Január 1-jétől több új jogszabály gyökeresen változtatja meg életünket. 2011 végén hatalmas lendülettel működött a törvényalkotás, sarkalatos törvények tucatjai születtek meg. Az önkormányzatoknak is újra kell gondolniuk működésüket. Erről kérdeztük Turai István polgármestert.
Polgármester úr, mit mondana, ha röviden kellene értékelnie azt a hatást, amely a jogszabályok változásából adódóan a helyi önkormányzatokat érte?
Talán azt, hogy felér egy újabb ”rendszerváltással”.
Ezt úgy érti, hogy hasonlítanak a körülmények 1990-hez, az első szabad önkormányzati választást követő időkre?
Azt semmiképp nem gondolom, hogy hasonló a helyzet. Akkor nagy lelkesedéssel, tele várakozással néztünk a jövőnk elé, most ezt aligha lehet elmondani, hiszen a jelenlegi „rendszerváltást” rendkívül bizonytalan gazdasági helyzetben éljük meg. Azt hiszem, nem kell sorolnom azokat, a napi hírekből érzékelhető feszültségeket, amelyek bizonytalanságban tartanak mindnyájunkat, és amelyek hatása alól mi sem tudjuk magunkat kivonni. Más a helyzet abból a szempontból is, hogy véleményem szerint most szakmai oldalról nézve megalapozottabb, határozottabb ”reformfolyamat” részesei vagyunk.
Ez elég egyedi véleménynek hangzik, összehasonlítva – ha mással nem is – a törvénykezési gyakorlatot ostorozó sajtóvéleményekkel.
Hagyjuk most azt, hogy a parlamenti rohammunkának milyen sajtóvisszhangja van. Arról sem akarok véleményt formálni, hogy az Európai Unió mely bugyraiból milyen kritikák kerülnek megfogalmazásra. Arra próbáltam rávilágítani, hogy ha a megjelent törvények, az azokhoz kapcsolódó jogszabályok tartalmi mondanivalóját vizsgálom, ha ezek rendszerét, összefüggéseit szakmai szemszögből értékelem, akkor álláspontom szerint helyes, jó irányt vesz Magyarország a kisebb, az egyszerűbb, a gazdaságosabban és hatékonyabban működő állam kialakítása érdekében. Nem állítom, hogy könnyű feladat feldolgozni, átlátni az új jogszabályokat, de amennyire eddig megismertem, ez a határozott véleményem.
A szólás szerint az ördög a részletekben bújik meg. Mennyire követhetők a részletek az ön megítélése szerint?
Ez most határozottan igaz: a részleteken múlik a választott út járhatósága. Itt már kevésbé vagyok elégedett. Részben azért, mert még elég sok végrehajtási rendelet hiányzik, részben pedig azért, mert vannak olyan döntések, javaslatok, amelyek határozottan hátrányosak. És nemcsak nekünk, de úgy gondolom, az ország egészének is.
Például?
Ilyen például a járási rendszer kialakítása. Az szerintem jó irány, hogy egyes hatósági feladatokat ne a helyi önkormányzatoknál intézzenek, hanem legalább járási szinten. A „járásnak” mint közigazgatási egységnek a létjogosultságát évszázados közigazgatási jó gyakorlat támasztja alá. Az volt valamikor a járás mérete – innen a szó is –, amelyet egy nap alatt be lehetett járni. Ám ha most ránézek arra a javaslatra, amely Törökbálintot Budakeszi járásközponthoz kívánja sorolni, akkor azt kell mondanom: a végrehajtás súlyosan hibás. Mindössze napi két autóbuszjárat köti össze a két várost, erre nem lehet alapozni egy ügyfélforgalmat. Ha viccesen fogom fel, akkor az ügyintézés így bár csupán egynapi járás lesz, de autóbusszal Budapest közbeiktatásával.
Tesznek ellene valamit?
Persze. Ez most egy javaslat, ami e sorok írása napján (január 10-én) a kormány honlapján jelent meg. A társadalmi egyeztetési folyamat első lépésénél tartunk, tehát lehetnek még változások. Már tanácskoztunk Budaörs, Budakeszi, Biatorbágy polgármesterével és Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselővel: élünk a véleményezésre adott határidőn belül ellenvéleménnyel, új javaslat megfogalmazásával.
Melyek a legfontosabb, az önkormányzat életét, városunkat érintő új törvények?
Mindenekelőtt az új önkormányzati törvény. Teljesen új alapokról fogalmazza meg hazánk helyi önkormányzatainak működését. Aztán lényeges változásokat fog hozni a köznevelésről szóló új törvény. Jelentősen megváltozott a közszféra dolgozóinak helyzetével kapcsolatos törvényi szabályozás. Az államháztartásról szóló törvény is új, és mellé az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet is. Jelentősen változtak az önkormányzatok gazdálkodásának szabályai. A felsorolás közel sem teljes…
Azt mondta, hogy jó irányba tett lépések fogalmazódtak meg az új törvényekben. Az új önkormányzati törvényből mi az, amit kiemelne?
Elsősorban a szemléletmódváltást. 1990-ben, amikor a korábbi törvényt „kialkudták” a parlamenti pártok, átestek a ló túlsó oldalára. A tanácsi rendszert felváltó szabad helyi önkormányzatok a szó legszorosabb értelmében túl sok szabadságot kaptak. Azt is mondhatnám: egymással versenyző, egymással konkuráló önkormányzatok rendszere jött létre. Alig volt példája az önkormányzatok közötti együttműködésnek, ami volt, az is csak 2003 után lett, a kistérségi szervezetek formájában. Hozzáteszem: nem is az önkormányzati törvény szintjéről szabályozva, hiszen a kétharmados törvény ilyen értelmű módosítása esélytelen volt. A konkuráló önkormányzatiság helyett álláspontom szerint most a leginkább lényeges változás: a kooperáló, együttműködésre rendelt önkormányzatiság kialakításának törvényi kerete.
Néhány példa?
Maradt az, hogy az önkormányzatok a jövőben is vállalhatnak önként feladatokat, de ezeknek az önként vállalt feladatoknak az ellátása nem sodorhatja veszélybe a kötelezően előírt feladatok ellátását. Ez így logikus, mondhatnánk: eddig is így kellett volna lennie, ám az eddig szabadjára engedett önkormányzati gazdálkodás jogszabályi garanciákkal nem korlátozta az önként vállalt feladatokat. Mostantól az önkéntes feladatok finanszírozása csak a saját bevételek, források terhére lesz lehetséges.
Az új önkormányzati törvény szigorította az összeférhetetlenségi szabályokat is, így például polgármester nem lehet országgyűlési képviselő a 2014-es választásokat követően. Véleményem szerint nem is egészséges ez a kettős feladatellátás, nem beszélve arról, hogy egy országgyűlési képviselő helyzeti előnyben van települése érdekeinek érvényre juttatásában. Másrészről az új törvény megerősíti a polgármestereket a képviselő-testülettel szemben, egyes esetekre például vétójogot kap, és tisztségének megszűnéséről is csak bíróság dönthet.
A járási rendszer azt hozza, hogy ügyes-bajos dolgainkat nem fogjuk tudni Törökbálinton intézni?
Lesznek olyan ügyek, amiket valóban nem helyben kell majd intézni. Hiányzik még a helyben maradó és a járáshoz kerülő feladatok, ügykörök pontos körülhatárolása, de egyelőre úgy látszik, hogy például az építési, gyámhatósági, szabálysértési ügyek biztosan kikerülnek a polgármesteri hivatal hatásköréből. Aztán nem kis bizonytalanság tapasztalható a köztisztviselők körében sem: mi lesz a sorsuk azoknak, akik a járásokhoz kerülő feladatokat eddig helyben látták el?
Hangos sajtóvisszhangja volt a köznevelési törvénynek.
Mondom: a sajtóvisszhangot nem szeretném értékelni. A közoktatási intézmények állami fenntartásba kerülnek, ám dönthet a helyi önkormányzat a feladatellátás visszavételéről is. Egy ilyen döntés meghozatala előtt – egyebeken kívül – vizsgálni kell majd, hogy milyen önállóságra fog a visszavétel jogosítani, illetve hogy a város gazdasági teherbíró képessége lehetővé teszi-e a visszavételt. Az állammal ún. köznevelési szerződést kell kötni, amelynek alapján – a törvény megfogalmazása szerint – az önkormányzatnak vállalnia kell a pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők illetményén és annak járulékain felül jelentkező összes működtetési költség saját forrásból történő finanszírozását. Ezenkívül az önkormányzatnak kell vállalnia az átvett intézmény épületének állagmegóvását is. Magyarán: az állam fizeti a személyzetet, az önkormányzat az összes többit. Itt is hiányoznak végrehajtási utasítások, amelyek várhatóan rövidesen nyilvánosság elé kerülnek. A törvény jövő évtől, tehát 2013. január 1-jétől lép hatályba, nyilván a következő évi költségvetés irányszámai is befolyásolni fogják a törökbálinti döntést.
Felröppent a hír, hogy Törökbálinton is bevezetik az ebadót.
Határozottan cáfolom, nem foglalkozik vele a város vezetése. Tény, hogy január elsejétől az állatvédelmi törvény módosításával lehetővé vált a települések részére na, nem ebadó, hanem az úgynevezett ebrendészeti hozzájárulás kivetése. Az új törvény szerint az önkormányzatok háromévente kötelesek összeírni a településen fellelhető ebeket, és azok után a tulajdonosokra ezt a hozzájárulást vethetik ki. Az a véleményem, hogy  drágább a leves, mint a hús – a település részére ez az adófajta nem hoz semmilyen pluszbevételt, sőt a többletfeladat jelentős többletkiadással is járna. Aztán még azzal is szembe kellene nézni, hogy a befolyt összeget csak meghatározott állatvédelmi feladatok ellátására – például újabb kutyatelep létesítésére, fenntartására – lehetne fordítani.

P.I.