Törökbálinti rizses kakas
Bár enyingi Török Bálint a XVI. század első felének legnagyobb hatalmú, leggazdagabb földbirtokosa volt Magyarországon – hiszen számos grófság, vár valamint uradalom volt birtokában úgy a Felvidéken, mint Erdélyben, s úgy a Dunántúlon, mint a Tiszántúlon – és országrésznyi területek felett rendelkezett, mégis valamiért a mi településünk az, amely nevét őrzi a helységnevek sorában.
A korabeli magyarok körében népszerű főnemes és hadvezér, az ország legnagyobb magánhadseregét irányította. A művészeteket pártoló, a lovagi erkölcsöket sajátosan értelmező és a nők körében is elismerésnek örvendő, bátor és kalandos életű férfi, a mohácsi csatában még csak 24 éves volt, amikor már a királyi testőrség egyik parancsnoka lett. Haditettei közé jegyezték pl., hogy
Enyingi Török Bálint (1502– 550) főnemes, hadvezér, nándorfehérvári bán
1526-ban 67 lovassal Szabadkán megtámadta a szerbeket, aminek folyományaként magyar belháború keletkezett. Később a szerbek elleni harcokban megölte vezérüket, Cserni Jovánt (Fekete Ivánt), amiért Szapolyai gazdagon megjutalmazta. Gyakorta „ráment a törökre” is – talán ezért haragudott rá annyira a szultán, hogy Konstantinápolyban a Héttoronyba csukatta, ahol élete teljében 48 évesen halt meg.
• Recept 7-8 főre:
Beleöntünk 40 dkg rizst, 40 dkg kakascombból készült, félig kész, kicsontozott kakaspaprikással együtt egy tűzálló tálba. Hozzáadunk 15 dkg felaprított paradicsomot, 30 dkg zöldpaprikát és 15 dkg felkockázott mélyhűtött sárgarépát. Felöntjük fele vízzel és fele rosé borral, hogy ellepje. Sózzuk és forró sütőben, fedő alatt megpároljuk. Felaprózunk 40 dkg csirkemájat és 1 fej vöröshagymát. Serpenyőben olajat forrósítunk, és sárgára pirítjuk benne a hagymát, hozzáadjuk a májat, és kevergetve néhány percig pirítjuk. Megszórjuk 1 kk majoránnával, 1 kk petrezselyemmel és némi őrölt borssal. Ha kész, összekeverjük a már kész rizses hússal. Félbarna kenyérrel, fokhagymás tejföllel és rosé borral tálaljuk.
A Huszárkonyha nem a huszárok ételeiről szól, hanem inkább kölcsönzi a magyar huszárságra egykoron oly jellemző tulajdonságokat, úgymint: a leleményességet, a hazaszeretetet, a saját hagyományokhoz való ragaszkodást és a bátorságot. Új ételek létrehozásának próbája ez, a képzelt magyar – vagy más nemzetiséggel azonosítható – ízvilág keretein belül, amely minden esetben koronként változott. Mindez hagyományőrző vagy hagyományt teremtő külsőségek között.
