A 13.-os diákok elballagtak az iskolánkból. Ballagásuk szép és emlékezetes volt. Innen is kívánjuk nekik, hogy teljesüljenek álmaik és vágyaik, de természetesen ehhez kitartásra lesz szükségük. Sok sikert az érettségihez és irány a nagybetűs élet! Búcsúzó szavaikat Zámbó Bianka 13.a osztályos tanuló öntötte versbe.

Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk…
Íme, mi is elballagunk,
könnyek közt üvöltjük, hogy „tovább, tovább”,
mert kinőttük már az iskolát.
Tejfog, batyu, tankönyvek…
ezek a múltban elmerültek.
Lábunk rogyadozva áll a világ madzagán,
emlékeink itt, de az élet máshol vár.

Kedves padkoptatók! Diákok voltunk köztetek a javából:
veletek szívtunk az iskola zamatából,
együtt becsméreltük a menza kosztját,
s pletykáltuk ki a tanárok sorsát.
Most átadjuk nektek, tucatnyi seregek,
a vezető szerepet.
S ti kisebbek, legyetek eszesek,
használjátok ki e remek terepet.

Tanáraink, igazgatónk, s mindenféle helyettesek;
sok panaszunk fülre talált, mi mégis maradnánk, ha lehetne.
Könyvek kínján kívül
rengeteg érték is volt ám
az évek során,
mi belénk épült.
Bekötött szemmel jártunk az adathalmazok között,
s most egyszer csak szemünk az égbe szökött.

Tanáraink, ti mindennapi angyalok,
legyetek olyanok,
amilyenek álmaitokban vagytok:
szabadok!

S ne féljetek, hisz nem tűnünk el,
csupán cipőnk más köveken
halad tovább szökellve…