. Minden héten megtanultam egy hónapot, és azóta mindenkinek meg tudom mondani, hogy melyik napon van a névnapja, meg tudom visszafelé is, ha mondasz egy dátumot, megmondom, akkor milyen névnap van.
Mit szoktál csinálni, amikor nem dolgozol?
Szeretek rejtvényt fejteni, zenét hallgatni a walkmanemen. A táborban játszottunk memória kártyával és mindenkit legyőztem. Az nagyon jó volt.
Van olyan álmod, amiről reméled, hogy valóra válik?
Szeretném, ha el tudnánk adni a telkünket a Tükörhegyen, és befejezhetnénk a házunkat, mert anyukám mindig szomorú, ha látja, hogy ott áll, és milyen jó lenne már beköltözni. Aztán szeretnék elutazni egyszer a Földközi Tenger partjára, pálmafák közé. Még nem voltam soha külföldön.

Anti továbbra is járja a város utcáit, és biztosak lehetünk benne, hogy amit rábízunk, azt ezután is tökéletesen és hiánytalanul megcsinálja. Mindig vidám, mindig örül, ha találkozunk. Tudja, hogy szeretjük, tiszteljük, nagyra becsüljük, és csak kivételes esetben, alkalmanként adjuk kölcsön őt Budaörsnek egy-egy fellépés erejéig, mert rá itt van szükség! Törökbálinton.

P.E.