Jótékonysági papírgyűjtés a Zimi 3. a osztályában

Ne gondoljanak valami bonyolult vegyészeti eljárásra. A megoldás sokkal egyszerűbb, és a  Zimándy Ignác Általános Iskola 3. a osztályában valósították meg. Az ötlet: jótékonysági papírgyűjtés. A kivitelezők: a gyerekek, a tanárok és a szülők. Ennek a sikeres akciónak a részleteiről Szmoditsné Évát, az ötletgazdát kérdeztük, aki már harmadik éve szervez jótékonysági papírgyűjtést nagyobbik fia osztálytársainak.
Hogyan jött az ötlet, hogy az iskolai papírgyűjtési akcióktól függetlenül jótékonysági gyűjtést rendezzetek a gyerekekkel?
Természetesen mint sok szülő, mi is lelkesen gyűjtöttük a papírt az iskolai papírgyűjtésre. De azt tapasztaltam, hogy ez a gyűjtés mostanában inkább már a szülők feladata lett, és a gyerekek legtöbbször csak asszisztáltak, vagy talán még azt sem. Emlékszem, mennyire jól éreztük magunkat az osztálytársaimmal, amikor egy hosszú, fárasztó nap után végre átadtuk a begyűjtőhelyen a papírt, amit tényleg mi gyűjtöttünk össze a lakóhelyünk környékén lévő lakásokból, és legtöbbször mi húztunk kiskocsikon egészen a MÉH-telepig. A jól végzett munka öröme volt ez, és szerettem volna, ha a fiaim is átélik ezt az érzést. Ezért szerveztem az osztálynak már elsőtől jótékonysági papírgyűjtéseket.
Becsöngetni egy idegen lakásba, ehhez bizony bátorság kell! Hogyan fogadták a gyerekek az ötletet?
Az elején persze nehezebben ment, hiszen még kisebbek voltak, és természetesen meg kellett tanulniuk, hogyan mutatkozzanak be, hogyan mondják el, mi járatban vannak. Először mindig volt felnőtt is a csapatban. Aztán ahogy gyakorlottabbak, bátrabbak lettek, egyre jobban ment a kommunikáció, és az eredmények is magukért beszéltek. Most pedig már öröm nézni, ahogy ügyesen felosztják egymás között az utcákat és már indulnak is. Azt hiszem, ezeknek a közös papírgyűjtéseknek korántsem az összegyűjtött pénz az egyetlen eredménye. Nagy örömünkre szolgált, hogy azokban az utcákban, ahol az évek során többször is voltunk, a lakók közül néhányan hónapokig gyűjtötték nekünk a papírt. A gyerekek igazán örültek a figyelmességüknek. Ezúton is köszönjük a segítségüket.
Ez biztosan így van. Mindazonáltal az sem elhanyagolható szempont, hogy az akcióval pénzt is keresett az osztály, amelynek egy részét jótékonysági célokra ajánlottátok fel. Hogyan dőlt el, hogy ki kapja?
Ez a szülők és a pedagógusok közös döntése volt. Úgy gondoltuk, hogy az állatvédelem az egyik olyan dolog, ami joggal számot tarthat egy alsó tagozatos kisgyerek érdeklődésére. Többfelé is érdeklődtünk, és így jutottunk el a Budaörsi Állatmenhely vezetőjéhez, aki nagyon örült a kezdeményezésünknek, és azóta is folyamatosan kapcsolatban állunk.
Olyannyira, hogy ha jól tudom, a tavaszi jótékonysági papírgyűjtés eredményét éppen a napokban adtátok át az állatmenhely képviselőinek.
Szerettük volna, ha a gyerekek maguk is találkozhatnak azokkal az állatokkal, akiken a munkájuk által segíteni tudtak. Ezért megbeszéltük az osztályfőnökkel, Hegedűsné Garda Éva tanárnővel és a menhely vezetőjével, hogy egy osztályfőnöki órára „meghívunk” egy cicát és egy kutyát, a gondozójukkal együtt. A gyerekek nagyon boldogan és érdeklődve fogadták a vendégeket, és sok mindent kérdeztek tőlük.
Gondolom, a cica és a kutya helyett is a gondozó felelt a kérdésekre… Mire voltak kíváncsiak a gyerekek?
Megkérdezték például, hogy mi a teendő, ha az utcán kóborló állatot találnak. A menhely képviselői elmondták, hogy ilyenkor elsősorban a helyi önkormányzatot kell értesíteni, ahol mindig adnak tájékoztatást, hogy melyik illetékes állatmenhely tudja fogadni az állatot, illetve honnan tudnak szakembert hívni az állat befogására. Elmondták azt is, hogy felesleges az állatokat megpróbálni elkapni, esetleg kergetni, hiszen ezzel nemhogy nem segítünk rajtuk, hanem még jobban megriasztjuk az amúgy is zavarodott, eltévedt jószágot. Legjobb ezt a dolgot szakemberre bízni, de ha magunk vállalkozunk a befogásra, akkor nagyon fontos a higgadt, nyugodt viselkedés és az óvatosság. Hiszen soha nem lehet tudni, mi mindent élt át az állat, mielőtt velünk találkozott, és előfordulhat, hogy barátságos közeledésünket esetleg támadásnak véli.
Nektek van otthon állatotok?
Egy nagy keverék kutyánk van, Böbe. Itt találtuk őt Törökbálinton. Napokig csavargott az iskola körül, és néhány nap alatt elég barátságos viszonyba kerültünk ahhoz, hogy engedje, hogy hazavigyem. Először el akartuk vinni a menhelyre, de aztán a családi kupaktanács úgy döntött, hogy megtartjuk. Előtte egy berni pásztorunk volt, akit két éve sajnos elütött egy autó. Nagyon hiányzott nekünk, hiszen szinte családtag volt, így eddig nem is gondolkodtunk azon, hogy egy másik kutya töltse be a helyét, de aztán az élet úgy hozta, hogy most már itt van nekünk Böbe. Remélem, hogy az akciónkkal sok olyan állat sorsát meg tudtuk könnyíteni, akiről már lemondtak a gazdái.