Teltházas koncertet adott Havasi Balázs a múlt év végén a Sportarénában. Ezenkívül létrehozta az Ecset és Zongora produkciót, fellépett Skóciában az egyik legnagyobb tudományos konferencián a TED-en is. A Törökbálintról világhódító útjára induló zongoraművésszel beszélgettünk.
Nem mondhatjuk, hogy nem volt mozgalmas az elmúlt éved. Kezdjük talán az időben legközelebb álló és egyben a legnagyobbat szóló produkcióddal. Az év végén monumentális koncertet adtál a Sportarénában.
Még mindig beleborzongok, ha arra a pillanatra gondolok, amikor megláttam a tizenkétezer embert. Ez egy olyan út eredménye, amelyre az egész életemet feltettem, de semmilyen garancia nem volt arra, hogy egyszer valóban meg is történik. Az, hogy az Arénában valaki teltház előtt játsszon, kevés embernek adatik meg, zongoraművészről pedig nem is igazán tudok. Ha szakmailag ez lett volna a legnagyobb cél az életemben, már elégedett lehetnék, de természetesen mi közép- és hosszútávon gondolkodunk. Az Aréna koncert közel 30 év munkájának megkoronázása volt, de emellett valaminek a kezdete is, hiszen egy olyan produkciót sikerült létrehoznunk, amely az elkövetkező öt évben akár a világot is bejárhatja. Az első lépés nagyon fontos volt. Ha itthon nem működött volna, joggal kérdezték volna meg, hogy akkor mit akarok külföldön. Ezért köszönettel tartozom a magyar közönségnek, hogy eljöttek, és ezzel lehetőséget adtak nekünk arra is, hogy még tovább álmodjuk az álmot. Ez egy hatalmas csapatmunka volt. Nagyon sokat köszönhetek annak a közel 400 embernek, akik a produkcióban részt vettek. A zenésztársaimnak, akiket egytől-egyig zseniálisnak tartok. A show las-vegas-i rendezőjének, aki nemzetközi szemlélettel állt a produkcióhoz, vagy éppen a francia látványtervezőnek.
Tavalyi másik nagy projekted, a szintén egyedi Havasi-Munkácsy koncert volt. Erről mit kell tudnunk?
Ezt a nagy büszkeségemet a MüPá-ban mutattuk be. Zeneszerzőként mindig is egy igen széles zenei portfóliót igyekeztem létrehozni. Így különböző, önálló zenei projektek jöttek létre, melyek különböző ízlésvilágú embereket céloznak meg. A Drum&Piano, amelyben egy rockdobossal, Endivel párbajozok, inkább a populárisabb zenéket kedvelőket és a fiatalokat fogja meg. A Munkácsy projektet a komolyabb hangvételt kedvelőknek hoztuk létre.  A MüPa bemutató igencsak elegánsra sikeredett, amely szokatlan módon a zenét és a festészetet ötvözte. Munkácsy Mihály festményeihez komponáltam vonós zenekari műveket, és az előadás alatt hatalmas kivetítőkön lehetett látni a festményeket. A koncertnek hatalmas sikere lett. Nekem nagyon fontos, hogy minden egyes ember, aki eljön egy koncertemre úgy menjen haza, hogy a következőre is el szeretne jönni. Ezért mindig igyekszem lenyűgözni a közönséget. Az pedig, hogy a koncertet a Magyar Televízió augusztus 20-án, a tűzijáték előtt leadta, hatalmas elismerés volt.
Volt még egy televíziós „szereplésed” hiszen az olimpiai közvetítések alatt is gyakran felcsendült a Drum&Piano…
Endivel úgy gondoltuk, hogy a Drum&Piano Freedom című dalunk egy igazi buzdító zene, amelyhez kifejezetten sportos klip készült. Mikor közeledett az Olimpia, felajánlottuk a klipet a Magyar Televíziónak, ezzel szerettük volna a magyar csapatot segíteni. Megtetszett nekik, és beszerkesztették. Büszkék voltunk, és nagyon örültünk, hogy egy picit részesei lehettünk mi is ennek a fantasztikus eseménynek.
Visszatérve a Munkácsy koncerthez. Lehet ennek folytatása, vagy ez egy egyszeri ötlet volt?
Természetesen lehet, de most nem ez a célom. Jelenleg az a tervem, hogy évente egy nagy koncertet adok Magyarországon, év végén az Arénában. Így hihetetlen látvánnyal tudunk mindig készülni, és a koncertnek remélhetőleg egyfajta rangja lesz. A fennmaradó időben pedig lehetőségem van utazni, és előkészíteni a produkció színpadra állítását más országokban is.
Miért fontos neked ennyire, hogy a hazád ennyit kapjon tőled, hiszen te nemzetközi szinten is népszerű vagy?
Én a magyar Zeneakadémián végeztem. Tudom, hogy ez milyen hatalmas érték. Manapság nagyon divatos amerikai egyetemeket emlegetni, de szerintem elég a Liszt Ferenc térig menni és ugyanazt a színvonalú oktatást, vagy talán még jobbat kap az ember. Tisztában vagyok az értékeinkkel. Ezért is szeretek a magyar gyökerekhez visszanyúlni, zenében, az Aréna koncert kapcsán, vagy akár festészetben, a Munkácsy Ecset és Zongora produkcióban. Van bennem küldetéstudat arra, hogy ezeket az értékeket külföldön is bemutassam.
Volt még egy érdekes fellépésed nyáron. A világ legrangosabb tudományos konferenciáján, a TED-en léptetek fel Endi-vel, pedig itt még a hallgatóság sem akárkikből áll össze.
A TED-en a világ véleményformálói gyűlnek össze. A konferenciára egy belépő több mint egymillió forint. Négy napon keresztül olyan előadókat lehet meghallgatni, mint Bill Clinton vagy Bill Gates. Nos, e helyen tudtam én is egy picit beszélni a művészetemről, és arról, hogy hogyan lehet egy kis popularitást vinni a komolyzenébe. Értéket teremteni, de mindeközben tömegeknek játszani. Ezután zenéltünk is Endivel, amit álló taps követett. Az esti fogadáson pedig órákon keresztül beszélgettünk a közönséggel. Rendkívül inspiráló közeg volt.
Évről évre kitalálsz, kitaláltok valamit és az ember azt gondolja, hogy ezt már nem is lehet túlszárnyalni. Majd bebizonyítod, hogy igenis lehet! Idén is készültök valami nagy dobással?
Január, február a csapatunknak kreatív időszaka. Mindenki próbál megújulni a saját területén. Az Aréna show az eddigi pályafutásom csúcsa volt, amibe mindent beletettem, ami, aki én vagyok. Ezt szeretnénk továbbfejleszteni év végére. Szeretném elérni, hogy ugyanazokkal a hang- és fénytechnikákkal dolgozhassak, mint akármelyik nemzetközi produkció, ez a kiindulási alap, amelyhez aztán hozzátehetjük a híres magyar kreativitást.
Mi Törökbálintiak büszkék vagyunk rá, hogy közénk tartozol és arra is, hogy mindig szeretettel beszélsz lakhelyedről. Talán nem veszed tolakodásnak, ha azt is megkérdezem, hogy vagy manapság? Nem mint zenész, hanem, mint magánember.
A magánéletemről nem szeretek beszélni, de köszönöm jól vagyunk. Nagyon kötődöm a településhez, amely az igazi otthonommá vált. Imádok reggelente az erdőben futni, de persze emellett tíz perc alatt a városban is tudok lenni. Szívesen emlékszem vissza a törökbálinti koncertemre. Az embernek nagyon fontos a mikro-közege. Ha azon belül szeretik, akkor védve érzi magát. Jó hazajönni ide például egy ázsiai tárgyalás után. De most már nagyon várom a jó időt, hogy a kávéház teraszán egy pohár búzasört ihassak.
Apropó Ázsia. Miért pont a kínai a negyedik választható nyelv a honlapodon?
Valamiért nagyon szeretnek Ázsiában engem, és ez a szeretet kölcsönös. Szilveszterkor például egy hatalmas televíziós show műsorban léptem fel Pekingben, ahol találkoztam Jimmy Carterrel is. Nagypapám az ötvenes években évekig élt Kínában, és gyerekkoromban sokat mesélt a helyről. Talán ezért is vonz annyira a távoli ország.
Lesz még Havasi koncert Törökbálinton?
Igen, biztos, hogy lesz!

Németh Gergő