Kerthelység

2013. júl 09.

Filter

Írta: admin Kategória: GYEREKSAROK

Ballagás

Egyszer mindenkinek eljön ez a pillanat…
Az idei ballagás is szépre sikeredett, erre a percre vár mindenki, mikor elkezdi a középiskolát.

De amikor eljön a nap, és búcsúzni kell a középiskolás évektől, eszünkbe jutnak a szép pillanatok, a vicces órák és a felejthetetlen évek, amiket együtt töltöttünk. Először az A-sok indultak el a diákok sorfala között körsétára az iskola épületében, utánuk haladtak a B-sek. A végzősök útja az udvaron keresztül a tornacsarnokba vezetett. A büszke családtagok és barátok elhalmozták virágokkal a ballagókat. Ezután hallottunk egy-egy beszédet Göbel Lucától és Bolyos Annától. Majd egy verset szavalt a végzősöknek Vasszi Anna. Az eredményesen és szorgalmasan tanuló diákok ajándékkönyvet kaptak iskolánktól. A 13. B-sek meglepetése osztályfőnökük számára könnyeket csalt tanáraik szemébe. Rá pár napra minden résztvevő szembesült az érettségi örömeivel és nehézségeivel egyaránt. Sokan szurkoltunk nekik, reméljük, olyan jegyet kap mindenki, amilyet szeretne!!! Irány az ÉLET!
„Nézz vissza most egy percre, nézz az útra, Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, Nézz vissza… aztán ismét csak előre, S indulj tovább az alkotó jövőbe.”

Vasszi Anna

Határtalanul

A „Határtalanul” program keretében a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával Kárpátaljára utaztunk 2013. május 6-án. Fáradtan indultunk hajnali 5-kor izgalmas utazásunkra. Először Magyarországon néztük meg egy ukrajnai templom ikertestvérét. Mély benyomást tett ránk a Benei iskola, amit a második nap látogattunk meg. Meglepő volt, ahogy 40-en betömörültünk egy 8 fős osztályba. Úgy láttuk, hogy fontos volt az ottani diákoknak a látogatásunk. Gyönyörűen olvastak föl, megmutatták zsinórírásukat, és szívesen válaszoltak kérdéseinkre. Elgondolkodtatott és átértékeltük saját helyzetünket, amikor megpillantottuk a játszótérként szolgáló vasrudakat, az egyasztalos ebédlőt, a gyengén felszerelt elavult tornatermet. Bár körülményeik szegényesek, de természeti kincsekben és kulturális örökségekben annál gazdagabbak. Elkápráztatott a Felsőszinevéri-tó kéksége és a keletkezéséről szóló legenda. Körülnéztünk az ungvári skanzen házai és iskolája között. Sok mindent meséltek Munkács váráról, és elborzadva láttuk a Vereckei-hágó emlékművének megrongálását, bár már csak haloványan látszott. Hazaérve fáradtan, de élményekkel telve gondoltunk vissza az elmúlt napok eseményeire. Hálásak vagyunk, amiért láthattuk, hogyan tartják a nemzeti hagyományainkat és beszélik hűen az anyanyelvünket, immár egy másik országban élve.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!