Sokáig a szegények tehenének hívták, de manapság egyre többen kezdik felfedezni a kecskét, hiszen teje a tehéntejnél sokkal könnyebben emészthető, kevés allergén anyagot tartalmaz, húsa pedig állítólag a borjúéval vetekszik. Törökbálinton többen tartanak kecskét. Közülük most két állattartó családot mutatunk be.
Lambing Roberta és Varga Gyula Törökbálint külterületén élnek. Először nem is vagyok biztos benne, hogy megtalálom a házukat, ezért telefonos segítséget kérek, de Gyula megnyugtat, jó helyen járok. Roberta, aki egy igen pozitív, energikus fiatal hölgy, siet elém. Energikus annak ellenére, hogy pocakján látszik, mire ez a cikk megjelenik, talán már háromgyermekes anyuka lesz. A beszélgetést az udvarban ejtjük meg, ahol megismerkedem Robertáék lakótársaival, a kecskékkel, a nyulakkal és a lovakkal. Bár Roberta szülei agrár-végzettségűek, ő maga már az ELTE-n művészettörténetet tanult, férje pedig biztonsági őrként dolgozott, így ők első generációs gazdának tekintik magukat. Az általuk készített termékekkel – papírok és engedélyek hiányában – egyelőre csak saját magukat, rokonaikat és ismerőseiket tudják megörvendeztetni, pedig a különböző ízesítésű sajtjaik, füstölt parenyicájuk igen finom, szappanjaikkal, amelyek között megtalálható többek között a kecsketejes-mézes, a narancsos-zablisztes és a levendulás-rózsafaolajos is, olyan a kézmosás, amilyet ritkán tapasztal az ember.
Vargáék szeretnének minél inkább önellátásra berendezkedni, a tej és a sajt már megvan, gyümölcsöket és zöldségeket maguk termesztenek, a lovakat is befogják munkára, hogy a téli tüzelő árát megkeressék. Újabbnál, újabb ötletekkel állnak elő. Húsvét előtt például nagy sikerrel indították útjára nyúlkölcsönzési akciójukat. Ennek lényege az volt, hogy húsvétra egy kisebb összegért bárki elvihetett tőlük nyulat, amelyet húsvét után vissza is lehetett vinni, de meg is lehettet tartani. A náluk töltött időben megismertem őket és világlátásukat, két nagyon pozitív emberrel találkoztam, akik mind az emberekhez, mind az állatokhoz igen közel állnak.

Herczog Anita és férje, Géczy József,  valamint a Kecskevilág csapata „kicsit” nagyobb gazdaságot tartanak fent. Szintén Törökbálinton van gazdaságuk, de településünkről annyira megközelíthetetlenek, hogy először át kell mennem Érdre, hogy onnan visszacsoroghassak Törökbálintra, bár ha gyalogosan jöttem volna az Auchan áruháztól negyed óra séta a személyautóval járható utakon. Eltévedni szinte lehetetlen, hiszen útbaigazító táblák övezik utamat, kivéve egy kereszteződést, ahol a tábla csak addig állt, míg szemfülesek észre nem vették, hogy a talpa vasból van… Első kecskéiket még 2009-ben vették, de négy év alatt az állatok száma erőteljesen megnőtt. Csak anyakecskéből közel száz darabot tartanak, de vannak a tanyán disznók, bárányok, juhok, baromfik, lovak és még galambok is. Anitáék fő profilja a sajtkészítés, de füstölt húsokat is készítenek mind a disznókból, mind a kecskékből. A napi 70-100 liter tejből friss és érlelt sajtok, krém- és fetasajt készül. Ezenkívül kolbászoktól, sonkáktól, szalonnától és szalámiktól roskadozik a polc.
Persze nem szabad azt gondolnunk, hogy Anita és családja az állatokat csak kihasználják. Érdekes történeteket osztanak meg velem arról, hogy mikor hogyan mentettek meg állatokat. Volt, hogy igen magas áron vettek meg valakitől kecskéket csak azért, mert látták milyen körülmények között élnek és ki akarták őket onnan menteni. A jószágokhoz tartozott egy póniló is, melyre szintén semmi szükségük nem volt, de rajta is látták az elhanyagoltságot, ezért inkább elhozták előző tulajdonosától.
A Kecskevilág csapata szívesen látja a vendégeket, hiszen a termékek megvásárolására a törökbálinti háznál is lehetőség van, de egyúttal az állatokat is meg lehet nézni.

N.G.

http://kertembenegykecske.blogspot.hu
Kecskevilág – www.kecskevilag.hu