Március 21-én új elnököt választott a Kereszténydemokrata Néppárt törökbálinti szervezete. Dr. Csenger-Zalán Attila, aki 2000 óta vezette a helyi KDNP-t, a továbbiakban örökös tiszteletbeli elnökként segíti az alapszervezetben folyó munkát, amelyet márciustól Menus Zsófia irányít. Az új elnök asszonnyal a törökbálinti majálison beszélgettünk.
Hogyan lettél elnök? És miért éppen a KDNP?
A „hogyanra” aránylag egyszerű a válasz: demokratikus párt lévén, a tagság szavazatával… De komolyabbra fordítva a szót, ez nyilván csak a technikai rész, a folyamat, ami ide vezetett, ennél hosszabb. Tizenhét éve lakom Törökbálinton, a helyi szervezet munkájába csak később, Csenger-Zalán Attila megkeresésére kapcsolódtam be. Mi már korábbról is ismertük egymást, mivel a KDNP-nek 1990 óta tagja vagyok, sőt ami azt illeti, olyan korán léptem be az éppen újjáalakuló pártba, hogy technikai értelemben alapító tagnak számítok. Emellett több ízben is dolgoztam a párt országos központjában; először 1990-től titkárnőként, majd egy rövid kitérő után a sajtószóvivő közvetlen munkatársaként, egészen 1994-ig. A pártválasztás húszévesen sem volt számomra egyetlen pillanatig sem kérdéses: vallásos, értelmiségi családba születtem, sem a szüleim, sem a nagyszüleim soha nem voltak párttagok, mindig is a keresztény értékrend volt életük vezérlője, és én is e szerint nevelkedtem. Édesapám katolikus, édesanyám református családból származott, de ez szerencsére soha nem okozott problémát a családban, sőt talán ennek is köszönhető, hogy alapvetően integráló személyiség lettem, igyekszem meghallani és megérteni egy-egy kérdés többféle megközelítését és megtalálni a közös pontokat, azonosságokat.
Mikor találkoztál először a politikával „élesben”?
Felnőtté válásom egybeesett a rendszerváltással. 1988-ban érettségiztem, ami már politikai értelemben nagyon izgalmas időszak volt. Érezhető volt a változás szele, és osztálytársaimmal igyekeztünk is a lehetőségeinkhez mérten részt venni ebben a folyamatában. Ma már mókásnak tűnhet, de akkoriban például a március 15-ei – nem hivatalos – megemlékezéseken részt venni „valódi ellenzékiségnek” számított, így mi becsülettel el is mentünk minden olyan eseményre, ahol futni lehetett a rendőrök elől… Azután az érettségi évében, amikor az első hírek érkeztek a romániai falurombolás terveiről, néhány gimnazista barátommal együtt létrehoztuk a Lelkiismeret 88 csoportot és egy hónapos ülősztrájkot szerveztünk a román nagykövetség elé, ezzel próbáltuk felhívni az emberek és a sajtó figyelmét. Ez olyan jól sikerült, hogy az érettségi előtt majdnem ki is csaptak minket a gimnáziumból. Amikor tehát elkezdtek alakulni a pártok, szinte azonnal beléptem a KDNP-be, aminek értékrendje és programja igazán közel állt hozzám.
A kereszténydemokraták pártja már akkor is inkább az idősebbek platformja volt, te pedig alig voltál húszéves. Nem tűnt túl konzervatívnak ez a szemlélet egy huszonéves lány számára?
Az, hogy valami „régi”, nem jelenti azt, hogy idejétmúlt. Számomra inkább azt, hogy időtálló: biztos pont, amelyhez igazodni lehet és érdemes. A kereszténység tanítása, alapeszméi ilyen igazodási pontok, a kereszténydemokrácia pedig ezen értékeket képviseli a közéletben, a politikában. Valójában ezek az értékek a keresztény Európa és benne Magyarország számára is alapvető pillérek: mert ki kérdőjelezné meg például az emberi méltóság, a szolidaritás vagy a családok szerepének fontosságát?
Szerinted mit kellene tenni, hogy a közéletben jobban érvényesüljenek ezek az értékek?
Nagyon fontosnak tartom, hogy közel tudjuk vinni a kereszténydemokráciát az emberekhez, meg tudjuk mutatni, hogy a mindennapi életünk fontos kérdéseiről mi hogyan vélekedünk. Mind helyi, mind országos szinten folyamatosan újratermelődik a sok vitás kérdés, probléma, amit meg kellene beszélni és meg kellene oldani. Múlt év végén Bogár László tartott egy nagyon érdekes előadást Törökbálinton. Elsősorban a gazdasági/pénzügyi válság kapcsán azt mondta, legfontosabb feladatunk, hogy mint egy pszichoterápiában, szembenézzünk azzal, mi az, amiben jelenleg vagyunk és hogyan kerültünk ide. Logikailag belátható, hogy ebből a helyzetből ugyanazon az úton egészen biztosan nem lehet kijutni. Nyilvánvalóan valaminek változnia kell. Ez a változás már elkezdődött, és mind az egyéni életünkre, mind a társadalmi struktúrákra hatással van.
Fájdalmas hatással, méghozzá sokaknak…
Fájdalmas. Valóban. Egy igazán mélyreható társadalmi változás mindig az. De az eredménye az lehet, hogy a régi, alá-fölérendeltségi rendszerek helyébe lassan egy más típusú, egymáshoz – mondjuk úgy: egyenrangú félként – kapcsolódó, úgynevezett hálózati típusú társadalom léphet, ami egészen más logika alapján működik. Ezt a kapcsolódást jól modellezik a manapság igen népszerű közösségi oldalak is. Az információs társadalomként is emlegetett formáció fókuszában – nagyon leegyszerűsítve – nem a pénz, a profit, hanem az információ, a tudás áll és a közösségi együttműködésre épít. Én ebben a közösségi együttműködésben látom a válságból való kilábalás egyik lehetséges módját. A válság sokak szerint csak másodlagosan gazdasági, illetve pénzügyi, elsődlegesen sokkal inkább erkölcsi jellegű. Az önzés, a mások figyelmen kívül hagyása és az egyéni érdekek „bármi áron” történő érvényesítése teljesen széttördelte a társadalmat. A kilábalás útja nem a széthúzás, hanem az összefogás, amelyhez elengedhetetlen a közös pontok megtalálása. Arra helyezni a hangsúlyt, ami összeköt, nem pedig azt keresni, mi az, ami szétválaszt. Több mint kétezer éves és hihetetlenül aktuális gondolat!
Egy bizonyos, a változás már elkezdődött, és folyik. Folyik nélkülünk is. Van egy mondás: ha nem tudod megakadályozni, állj az élére! Ha nem ragaszkodunk a régi formációkhoz, ha tudunk tanulni és változni, meg tudjuk lovagolni ezt a „hullámot”, nyertesen kerülhetünk ki, és lehet előre menni.
Merre van az előre? Merre indul a KDNP Törökbálinton a te vezetéseddel?
Törökbálinton vannak jól működő aktív közösségek, ami nagyon jó dolog. A keresztény közéletben is vannak ilyenek, ami szintén nagyon jó. A problémát ott látom, hogy ezeket a közösségeket nehéz megszólítani, mert nem érdekli őket a politika. Szeretném, ha együtt megtalálhatnánk azokat a bizonyos „közös pontokat”, amelyek összekötnek bennünket.
Talán az elmúlt húsz év tapasztalatai sokak kedvét elvette a politizálástól. Szerintem ez érthető.
Akár érthető is lehet, csak az a baj, hogy az ember csak a politika által tud beleszólni a köz (és saját) életének formálásába. Az élet folyik, a döntések megszületnek, és hatással vannak mindannyiunk, sőt a gyerekeink életére is. Csak akkor tudunk befolyással lenni az eseményekre, ha informálódunk, ha tudjuk, mi történik körülöttünk, megkeressük a lehetséges megoldásokat, és kihasználjuk a lehetőséget, amikor mi is tehetünk valamit. A demokrácia lényege, hogy az emberek maguk is tevékenyen részt vehetnek saját életük alakításában. Miért mondanánk le erről? Abban bízom, egyre többen gondolják majd úgy, hogy nem pusztán lehetőségük, de erkölcsi kötelességük is részt venni a közös munkában, saját, közös jövőnk formálásában.

Életút
Menus Éva Zsófia Budapesten született 1970. március 23-án. Jelenleg a Kereszténydemokrata Néppárt pártalapítványa, a Barankovics István Alapítvány főmunkatársa. A Kereszténydemokrata Néppárt törökbálinti alapszervezetének elnöke, a Választókerületi Tanács küldötte
Szakmai életút:
2009 – a Barankovics István Alapítvány projektkoordinátora, majd alapítványi főmunkatárs
2005–2009    – Napi Gazdaság Kiadó Kft., terjesztési igazgató, telefonos értékesítési vezető
2000–2005    – Editorial Kft., lapmenedzser
1999–2000    – Napi Gazdaság Kiadó Kft., értékesítő
1998–1999    – Pesti Műsor Kft., lapmenedzser
1995–1998    – Marczibányi Téri Művelődési Központ, titkárságvezető
1992–1995    – Kereszténydemokrata Néppárt, sajtóiroda, újságíró, pr-munkatárs
1991–1992    – Magyar Országgyűlés Hivatala, sajtóiroda, sajtószemléző, újságíró, pr-munkatárs
1990–1991    – Kereszténydemokrata Néppárt Országos Központ, elnöki titkár
Tanulmányok:
1991–994: Kölcsey Ferenc Akadémia, újságíró és pr-szakember, felsőfokú képesítés
2009–2012: Szegedi Tudományegyetem, okleveles kommunikáció szakos bölcsész, médiainformatika szakirány

Nyíri Erzsi