Szerkesztőségünk különleges születésnapi ünnepségre kapott meghívást. Perényi Gyuri bácsi, az Arany Alkony Idősek Otthonának lakója januárban ünnepelte 95. születésnapját.

A jeles esemény alkalmából az otthon könyvtárában gyülekeztek a barátok és rokonok, hogy megünnepelhessék Gyuri bácsit, aki elegáns sötét öltönyben, meleg szavakkal fogadott mindenkit.

Az ünnepi asztalon két torta is várta, hogy elfújják rajta a gyertyákat, hiszen az önkormányzat képviseletében Elek Sándor alpolgármester is gratulált az ünnepeltnek. Gyuri bácsi a tőle megszokott vidámsággal fogadta a gratulációkat, és megörvendeztette a jelenlévőket azzal is, hogy felolvasta legújabb versét, amelyet mi is közreadunk. A Kerthelység Magazin nevében szeretettel gratulálunk!

Perényi György
Alkony

Egy januári szép napon,
Kinézek az ablakon.
Az égen súlyos fellegek.
Szél szárnyán gyorsan repülnek.
Gondolataim kalandoznak,
Az életről csak ábrándoznak.
Milyen is volt az élet régen
A régi gyermekéveimben?!

Reménységgel álmodoztam,
Mi leszek majd felnőttkorban?
Tudós talán, vagy katona,
Netán kovács, lovak gyógyítója?
Avagy sofőr, vagy pilóta,
Lehetnék pap, Isten szolgája?
Gondolkodtam gyermekkorban,
Az évek pedig teltek sorban.

Ám az élet másképp fordult.
A világ népe megbolondult!
Fegyverrel estek egymásnak,
Véget vetve régi barátságnak!
Isten büntetésének tartják ma is,
Nem látják, hogy a „Hit” így hamis:
Mert az nem tanít soha másra,
Csak szeretetre és barátságra!

Ám de hol van ez ma még?
Gyűlöletbe süllyedt az emberiség!
Mikor lesz már ennek vége?
Lesz-e végre világbéke?
Viharfelhők tornyosulnak.
Az emberek bezárkóznak!
Reménykednek jobb életről,
Boldogságról, szeretetről.

De az egyre távolodik,
Az idő pedig gyorsan múlik.
Ám az ember mégsem csügged.
Mindennap, ha felébredek.
Mert az élet bármily nehéz,
Minden viharral szembenéz,
A múltjára visszatekint,
Túlélt egy napot megint!

Minden reggel, ha felkelünk,
S friss erővel jól ébredünk,
A világ „ablakán” kinézünk,
Amit látunk, elszörnyedünk!
Zűrzavar van a világban,
A „holnap” így bizonytalan.
Kik itt vagyunk az „Otthonban”,
és benne vagyunk a „szép korban”!

Nyugalomra vágyunk végre,
Vele együtt békességre.
Az „Otthonban” ezt megkapjuk.
A gondjainkat is elhagyjuk.
Itt szeretettel vesznek körül,
Ennek mindenki csak örül.
Köszönjük hát mindenkinek,
akik velünk így törődnek!

Most életünk alkonyán,
A sok viharos év után,
Az ifjúságra mit hagyunk?
A szeretet az, amit adunk!
Mert nélküle az élet semmi.
Csak így lehet „Embernek” lenni!
Mindig csak a békét keressétek.
Egymást is így szeressétek!