Interjú Miklós Tiborral, a LÉPÉSE vezetőjével
Miklós Tiborral hosszú évek óta ismerjük egymást. A látássérült fiatalember és felesége a szintén látássérült Márti kislányukkal – aki mára már nagylánnyá cseperedett – évek óta Törökbálinton él. Bár a tény, hogy nem látnak, sok tekintetben nehezíti az életüket, mégis mindig valami olyan esemény kapcsán találkoztam velük, ahol éppen ők segítettek másokon. Tiborral most Nick Vujicic, a végtagok nélkül született ausztrál fiatalember előadásait hirdető sajtótájékoztatón beszélgettünk.
Hogyan kerültél bele a Nick előadásait előkészítő munkába?
A „Nem Adom Fel Alapítvány” kért meg, hogy vegyek részt a Nick Vujicic előadásával kapcsolatos szervezési munkákban, ami nekem nagy megtiszteltetés és úgy érzem, valóban én is hasznosan tudok közreműködni. Hiszen nekem is van tehetségem, vannak karizmáim, vannak ötleteim, amiket be tudok tenni a közösbe. Ha mint fogyatékos is hasznos tudok lenni, ezáltal értékesnek érzem magamat.
A rendezők pólóján az van, hogy „Jobb velünk a világ!” Mit gondolsz erről?
A sérült emberek támogatása általában nagyon érzékeny téma. Hiszen nem várhatom el az emberektől, hogy segítsenek, ha nem mondom el nekik, hogy mire lenne szükségem, és hogy hogyan segíthetnek. Másrészt nekünk is fontos, hogy integrálódjunk a társadalomba, hogy a magunk képességeihez mérten hasznos munkát végezzünk, értéket teremtsünk. Mi is segíteni szeretnénk a magunk módján.
Milyenek a tapasztalataid a törökbálinti közösséggel kapcsolatban?
Mi a családommal évek óta Törökbálinton élünk. Sokan ismernek bennünket és számtalanszor segítenek a hétköznapokban. Többször előfordult, hogy bevásárlásból hazafelé felvettek minket a buszmegállóban és hazahoztak, és még sorolhatnám… Természetesen nagyon hálásak vagyunk a segítségért és szeretnénk viszonozni azt, amit kapunk. Ezért összebeszéltünk helyi fogyatékos emberekkel és létrehoztunk egy civil szervezetet, a LÉPÉSE Egyesületet. Közösen tervezzük egy olyan előadás-, interaktív kiállítás sorozat létrehozását, amelynek célja, hogy megtaláljuk a lehetőséget arra, hogy mi is segíteni tudjunk. Ennek elsődleges feladata az lenne, hogy bemutassa a különböző fogyatékossággal élők, látássérültek, mozgássérültek életét. Abban bízunk, hogy ha megismernek bennünket, akkor jobban megértik majd, hogy hogyan tudnak segíteni és talán ők is kérnek tőlünk valamit, valami olyasmit, amit csak mi tudunk adni.
Jó példa erre Nick Vujicic élete. Hiszen Ő először megtanult segíteni magán, ma pedig már testileg egészséges, de talán a lelkükben sérült emberek millióin segít előadásaival.
Az ő története jó példa mindannyiunknak. Utat mutat abban, hogyan tudjuk megtalálni a helyünket, a feladatunkat az életben. Nem is kell ehhez messzire menni. Hiszen itt a mi szűk környezetünkben is akadnak olyanok, akinek valamilyen baleset, vagy betegség következtében gyökeresen megváltozott az életük. Nekik talán legjobban a sorstársaik tudnak segíteni. Az én látásom gyermekkorom óta romlik, és az utóbbi néhány évben már fehér botot kell használnom. De nekem így még könnyebb az életem, hiszen fel tudtam készülni. Azoknak, akiket ez felkészületlenül ér, sokkal nehezebb a helyzetük. Ennek feldolgozásában és a gyakorlati napi problémák megoldásában nagyon sokat tudunk segíteni. Segítünk nekik, hogy megtanulják elfogadni ezt az új helyzetet és megértsék, hogy most is képesek szinte mindenre, amire azelőtt. Csak meg kell tanulniuk a technikákat, de mindenekelőtt el kell fogadniuk Önmagukat.
Emellett segíteni tudtok a sérült környezetében élőknek is?
Természetesen egy ilyen esemény nagy feladat elé állítja a sérült családját és közvetlen környezetét egyaránt. Itt megint annak van jelentősége, hogy először meg kell érteniük, hogy mi az, ami megváltozott, és hogyan tudnak úgy alakítani az életükön, hogy végül minden visszakerülhessen a megszokott kerékvágásba. Mert erre igenis van lehetőség. Csak hit, türelem és kitartás kell hozzá, a sérült és a környezete részéről is.
Mi a következő lépés, ha már a mindennapokban sikerül eligazodni?
Egy ilyen sérüléssel, mondjuk a látás elvesztésével, megváltozik az ember munkaképessége is. Előfordul, hogy pályamódosításra lesz szükség és olyan feladatot kell találnunk, amit az ember a megváltozott képességeivel is megfelelően el tud végezni. Ebben is igyekszünk segíteni és számos esetben tudtunk már munkát találni megváltozott munkaképességű sorstársainknak.
Mivel invitálnád leginkább az érdeklődőket Nick előadására?
Nick az élő példa arra, hogyan válhat valaki, – aki a testi fogyatékossága miatt végletesen mások segítségére van utalva – végül maga is segítővé. Azzal, hogy élőben hallgathatjuk, látjuk őt, sokunk régi álma válik valóra. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki meghallgatja – legyen az sérült, vagy ép ember – mindenképpen lélekben megerősödve távozik majd az előadásról, és átélheti azt a katarzist, ami már emberek százezreinek változtatta meg az életét szerte a világon.
Ha segíteni szeretnének,
vagy segítségre van szükségük,
kérdéseikkel, kéréseikkel forduljanak Miklós Tiborhoz:
vezetékes telefon: 06-23-330-944;
mobil telefon: 06-20-886-36-53;
email cím: tibobor@3miklos.hu
