Kultúrából a civilizációba

A március sok lehetőséget tartogatott azoknak a törökbálintiaknak, akik szeretnek egy kicsit a dolgok mélyére nézni, elgondolkodni a világ folyásán. Egészen biztos, hogy hazafelé sétálva a Munkácsy Mihály Művelődési Házból, volt min elmélkednie annak, aki meghallgatta Jankovics Marcell „Kultúrából a civilizációba” című előadását, amelyet az „Iránytű” ismeretterjesztő sorozat keretin belül tartott március 18-án.
Az előadás előtt alkalmam volt beszélgetni egy kicsit a Kossuth díjas rajzfilmrendező, művelődéstörténész, grafikussal, aki néhány nappal a törökbálinti előadás előtt, március 15-én vehette át a „Magyar érdemrend középkereszt a csillaggal” kitüntetést Áder János Köztársasági elnöktől. A lehetőség kicsit váratlanul ért, ezért ijedten keresgéltem az információkat az agyam rejtett zugaiban, hogy mit is tudok róla. Az első, ami beugrott a „Fehérlófia” és a „János vitéz” című rajzfilm volt, valamint rémlett, hogy az elmúlt években, az oktatáspolitikában is felmerült a neve, de mivel nem emlékeztem pontosan a részletekre, kicsit megszeppenve léptem be az igazgatói irodába. Miután bemutatkoztunk, röviden tisztáztam, hogy nem vagyok felkészülve egy igazi interjúra, de örülök, hogy megismerhetem, viszont nem szeretném zavarni az esetleges felkészülésben. Nagyon kedvesen marasztalt, és jót beszélgettünk. Mindenféléről, ami eszünkbe jutott. Elmesélte, hogy az előadással, amelyet meghallgathatunk, tulajdonképpen bejárta már az országot, sőt a határokon kívül is több helyen beszélt már a témáról. Aztán szólítottak, hogy mehetünk, mert összegyűlt a közönség. Visszatérve a terembe, örömmel láttam, hogy majdnem telt ház van, bár a művész úr biztosított arról, hogy ha csak néhány ember jött el, ő akkor is szívesen beszél.
Az előadót Szabó Éva, a Művelődési Ház igazgatója mutatta be a jelenlévőknek, felsorolva az összes titulusát, (az írót és a politikust azt hiszem ő is kifelejtette) hogy mindenki kedvére választhasson, aztán elkezdődött az előadás, és a jegyzetfüzetemben sorban teltek be az oldalak.
Végig az volt az érzésem, hogy ezeket a dolgokat én már ezerszer végiggondoltam, csak valahogy soha nem kapcsoltam össze, nem állt egységes rendszerré a fejemben. Hiszen a folyamatnak, amelyben a kultúrából a civilizációba haladunk, mindannyian részesei vagyunk. Régóta tart már, de soha nem volt még ilyen viharosan gyors, mint amilyen napjainkban. Ahogyan gyarapodtak a táblán az ellentétpárok: állandóság – változás, érzelem – értelem, közösség – magányosság, forma – tartalom, hit – tudás, úgy bontakozott ki előttünk a mai világban az útját kereső ember nagy dilemmája. Ahogyan azt Jankovics Marcell megfogalmazta, az út, a változás a kultúrából a civilizációba szükségszerű és megfordíthatatlan folyamat, aminek sok pozitív eleme is van. A baj csak az, hogy a fejlődéssel sok szépség is elveszik, és ami helyette jön, az olyan gyorsan változik, hogy nem tudjuk felfogni, érzékelni, és a nagy rohanásban teljesen elvész a harmónia, ami pedig a boldog emberi élet elengedhetetlen közege.
Mit lehet tenni? Mint ahogyan a folyók sem folynak visszafelé, az életünk sem lesz már olyan, mint a „boldog békeidőkben”. Nincs más választásunk, mint hogy megpróbáljunk lépést tartani a fejlődéssel. Használjuk ki a civilizáció adta új lehetőségeket, de közben törekedjünk a régi értékek megtartására, és neveljük a gyerekeinket is ekképpen.
Napjainkban sok szó esik a „fenntartható fejlődésről”. Ezt a kifejezést általában a természetvédelemmel kapcsolatban használják, pedig szükség lenne valami hasonlóra a kultúra, különösen a nemzeti kultúra védelmével kapcsolatban is. Ha ezt nem sikerül megvalósítanunk, az emberi élet hamarosan a pillanatnyi élvezetet hajszoló, az anyagi érdekeket mindenek fölé emelő, sivár vegetálássá silányulhat.
Az előadás végére egy egész oldalt írtam tele kérdésekkel, de hasonlóan volt ezzel a többi hallgató is. Jankovics Marcell türelmesen hallgatta a hozzászólásokat, így aztán a beszélgetésnek jóval nyolc óra után lett vége, és nekem már nem volt lehetőségem feltenni a néhány tucat kérdésemet. Sebaj, talán egy másik alkalommal bepótolhatom. Mindenesetre lesz miről gondolkodnom üres perceimben. Most pedig hazamegyek, és a kislányommal előkeressük a János vitézt a DVD-táramból (ami a civilizáció vívmánya), és megnézzük ezt a nagyszerű rajzfilmet, (magunkba szívunk egy kis kultúrát.). Tegyenek Önök is hasonlóan, és alkalomadtán ne mulasszák el
Madách Az ember tragédiájának animációs rajzfilm változatát sem, amelyet 2011-ben mutattak be először a hazai közönségnek, és amellyel Jankovics Marcell ismét beírta magát a magyar kultúra történetébe.

Perjés