… amint Atyátok is irgalmas. Máté evangéliumában ugyanez a kijelentés a következő formában olvasható: „Legyetek tökéletesek, mint a mennyei Atyátok” (Mt 5,48). Hogy azonban Máté a tökéletességen ugyancsak az irgalmasságot érti, az nyilvánvaló a szövegösszefüggésből: „Szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5,44) Az ellenségszeretet nem baráti szeretet. Nem szimpátián alapszik, s szó sincs kölcsönösségről: ez lényeges eleme az irgalmasságnak, s felülmúlja az egész anyagi világmindenséget.

Az irgalmasságról, mint ahogy a szeretetről is, van némi tapasztalatunk a végső kinyilatkoztatás, Jézus Krisztus kereszthalála és föltámadása nélkül is, mert minket, embereket Isten az ő képére teremtett. Ám az ősbűn igen mélyen beleroncsolt az emberbe. És ha az irgalmasság, amelyre képes az ember Krisztus kegyelme nélkül is, már csodálatra méltó, mennyire inkább a Krisztusban kinyilatkoztatott irgalmasság.
Megcsodálhatjuk Krisztus ősatyjának Dávid királynak az irgalmasságát az őt féltékenységből halálra üldöző Saul király iránt. Egy éjszaka Dávid és Abisáj Saul táborába belopództak, és amikor Sault alva találták és látták lándzsáját a fejénél a földbe szúrva, Abisáj ezt mondta Dávidnak: „Isten ma kezedbe adta ellenségedet. Lándzsával odaszögezem a földhöz, egyetlen döféssel. Másodikra már nem lesz szükség!”
Valóban Isten adja ellenségedet a te kezedbe, mert ha nem akarná Isten, akkor nem fordulhatna elő hasonló eset. Mocskos, káromló szájjal ezért vádolják Istent a háborúkért, a gyilkosságokért, s azok tesznek így, akik nem hajlandók tudomásul venni: Isten a maga irgalmasságával az ember által akar jelen lenni a földön a másik ember számára.
Dávid Saul mellől elveszi a lándzsát meg a vizeskorsót és amikor a szemközti hegy tetejére ér, jó messze megáll és átkiált Saul táborába: „Nézzétek, itt a király lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolga és vigye el. Az Úr mindenkinek megfizet igazságosságában és hűségében!”
Meghatóan szép történet, igaz példa. De hogyan lehet a mi saját életünket, nem csupán halálunkat beleemelni az Atya irgalmasságába? Nincs rá recept, mert a te életedet még senki sem élte. A te elmélkedésed és tennivalód ott kezdődik, ahol ezek a sorok véget érnek.