Beszélgetés dr. Vereczkey Zoltánnal, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara  alelnökével

A Kereszténydemokrata Néppárt Törökbálinti Szervezete a Fidesz helyi szervezetével és a Törökbálinti Polgári Körrel közösen február 22-én a Munkácsy Mihály Művelődési Házba invitálta azokat az érdeklő polgárokat, akiket foglalkoztat hazánk helyzete, pozíciója Európában és a világ gazdaságában. Az előadó dr. Vereczkey Zoltán, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke volt, aki az előadás előtt szívesen válaszolt a Kerthelység kérdéseire is.
Elnök úr! Előadásának címe: A globalizáció szorításában – Magyar válság – világválság. A témának különös aktualitást ad, hogy az Európai Parlament éppen ma szavazott meg egy indítványt, amely különösen érzékenyen érinti hazánkat.
Valóban érdekes egybeesés, hogy éppen most érkezett ennek a döntésnek a híre, de nem hiszem, hogy az Európai Parlament éppen az én előadásomhoz igazítaná ülésezési rendjét. Komolyra fordítva a szót, azt gondolom, hogy ez a hír valójában a média szemfényvesztése. Valóban megszületett ez a határozat, de ne feledkezzünk el a többi adatról sem, amelyekről nem szólnak a híradások. Jelen pillanatban körülbelül még 750 millió euró uniós támogatásra nem szerződött le a magyar állam, ennyi tehát a „keret”, amely elviekben a rendelkezésünkre áll. A most „letiltott” 142 millió euró ennek csak egy kis része. Ráadásul ez is csak akkor igaz, ha a támogatásokat száz százalékban le tudnánk hívni, ami, ugye, elég ritkán szokott előfordulni. Ráadásul a határozat csak akkor lép érvénybe, ha Magyarország nem tudja teljesíteni a 2013-ra vállalt 3 százalékos hiánycélt.  Ez pedig még korántsem biztos, sőt! Valóban meglehetősen meglepő és példátlan lépés egy olyan hibát előre büntetni, amelyről még csak feltétételezik, hogy valószínűleg be fog következni. Ezzel együtt a határozat megszavazása pontosan jól példázza a nemzeti, lokális érdekek mentén politizáló kormányok „büntetésének” szándékát.
A sajtó – a jobboldali sajtó is – mégis vezető helyen foglalkozott a hírrel. Nyilván így kevesebb idő és hely jut a valóban égető kérdések tárgyalására.
A globális hatalom gyakorlásának három dimenziója van. A figyelmeztető, a kényszerítő és a fegyelmező eszközök. Nagyon leegyszerűsítve: a kényszerítő módszer az, amikor egy multinacionális cég által birtokolt terméket kényszerből kell megvásárolnunk, egyszerűen azért, mert szükségünk van rá. Ilyen például az energiahordozók és a kommunikációs hálózatok használata is. Ezek mindegyike globális ellenőrzés alatt áll. A fegyelmező szervek az IMF, a Világbank és a hitelminősítő intézetek. Az ezeket kiszolgáló „értelmező” hatalom a média, amely megmondja nekünk, hogy milyen értékrend szerint, hogyan kell gondolkodnunk. Ennek az értékrendnek természetesen olyannak kell lennie, hogy a globális hatalom érdekeit szolgálja a lokális érdekekkel szemben. A hatalmat gyakorlók számára is egyértelmű, hogy az emberek véleményét formáló szervezeteket, mint amilyen az oktatás vagy a média, szintén a befolyása, irányítása alá vonja, hiszen így tud magának szófogadó és engedelmes termelő és fogyasztó tömeget biztosítani. Ez a média itt van Magyarországon is. Visszatérve az eredeti kérdésére, az adott parlamenti döntést nyilván úgy interpretálják, hogy az a globális hatalom érdekeinek megfelelően befolyásolja a közvéleményt, és lehetőleg elbizonytalanítsák az embereket, félelmet keltsenek bennük.
2010-ben a második Orbán-kormány gazdaságpolitikája alapvető fordulatot vett, és az előző gyakorlattól eltérően azóta is kitartóan dolgozik azon, hogy az ország gazdasági életének döntései a globális hatalom érdekei helyett a nemzeti érdekeket szolgálják. Milyen esélyt lát arra, hogy egy ilyen „eretnek” gazdaságpolitika sikerre vihető az adott világgazdasági klímában?
Az előadásomban részletesen kitérek arra, hogy szerintem mi a teendője egy olyan kis nemzetnek, mint amilyen a miénk, ha szeretné minél tovább megőrizni nemzeti identitását. Az alapvető kérdés először is az, hogy érdemes-e csinálni valamit, vagy egyszerűbb feladni magunkat. Természetesen az én válaszom erre az, hogy igenis érdemes és fontos, hogy amit lehet, megtegyünk annak érdekében, hogy ezek a negatív hatások minél később és minél kevésbé érintsék az életünket. Az „ellenállás” különböző formái különböző sikerekkel kecsegtetnek. Minden nemzetnek az az érdeke, hogy megőrizze saját magát, a kulturális és gazdasági önállóságát. Amit ma Magyarország csinál, az egy nagyon veszélyes precedens, hiszen utat mutathat a hozzánk hasonló nemzeteknek, hogy hogyan válhatnak részben önállóvá, hogyan válhatnak gazdaságilag kevésbé kiszolgáltatottá. Erre igenis van mód, és ha minden lokalitás így viselkedne, akkor a globális hatalom túlsúlya sokkal nehezebben érvényesülne. Nem véletlen tehát, hogy kézzel-lábbal tiltakoznak minden olyan intézkedés ellen, amely a nemzeti érdekeket szolgáló gazdasági döntéseket segíti elő.
Mennyire találunk követőkre, támogatókra ebben a küzdelemben?
Nem mi vagyunk az elsők, és remélem nem is az utolsók, akik felismerték a nemzeti önállóság megőrzésének fontosságát. De természetesen az egyéni adottságok miatt minden nemzet más és más utat jár. Venezuela, Szingapúr, de még Kína nemzetközi és gazdaságpolitikájában is hasonló jelek tapasztalhatók.
Mi a helyzet Európával? Miért pont nekünk kell újra utat törni?
Ha végigtekintünk Magyarország történelmén, számos olyan csomópontot találunk, ahol a maihoz hasonló szerep jutott nekünk. Hogy úgy mondjam, ez a szerep szinte „ránk van szabva”. De nincs is más választásunk. Nyolc év kollaboráns kormányainak a ténykedése elég volt ahhoz, hogy olyan gazdasági mélységekbe taszítsa hazánkat, amilyenben talán sohasem volt még. Amikor a mostani kormány megadóztatta a bankokat vagy a multinacionális vállalatokat, valójában már nem is volt más választása, hiszen a munkavállalókról, a kisvállalkozókról az előző kormányok már az utolsó bőrt is lenyúzták.

Életút
Dr. Vereczkey Zoltán Budapesten született 1954. április 11-én
Szakmai tapasztalat
2010 Inter-Épfu Kft., kereskedelmi vezető
2002–2010 Goodwill Gazdasági Tanácsadó Kft., ügyvezető
1999–2002 Volánbusz Rt., vezérigazgató
1995–1998 Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara,   főtitkár
1986–1995 Pest Megyei Duna Volán Vállalat,  üzemigazgató-helyettes,  forgalmi-kereskedelmi igazgató, ügyvezető
1976–1986 Volán Tefu Vállalat, munkatárs, vállalatvezető
Tanulmányok
2004 Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt., mérlegképes könyvelő
1985 Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, állam- és jogtudományok doktora
1976 Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, Győr, közlekedési üzemmérnök
Választott tisztségek, tagságok
2010 Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, elnök
2004 Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, alelnök
2004 Magyar Vízilabda Szövetség, elnökségi tag
1998 Pest Megyei Kereskedelmi  és Iparkamara, elnök
1997 Magyar Olimpiai Bizottság, tag
Dr. Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter 2010. augusztus 14-ei hatállyal dr. Vereczkey Zoltánt nevezte ki a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójává.

Ez így van, és éppen ezért az emberek nagyon elkeseredettek. Nem félő, hogy ez az elkeseredettség esetleg irányíthatatlan folyamatokat indít el?
Azok a problémák, azok a harcok, amelyek ma Európában zajlanak, szinte mind a globális hatalom és a helyi érdekek ellentéteiből adódnak, tehát nem nemzetek közötti konfliktusokról van szó. Szerte Európában tüntetések zajlanak, a közélet hangos az egymás ellen és a globalizáció ellen küzdő csoportok kiabálásától, hiszen a liberalizmus álcája mögé bújó globális erők mindent elkövetnek, hogy a nemzeti érdekeket képviselő erőket megakadályozzák az országok megerősítésében. A tünetek kiváltó oka mindenhol ugyanaz. Minden országnak magának kell megtalálnia az utat, hogy olyan reformokat vezessen be, amelyek a saját népének érdekeit szolgálják. Nagyon fontos az összefogás az egyes országokon belül és az országok között is. Ha Európa valóban meg akarná oldani ezeket a problémákat, lenne rá eszköze. Itt van példának a görög válság. Amikor Görögország megkapta az első hiteleket az EU-tól, már akkor látszott, hogy azokat az adott feltételekkel lehetetlenség lesz visszafizetni. A hitelek finanszírozására aztán további hiteleket vettek fel, még rosszabb kondíciókkal. Ez egy olyan adósságspirál, amelynek létrejöttében az Európai Unió legalább annyira ludas, mint a rossz görög gazdaságpolitika. Pedig végső soron az unió érdeke is az lenne, hogy jól működő, önálló nemzetek közössége legyen, amelyek képesek gondoskodni önmagukról, és értékes, értéket termelő tagjai legyenek a közösségnek. Ehhez viszont az kellene, hogy a gazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetből induló országokat valóban felzárkóztassák, vagy legalább hagyják őket a saját erejükből megerősödni. Sajnos azonban a globális hatalom érdekei nem ezt diktálják. Mindenesetre én meg vagyok győződve arról, hogy nekünk nincs más választásunk, mint továbbvinni azokat a változtatásokat, amelyek az ország érdekeit szolgálják.

P.E.