Nagyszabású koncerttel tisztelegnek zenészek a 60 éves dalszövegíró, Horváth Attila előtt. Többek között a Jég dupla whiskyvel, a Ha volna két életem és a Homok a szélben szövegének írója tiszteletére a Budapest Sportarénában adnak szuperkoncertet a dalok előadói. A zenészek hetekig a Munkácsy Mihály Művelődési Házban készülnek a koncertre, sőt a nagy esemény nyilvános főpróbáját is a házban tartják. Horváth Attilával beszélgettünk.
A szövegíróké és a zeneszerzőké nem mindig a leghálásabb feladat, hiszen az emberek éneklik a slágereket, tudják, hogy kinek a szájából hangzanak el a dalok, de legtöbbször fogalmuk sincs, hogy a szöveg vagy a zene kinek a szerzeménye. Ez sosem zavart téged?
Közvetlenül és személyesen nem, mert magam választottam az utamat. Magam döntöttem úgy, hogy a dalok írása a fontos számomra, nem azok előadása és nem a körítés. Egy-egy koncerten természetesen jól esik, ha néhányan hozzám is odajönnek megköszönni a dalokat, esetleg egy aláírásért, egy kézfogásért vagy egy közös fotóért. Ha a lányok megölelnek, adnak egy puszit, az még inkább. De sem a koncertek, sem a lemezek, sem a dalok nem rólam szólnak, soha nem is gondoltam ezt.
Hogyan kezdődött, mikor adtad a fejed szövegírásra?
Tizenévesen, miután korábban verseket írtam. A hatvanas évek közepén, második felében ugyanúgy zenekart „kellett” alakítanom, mint a világon minden kölyöknek. És az angol, amerikai nóták másolása mellett már saját, magyar nyelvű dalokat is írtunk, amelyek közül néhány működőképesnek is bizonyult a szűk köreinkben. Egyre inkább tudatosult bennem, hogy dalokat, de leginkább dalszövegeket akarok írni a jövőben, mert azt szeretem, abban tudom elmondani, mi foglalkoztat, mi bánt, mi okoz örömet, hogyan látom a körülöttem lévő világot. Hogy ezek a gondolatok, érzések, hangulatok a korosztályomhoz tartozó srácokban is mozgolódnak, az a mód pedig, ahogy én ezeket képes vagyok megfogalmazni, őket is megérinti, bennük is nyomot hagy, ez 1972-ben derült ki, amikor elindultunk a Taurus zenekarral. Akkor már nem volt – persze nem is akartam, hogy legyen – visszaút, más választás. Elindultam, és azóta is megyek. Ma már persze kicsit lassabban, megfontoltabban, talán már kicsit szkeptikusabban is. A kezdeti lelkesedés úgy indított útra, hogy enyém lesz a világ. Ma, az utam bejárva már inkább az foglalkoztat, mennyire lettem én a világé.
Annak, akinek nem ugrik be Horváth Attila nevére semmi, segítenél, hogy melyek voltak a legnagyobb, legismertebb szövegeid?
Ha volna két életem, Kóbor angyal, Őszintén akarok élni, Homok a szélben, Jég dupla whiskyvel, Az légy, aki vagy – és sorolhatnám még sokáig.
Hogy lehet az, hogy egyszerre írtál szöveget Cserháti Zsuzsának és az Omen együttesnek, Zámbó Jimmynek és Deák Bill Gyulának. Ezek az előadók stílusban távol állnak egymástól, hogyan tudod mégis megtalálni azt, amire vágynak egy dalszövegben?
Úgy, hogy nem azt keresem, ők mire vágynak egy dalszövegben, hanem írom, amit írni szeretnék, és azt keresem, hogyan tudom ezt úgy megtenni, hogy a hallgatók az adott előadónak higgyék el, tőle fogadják el hitelesnek. És ebben az is benne van, hogy soha nem azt keresem, hogy a közönség mit szeretne hallani, hanem megpróbálok úgy írni, hogy a hallgatóé legyen a felismerés, az élmény: igen, ezt szerettem volna hallani.
Mit kell tudnunk az áprilisi koncertekről? A budapesti nagykoncertről, illetve annak törökbálinti főpróbájáról?
Negyven év legfontosabb dalai szólalnak meg legalább negyven fellépő előadásában, több mint háromórás koncerten, sok meglepetéssel. Mindenki ott lesz, akivel hosszú távon együtt dolgoztunk, azt azonban nem merem mondani, hogy minden nagy sláger, nagyon fontos nóta elhangzik, mert a kimaradókból egy legalább ekkora koncertprogramot simán össze tudnék állítani. A főpróbára azért lesz szükség, mert ennyi embert, ilyen elképesztő technikát, ilyen pontosan megtervezett és felépített műsort irtózatosan nehéz színpadra állítani és zökkenőmentesen levezényelni. Szigorúan tilos abban bízni, hogy a vakrepülés majd jól sikerül. Legalább egyszer végig kell menni az egészen, élesben kipróbálni, mire vagyunk képesek. Egy szűk körű közönséget is hívunk, hogy ne belterjes legyen a történet, hiszen nem – pontosabban nem csak – magunknak és egymásnak szeretnénk egy szép estét, remélhetőleg hosszú időkre szolgáló élményt összehozni.
Könyv jelent meg dalszövegeidből, 4 lemezes cd életmű címmel, a mostani koncert pedig életműkoncertnek van hirdetve. Hogyan éled meg a feléd áradó szeretetet?
Néha meghatódva, de azért általában visszafogottan. Mert sosem gondoltam, hogy engem kell szeretniük azoknak, akik a dalaimat hallgatják. Szeressék a dalokat. Ha azt látom, annál őszintébb visszajelzés úgysem lehetséges.
Kik lépnek fel a koncerten?
Felsorolni sem egyszerű. Balázs Fecótól Takáts Tamásig, Deák Bill Gyuszitól Charlie-ig, Kalapács Józsitól Rudán Joe-ig, Keresztes Ildin és Varga Miklóson át a zenekarok tagjaiig – Korál, Bojtorján, Piramis, Omen, Mobilmánia – nagyon hosszú a névsor. Különleges pillanatai lesznek a koncertnek, amikor a technika segítségével olyan, sajnos már köztünk nem lévő hatalmas egyéniségeket idézünk meg, mint Cserháti Zsuzsa és Tunyogi Péter. Ők – korábbi koncertfelvételek felhasználásával – az óriáskivetítőkön megjelenve énekelnek, miközben a színpadon a zenészek precízen nyomják a muzsikát.
Jelenleg dolgozol valamin? Folytatódik az életmű?
Most semmi másra nincs energiám és idegrendszerem, mindennél fontosabb, hogy jöjjön létre és gond nélkül guruljon le a koncert, érezze jól magát mindenki, akár a színpadon, akár a nézőtéren lesz részese. Az életműről én nem tudok nyilatkozni. Majd „ő” eldönti, hogy akar-e folytatódni…

Németh