Lassú víz partot mos – tartja a mondás. A Ferencváros NB II-ben szerepelő második csapatának kapusa, a törökbálinti Hermány Bence nem türelmetlenkedik, hanem igyekszik végigjárni azt a bizonyos szamárlétrát. Más talán már odébbállt volna, ő azonban kitartóan küzd azért, hogy egyre előrébb jusson, és bebizonyítsa: lehet rá számítani a Fradiban.

A Ferencváros labdarúgócsapata egykor kiváló kapusairól is híres volt, ám az utóbbi időben egymásnak adták a „kilincset” a portások, egyikük sem tudott maradandót alkotni. A törökbálinti Hermány Bence szeretne előbb-utóbb eljutni oda, hogy a szurkolókban (és persze a szakvezetőkben) felvetődjön a gondolat: talán éppen ő?
– Tudom, hogy még sokat kell tanulnom, és hosszú az út, amelyet be kell járnom – mondta önkritikusan. – Egy kapus számára fontos a türelem, hiszen ezen a poszton mindig csak egy ember szerepelhet. Minden nap azért kell keményen dolgozni, hogy a hétvégén bizonyítási lehetőséget kapjak, és ha megkapom, éljek vele.
Tavaly eleinte nem sok örömben volt része Bencének. Az NB II-es keret tagjaként csupán egy bajnoki és néhány Ligakupa-mérkőzésen őrizte a Ferencváros kapuját. Sokan talán más csapathoz igazoltak volna, ám ez neki eszébe sem jutott, ő nem akarta feladni azt az álmát, hogy a Fradiban védjen. S a kitartás az őszi idény második felére meghozta gyümölcsét, az utolsó hat másodosztályú meccsen az ő nevével kezdődött az FTC összeállítása, és három Ligakupa-találkozón is védett.
Noha felmerült a kölcsönadás lehetősége is, a téli felkészülés során az első csapattal edzett. Bár a külföldi túrákon nem vett részt, a hazai tréningeken nagyon igyekezett, hiszen tavasszal is stabil pontja szeretne lenni az NB II-es együttesnek. Ehhez persze az edzéseken és a mérkőzéseken is a maximumot kell nyújtania, és az is fontos lenne, hogy elkerüljék a sérülések.
– Jelenleg heten vagyunk kapusok, vagyis nagy a verseny – magyarázta Hermány Bence. – Ennek van jó oldala is, hiszen ez a helyzet mindenkit még több munkára, még jobb teljesítményre ösztönöz. Egyelőre még messze van tőlem az első csapat, de ahogy egészen fiatalon eljutottam az akkor még másodosztályú Fradi kispadjáig, úgy idővel bejárhatom ezt az utat az NB I-es gárda esetében is. Bízom benne, hogy ez nem csupán ábránd marad.

S.M.