Azt mondják: lesz egyszer egy jobb világ. Gyűlölködés és mocskolódás nélküli. Olyan, ahol a különféle vélemények megférnek egymás mellett.

Ahol ellenfél lehet a másik, de ellenség nem. Ahol pártállástól függetlenül mindenki hazájának érzi ezt az országot. Hiszem, hogy egyszer tényleg eljön egy jobb világ, hogy valóban lesz.
Békés és egyetértő.
Ettől eltérően igencsak másfajta vá­ra­ko­zás­ra utalnak azok a meg­nyil­vá­nu­lá­sok, amelyek határon belül az egy­har­mad­nyi szavazattal meg­tá­masz­tott politikumot jellemzik. Sugalmazásukra immár a határon túlról érkező folyamatos gazdasági leminősítések, a jogalapú magyar demokrácia ócsárlásai mindennaposak. Ugyanakkor meglehetősen újszerű fordulat e tekintetben, hogy a regnáló ország irányítás mellé új bűnbakot is kiáltanak. Ami ugyan el nem fogadható, de érteni azonban érthető. Hiszen ha már se az EU, se a külföldre szakadt hazánkfiai, se a felheccelt finánctőke felkent védői nem tudták elsöpörni ezt az izgága kormányt, akkor bűnhődjön a nép, pontosabban tűnjön el vezetőivel együtt. Mármint az a kétharmad, amely a jobboldalra szavazott.
Az egyharmad pedig boldogan összeborulhat akkor a kiszellőztetett kilencvenháromezer négyzetkilométeren, és visszahívhatja, mondjuk a Kertész Ákos nevezetű egyént.
Legközérthetőbben talán Bartus L. érzékelteti mindezt „A zemberek és az emberek” címet viselő írásában:  „…Induljunk ki abból, hogy Magyarországon megfordult a világ. Ma a sötét, buta és mindenre alkalmatlan emberek uralkodnak az élet minden területén, és ennek megfelelően az ő kormányuk van hatalmon.”
Egy jobb világ: empatikus és toleráns.
„…a magyar „zembert” fenékbe kell rúgni, de úgy, hogy a szemei kiessenek. Fejezze be az idegengyűlöletet, a nacionalizmust, a sötét fasiszta magyarkodást, a zsidógyűlöletet, az ingyenélést”.
Egy jobb világ: gondoskodó és megértő.
Mi több: szeretetteljes.
„Ha ez nem vezet eredményre”, („…”) „akkor ezt az országot, mint szörnyet, el kell törölni, mert az ilyen szörnyek gyilkoltak meg tízmilliókat és gyújtották fel a világot.”
Vajon ez most a kezdet, vagy már a vég?