Kerthelység

2012. szept 30.

Teniszsiker Olaszországban

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Dr. Spenik Vladimir élménybeszámolója a Caorle-i teniszversenyről

Huszonkilenc éve rendezik meg az olaszországi Caorle városában azt a teniszversenyt, amelyen amatőr játékosok és profi teniszezők együtt indulhatnak. A teniszszezon nyitásaként megrendezésre kerülő versenyen salakos pályán mérhetik össze tudásukat a „fehér sport” szerelmesei. Közéjük tartozik dr. Spenik Vladimir, aki egészen fiatal kora óta űzi ezt a sportot. Az idén nyár elején partnerével, Ördög Lászlóval bravúros teljesítményt nyújtva párosban a rendkívüli harmadik helyezést sikerült elérniük. Élményeiről nagy lelkesedéssel számolt be a Kerthelység olvasóinak.
Caorle városának neve kevesek számára cseng ismerősen. Mit kell tudnunk a helyről és az itt rendezett teniszversenyekről?
Caorle egy festői üdülőhely az Adriai-tenger északi partvidékén. Huszonkilenc éve rendezik meg itt azt a hagyományos nyílt teniszversenyt, amelyet eredetileg az olasz tengerparton üdülő, pihenő amatőr és profi teniszjátékosok kedvére találtak ki. A hét nap során női és férfi egyéni, valamint férfi páros kategóriában lépnek pályára a teniszezők a győzelemért. Én tavaly már indultam ezen a versenyen egy barátommal, de sajnos egy győztes játszma után lejárt a szabadságom, haza kellett utaznom, így nem derült ki, hová is jutottunk volna, ha van elég idő a versenyzésre. Nagyon erős a mezőny, hiszen sok fiatal profi teniszező indul, a tizenöt évestől egészen a negyvenes korosztályig. Ők abszolút benne vannak a folyamatos versenyzésben. Ráadásul a páros versenyben sokan az edzőjükkel indulnak. Természetesen ők aztán még jobban összeszokott játékosok.
Azoknak, akik nem járatosak a tenisz világában, elmondaná hogyan is zajlik egy ilyen verseny?
Azok, akik az előző években már indultak a versenyen, és jó eredménnyel zártak, az eredményektől függő kiemelt helyen kezdhetik a versenyzést a következő évben. Mi, mivel még nem játszottunk, a sor végéről indultunk, és innen kellett feljátszanunk magunkat a legjobbak közé. Harminckét férfi páros indult az idén, köztük velünk együtt két magyar. Az első játszmánkat egy olyan olasz párossal játszottuk, akik nyolcadik helyen voltak kiemelve. Egy profi játékos és a barátja, akik évek óta együtt edzenek. Az ő legyőzésük volt az első igazi bravúrunk. Végig fej fej mellett haladtunk, és a döntő szettben végül sikerült diadalmaskodnunk. Pedig a körülmények számunkra szokatlanok voltak. Több százas publikum előtt egy esti fényekkel kivilágított pályán játszani, erre ritkán volt alkalmunk idáig.
Hogy reagált a közönség a győzelmükre?
Senki nem számított rá, hogy le tudjuk győzni őket, igazság szerint mi magunk sem. A verseny rendezői először nem is akarták elhinni, azt gondolták, valami tévedés történt, amikor bemondtuk az eredményt. Második körben egy dán pároson sikerült felülkerekednünk. Harmadszorra pedig sajnos pont a másik magyar párost ejtettük ki. Így már a négy között voltunk, de itt aztán összekerültünk azzal a párossal, akik végül meg is nyerték a versenyt. Egy húszéves profi játékos és az edzője, akik valóban nagyon jól játszottak. Tőlük kaptunk ki. De így is nagyon elégedettek voltunk, hiszen reális eredmény született. Sőt talán nem is egészen, hiszen egy ilyen mezőnyben a mi harmadik helyezésünk bőven a reális esélyek felett áll.
Tehát komoly csatákat kellett megvívniuk!
Igen. Ezek a fiatalok nagyon gyors játékot játszanak. Ráadásul az esti fénynél való játékban nekünk nincs gyakorlatunk, és ez főleg az elején nagyon zavaró volt. De mivel ott a tengerparton ilyenkor nappal óriási a hőség, a rendezők kénytelenek a meccseket a késő esti órákra időzíteni. Volt olyan meccsünk, amit este kilenckor kezdtünk, és a legrövidebb mérkőzés is kétórás volt. Mivel a páratartalom is magas, és még este is elég meleg van, a körülmények alaposan próbára teszik az ember szervezetét.
Edzőtáboroztak a verseny előtt?
Edzőtábor ugyan nem volt, de azért igyekeztünk alaposan felkészülni. Ez hetente négy-öt edzést jelentett.
Ez komoly feladat lehet egy háziorvosi praxis ellátása mellett.
Igen, az életemnek egy jelentős részét teszi ki a sport és ezen belül a tenisz. A budapesti Feneketlen-tónál, a Park Tenisz Klub tagjaként a másodosztályú bajnokságban játszom. Így tehát azt gondolom, hogy a lehetőségeinkhez mérten tényleg jól felkészültünk erre a versenyre.
Mióta teniszezik?
Gyerekkoromtól játszom. Fiatalon versenyeztem is, de később a zenei tanulmányaim miatt abba kellett hagynom, mert a kezem nem bírta a dupla terhelést. Az egyetemi éveim alatt kedvtelésből játszottam, aztán amikor háziorvosként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dolgoztam, gyakran jártam fel Nyíregyházára meccseket nézni, és ott újra elkezdtem amatőr és veterán versenyekre járni.
Hogy áll a teniszkönyökkel? Volt már komolyabb sérülése?
Volt teniszkönyököm, meg több más sérülésem is, de nincs is a világon olyan teniszező, akinek ne lenne. Bizony volt olyan versenyem is, amikor előtte reggel be kellett venni a fájdalomcsillapítót, de hát van ilyen.
Az orvosa nem mondta, hogy ez nem tesz jót?
Persze tudom, hogy ez nem igazán egyeztethető össze az orvoslással. De vannak olyan helyzetek, amikor számítanak az emberre a partnerei, így muszáj helytállni. Ez egy igazi XXI. századi gladiátorviadal, ahol az ember sokszor már egyáltalán nem is érzi, hogy fáj valami, csak küzd a győzelemért. Ha sikerül, óriási élmény. Aztán van idő a sebek nyalogatására.
Szóljunk a partneréről is néhány szót. Ki ő és mióta játszanak együtt?
A partnerem teniszedző, Ördög Lászlónak hívják. Fiatalon profi játékos volt itthon, aztán külföldön, Svájcban telepedett le, és ott edzőként működik a mai napig. Most hosszabban tartózkodik Magyarországon, így tudtunk együtt készülni. Hetente egyszer edzünk együtt. Nagyon sokat tanultam, tanulok tőle. Egyébként nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy ő most ötvenkilenc éves, úgyhogy nagy meglepetést sikerült okoznunk a fiatal versenyzőknek azzal, hogy legyőztük őket. Az idősebb kor fizikailag természetesen hátrányt is jelent, de a tapasztalat ezt kiegyensúlyozhatja. Mi is így tudtunk győzni. Megfigyeltük az ellenfeleink játékát, kifundáltuk, hogyan tudnánk őket kibillenteni a ritmusukból, és ezt sikerült is jól kivitelezni. Büszkék vagyunk erre a nagyszerű eredményre, és ezután is mindent megteszünk, hogy minél jobb formában maradjunk, sőt még tovább is fejlődjünk.

P.E.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!