Bár a fehér bot világnapja éppen előző számunk megjelenésével egy időben, októberben volt, mégis szeretném elmesélni a Kerthelység olvasóinak, milyen élményben volt részem a Budakörnyéki Látássérültek Egyesületének ünnepi találkozóján. Hiszen soha nem késő figyelmeztetni magunkat arra, hogy vannak közöttünk olyanok, akiknek nem magától értetődő a mondat: „Ma este megnézek egy filmet”
Látássérült embertársaink itt élnek közöttünk. Sokszor előfordul, hogy a segítségünkre szorulnak, de legalább ilyen sok esetben éppen ők segíthetnek nekünk, hogy megtanuljuk, hogyan lehet valaki úrrá a nehézségeken, hogyan küzdheti le a depressziót, hogyan találhat magának olyan célt, olyan munkát, amellyel maga is egész embernek érezheti magát. A BULAKE októberi Fehér Bot napja éppen ebben volt különleges.
A vendégeket a Budaörsi Városi Klubbban fogadták a szervezők. A meghívottak között ott volt több magas rangú minisztériumi tisztségviselő és Budaörs polgármestere is. Törökbálintot Hajdu Ferenc alpolgármester úr és Vokány Erika képviselte. Több országos és helyi média is képviseltette magát, sőt, a Magyar Rádiótól maga Jónás István elnök látogatott el a rendezvényre. Megkapó őszinteséggel és kedvességgel beszélt. Később örömmel újságoltam neki, hogy reggel az autóban a Kossuth rádióban milyen ötletes és élettel teli volt a műsor, amelyben több helyszínről is élőben kapcsolták a rádió tudósítóit, akik egy-egy látássérült napját követték végig és adtak helyzetjelentést arról, hogyan zajlik egy fehér bottal közlekedő élete. Az ünnepség a beszédek után interaktív szerepjátékkal folytatódott, amelyben mindannyian kipróbálhattuk, hogyan is kell, illetve kellene jól segítséget nyújtani a látássérültnek pl. a postán, egy hivatalban, vagy a buszpályaudvaron. A játékban mindannyian aktívan részt vettünk. Ezután a szervezők ebéddel vendégeltek meg bennünket, de ez sem egy szokványos protokoll ebéd volt, hiszen az étkezés alatt fokozatosan egyre több lámpát oltottak el, míg végül már teljes sötétségben keresgéltük a rántott húst a tányérunkon. Az élelmesebbek persze világítottak a mobiltelefonjukkal, de így is maradandó élményben volt részünk. Nagyon tanulságos és egyben szórakoztató délelőttöt töltöttünk el a BULAKE jóvoltából. Nem is maradt más hátra, mint hogy elmeséljük Önöknek a történteket és emlékeztessünk arra, soha nem késő, hogy nagyobb figyelemmel legyünk a körülöttünk élőkre. Ha látássérült van a környezetünkben, aki még nem került kapcsolatba az egyesülettel, értesítsük őt a lehetőségről, hogy itt a BULAKE-nél mindenkinek segíteni tudnak nyújtani.

P.E.