Az ünnep Fokanovéknál

Amikor november vége táján aranyba, pirosba, ezüstbe, meg még egy csomó más divatos, csillogó színbe öltöznek a kirakatok, még a legszkeptikusabb ember sem tud ellenállni, mindannyiunkban ott  kezd motoszkálni a Karácsony hangulata. Az ünnep mindenkinek mást jelent. Az Advent közeledtével az idén Fokanov Anatolíj operaénekes és felesége Csilla láttak vendégül, hogy egy finom zöld tea mellett beszélgessünk arról, mi hozza el az ünnepet az ő életükbe.
Kint hűvös, ködös idő van, nagyon jól esik most ez az illatos, forró tea. Lassan elkezdhetünk gondolkodni az ajándékokon! Ti hogyan ünneplitek a Karácsonyt?
Nálunk a Karácsony csendesen telik. Élvezzük a szépen megterített asztalt, az ünnepi vacsorát.  Nem feltétlenül a szokásos karácsonyi menüsort készítjük el, sokszor próbálunk ki újdonságokat is.
De karácsonyfátok azért van igaz?
Persze. És mindig van ajándék is alatta. Nyilván más egy ilyen ünnep hangulata, ha kisgyermekek vannak a családban. De az én fiaim már felnőttek, és kint élnek Oroszországban. Ritkán vagyunk együtt Karácsonykor, de annál nagyobb ünnep, amikor el tudnak látogatni

Szerepek: Tosca – Scarpia (fotó: Juhász Attila)

hozzánk. Egyébként van olyan ajándék, aminek mindketten egyformán örülünk, és az az utazás. Amikor tehetjük, elmegyünk a hegyekbe, vagy nyáron a tengerhez. Ezeket a kirándulásokat nagyon élvezem, hiszen imádom a vizet, és ha egy búvárszemüveggel meg egy pipával végre lemerülhetek, akkor órákig nem is kívánkozom ki a partra, levegőt venni is csak akkor jövök fel, ha már nagyon muszáj. Szerencsére a munkám olyan természetű, hogy a jó légzéstechnika alapkövetelmény, így akár másfél percet is tudok egyfolytában nézelődni.
Gyerekkorodban milyenek voltak a Karácsonyok?
Amikor gyerek voltam, az egyházi ünnepeket az akkori Szovjetunióban nem lehetett nyíltan ünnepelni. Volt persze „fenyőünnep” de ennek sem az időpontja, sem a szellemisége nem esett egybe a pravoszláv egyház hagyományos Karácsonyával, amit január 7-én tartanak. Mi inkább a  Szilvesztert vártuk, akkor állítottunk

Szerepek: A trubadúr – Luna gróf (fotó: Juhász Attila)

fenyőfát, akkor kaptunk ajándékot, és a felnőttek is ilyenkor ajándékozták meg egymást. Érdekes, hogy amit nem tehettem meg évtizedekkel ezelőtt gyerekként a hazámban, azt megtehetem ma itt, Magyarországon, a második otthonomban. Január 7-én ugyanis a Bazilikában fogok énekelni a Szent Efrém Férfikarral. Ez a magyar kórus évek óta tart koncerteket a pravoszláv egyház nagy ünnepein. Gyönyörű műsort állítottak össze, és nagyon megtisztelő, hogy felkértek a közreműködésre. Biztos vagyok benne, hogy felejthetetlen élmény lesz nem csak a közönségnek, de nekünk előadóknak is.
Az év vége más ünnepet is tartogatott a számodra, hiszen november 5-én az Óbudai Társaskörben ünnepeltétek a huszadik évfordulóját annak, hogy a Magyar Állami Operaházban énekelsz. Ez a jeles nap talán még a Karácsonnyal is vetekszik, hiszen ilyen évforduló biztosan nincsen minden évben!
Igen, ez igaz. Számomra nem a naptár mutatja, hogy mikor kell ünnepelni. A munkám az életem, és ha egy előadás jól sikerül, ha érzem, hogy a közönség elégedett, az nekem minden egyes alkalommal igazi ünnep. Hasonlóan fontosak számomra az elismerések is, amiket kaptam. Ezek közül is a Melis-díj az egyik legkedvesebb, mert nagy tisztelője vagyok Melis Györgynek. Idén, a jubileum alkalmából Székely
Mihály Emlékplakettet kaptam az Operában, ami szintén nagy megtiszteltetés. Ez a húsz év nagyon boldog

Az ünnep fogalma Fokanov számára nem mindig a naptár szerint alakul. Egy jó sikerült előadás vagy koncert számára az igazi ünnep. Az elismerések is ide tartoznak. Az utolsó ilyen alkalom a Székely Mihály Emlékplakett átadása volt az Operában. (2012) Fotó: Tomas Opitz

időszaka volt az életemnek. Azt nem mondom, hogy soha nem voltak nehézségek. Mint ahogyan mindenhol az országban, úgy az Operaházban is minden változik, alakul. A változás pedig mindig feszültségekkel jár. De én igyekszem ezzel minél kevesebbet foglalkozni. Az én lételemem a színpad. A szerep, a partitúra soha nem változik, és az én dolgom az, hogy azt tökéletesen megtanuljam és képességeimhez mérten a lehető legnagyobb átéléssel adjam tovább a közönségemnek. Ha ez sikerül, akkor maradéktalanul boldog vagyok. A feleségem Csilla mindenben támogat, neki köszönhetem, hogy ha egy új feladatot kapok, szinte semmi mással nem kell foglalkoznom, csak az új darab tanulásával. Ő szervez körülöttem mindent, nekem nincs is más dolgom, mint a munka. Szinte mindent együtt csinálunk, mindenhová együtt megyünk, mert ez mindkettőnknek így jó. Megpróbálunk egészségesen és optimistán élni, és minden napot úgy elkezdeni, mintha az is ünnep lenne.

Perjés Erzsi