Tollforgatók

Iskolánk versíró diákjai részt vettek egy országos versíró pályázaton, ahol Keszler Lili és Szilágyi Norbert ért el helyezést, valamint verseik megjelenhetnek a szervezők által készített antológiában. A díjnyertes versekből válogattunk néhányat.

24 óra
Ez csupán egy nap,
Mellyel betelik egy lap,
Ami rólunk szólt.

Jól kezdődött de véget ért,
Mérgem lángolva ég ezért,
Mely pokol mélyéről származik.

Tetteim csodákra képesek,
De sajnos most nem kísértenek,
Pedig szoktak.
Befordúltam a kocsmába…
Befordúltam a kocsmába
Mosolyogtam Biszti bá’ra…
Azaz mosolyogtam volna,
Ha még józan lettem volna.
Bendőmben a szesz már égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn ingyen bár van.
Csillogott is minden rajta,
Fogyott is rajt minden flaska;
Jaj de hát már tele voltam,
S a toalettre kanyarodtam.
Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha el nem intézett!
Mire Észre vettem az ajtón a rajzot,
Már az összes nő felém viharzott.

Talán
Tán csak titkossága a törődésnek
Hogy hiheted, valakinek jó ha vagy
Tán a szerelem sem közös érdek
Azért kell, hogy szerethetőnek
tudd önmagad

Tán megtalálni sem akartad
Nem is bánt, hogy soha nem leled
Most tiéd lehetne, kedves szavakkal
Mégis fontosabb mindennél,
elveszítheted

S magadat tán ezután sem okolod
Mert e játszmát senki sem nyeri
Lehet az fáj, hogy tiéd sosem volt
S neked, önző módon,
sikerült elveszíteni.

„Jól tévedni emberi dolog”

Magányomban
Szomjan halok a forrás vize mellett,
Gazdagon a legszegényebb vagyok én,
Svédasztal már nem enyhíti éhemet,
S száz ember közt lelkemben magányom ég.
Csak a fény mi éjjel az arcomhoz ér,
De megnyugvást nappal csak a homály hoz
Élők közt csak egy halott vagyok én
Magányomban már csak a csöndet várom.
Ma tisztalelkűnek nem jár kegyelem
S a Pokol határa e lábakhoz ér
Gyermekem olyan akár egy őslelet
Ki gyűlölve ítél el egy mosolyért
S tiszteletemre issza a sok Rosét.
Ha családommal vagyok csak rád vágyok
Ó te isteni teremtmény, te hóhér
Magányosságomban már csak reád várok.
A hervadt virág illatát szeretem
S érezni a vérízű fonnyadt borlét
Nyáron a fagyos dermesztő melegben
Együtt Luciferrel a papolókért.
Feketén fehérlik vágyam a honért
Mert biztos fekhelyem már csak az árok
Taszítom magam onnan hol mámor ér
Magányomban már csak az ágyamra várok.
Csak az kívánatos mi ajkamhoz ér,
Csak az a különb kit szívembe zárok,
S mégis legtöbbet a halálom ér.
Magányomban már csak exitust várom

Játékos, országos vetélkedő és a döntő

Minden évben megrendezik a játékos vetélkedőt a második, harmadik és negyedik évfolyamos diákokból álló csapatok számára. Iskolánk csapata idén egészen az országos fordulóig, vagyis a döntőig menetelt. Élményeikről és a döntőről faggattam Hujber Aliz és Szabó Gergely 4. A osztályos tanulókat, akik idén utoljára lehettek ennek a sikeres csapatnak a tagjai.

Hányadik helyezést értetek el?
Szabó Gergely: Az ötödik helyezést értük el.
Gratulálok a helyezéshez, ezek szerint az ország ötödik legjobb csapata vagytok! Mennyit készültetek, gyakoroltatok?
Hujber Alíz: Nagyon sokat. Hetente három alkalommal, sőt még hétvégenként is.
Kik voltak a felkészítő tanárok?
Sz. G.: Ancsi néni, Edina néni és Tivadar bácsi, de legfőképpen Tivadar bácsi készített fel.
Hányan voltatok a csapatban?
H. A.: Összesen huszonnégyen voltunk, de a döntőre sajnos csak tizennyolcan mehettünk.
Hol volt az országos döntő?
Sz.G.: Ózdon, ahol a tornaterem  ugyanakkora volt, mint nálunk,  csak ott még lelátó is volt.
Hogyan zajlott az esemény?
H. A.: A döntőt megelőző pénteken érkeztünk meg Ózdra. Sétáltunk egyet, majd délutánra programot szerveztek nekünk. A versenyre másnap, szombaton került sor. A megnyitó másként zajlott le, mint nálunk az elődöntőkön. Minden csapat felvonult, zene szólt, a Diáksport Szövetség elnöke beszédet tartott, valamint fogadalmat is kellett tennünk. Ezenkívül még az is különbség volt, hogy amíg az elődöntőkön Tivadar bácsi ott lehetett mellettünk a verseny közben, addig most három méterre kellett állnia a csapatunktól.
Sz. G.: A lelátókon óriási Hajrá Bálint Márton! feliratokkal buzdított néhány szülő, akik el tudtak kísérni minket. Nagyon jó volt, és jól jött a buzdításuk, és azt is tudtuk, hogy sokan nézik az iskola kivetítőjén a közvetítést és szurkolnak nekünk. Nekem például a nagyszüleim és az unokatestvéreim is nézték.
Egyébként az volt a pechünk a döntőn, hogy a kedvenc és legtöbbet gyakorolt ugrókötél helyett a kevesebbet gyakorolt hullámlabdát húzták ki tízedik játéknak a húszból.
Hány csapat indult a döntőn?
H. A.: Nyolc csapat indult, jutott be, s végül Eger lett a győztes.
A sok, különböző feladat közül melyik volt a kedvencetek?
H. A.:  Az ugrókötelezés, a labdás akadálypálya és a szlalomlabda.
Sz. G.: Nekem az volt a kedvencem, amikor a pálya végén a kapuban állva kellett elkapnom a labdákat.
Köszönöm az interjút, és még egyszer gratulálok a csapatnak!! J

Kitta