Az evangélium tanúsága szerint Jézusnak voltak barátai, olyanok, akik nem tartoztak az Őt folyamatosan követő tanítványi körhöz. Bensőséges kapcsolat fűzte Lázárhoz és a két nővéréhez is. De hírét vették: Jézusnak ez a kedves barátja halálos beteg. Az üzenetvivők Betániából indulva már úton voltak Jézushoz a súlyos betegség hírével, miközben Lázár meghalt. A hír megérkezett Jézushoz, ám Jézus nem indult azonnal barátjához, csak két nap múltán.

Isten fia nem „ugrik rögtön”. Nem teljesíti a kérést azonnal. Talán mert valami fontosat akar nekik és nekünk a megvárakozatás által is tanítani. Amikor Isten késik a segítségnyújtással, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy magunkra hagyott minket, nem törődik az életünkkel. Ez azonban soha sincs így, bizonyítja ez az evangéliumi részlet is.
Mire megérkezett, Lázár immár négy napja halott. A zsidók hittek abban, hogy a lélek a visszatérés reményében a halál után három napig a test közelében marad. Itt már minden reménynek vége volt, Lázár halála megmásíthatatlan. A zsidó szokás három nap nagyon mély gyászolásról, majd négy nap mély gyászolásról, további harminc napig pedig közönséges gyászolásról rendelkezett.
A választott nép a pusztai vándorlás során – amikor Isten nem teljesítette rögtön kérését, nem oltotta szomját – fellázadt ellene. Mikor Jézus végre megérkezett Betániába, Lázár nővérei a szemére vetették: „Ha itt lettél volna (ha idejében elindulsz), nem halt volna meg a testvérünk.” Komoly szemrehányás ez, de Jézus nem sértődött meg. A meghitt, szeretetteljes kapcsolatban helye van a perlekedésnek, amely különbözik a vádaskodástól. A zsoltárokban is nem egy helyet találunk, ahol a zsoltáros perlekedik Istennel (lásd 119. vagy a 143. zsoltár). Maga Jeremiás próféta is ezt mondja: „Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj” (Jer 20,7).
Lázár feltámasztásának története meghív arra, hogy végiggondoljam: életemben mikor sérült Isten iránti bizalmam? Mikor halt meg bennem a remény? Mikor vádoltam őt? Ugyanakkor arra is meghív, hogy a húsvéti szent három napra való készületben kimondjam az ortodox himnusszal együtt: „Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál. Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök. Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk, ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk.