Múltidéző – A Pásztor fivérek, László és György
Második rész
Létezik a magyar jégkorongsportnak egy olyan legendás személyisége, akinek közismertségét, közkedveltségét – a focival vett példával – csak Puskás Öcsiéhez lehetne hasonlítani. Bárhol a világon, ahol a jégkorong számottevő sportág, ismerik a nevét és megsüvegelik, ha arra jár. Ő dr. Pásztor György (Törökbálint, 1923. március 2. –) . Jelen írás szemelvényeket tartalmaz Tejfalussy Béla–Kovács Attila Magyar Hokilegendák (Bezsó Bt. Könyvkiadó, 2010) című könyvéből.
– A második világháborút követően rendkívül nehéz időszak következett a magyar jégkorongsport számára. Mint egy „dzsentri”sportág a később kialakult „három T”, azaz a „tiltott, tűrt, támogatott” kategóriák közül a „tűrtek” közé kerülhetett be. Betiltani vagy egyetlen tollvonással megszüntetni már csak a népszerűsége miatt sem merték, de igazi támogatást sem kapott. Tulajdonképpen a közönség volt a legfontosabb láncszem a jégkorong talpra állításában. A legfontosabb meccseinket rendre 9-10 ezer néző előtt játszottuk.
Pásztor György állandó tagja volt a válogatottnak, részt vett az 1951-es poianai téli universiadén, ahol a magyar főiskolai válogatott bronzérmet szerzett. Egy évvel később pedig – elsőként a jégkorongozók közül – a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója kitüntető címet adományozták neki.
1946 és 1958 között folyamatosan magyar válogatott voltam, ám pechemre éppen ez volt a legínségesebb időszak a nemzeti csapat életében. Miután sokunkat nem engedtek Nyugatra utazni a válogatottal, javarészt csak a hazai vagy a szocialista országokban rendezett meccseken vehettünk részt.
Játékos-pályafutására a legutolsó bajnokság tette fel a koronát. Az 1959-es idény rendkívül kiegyensúlyozott volt, a végső bajnoki forduló előtt még négy csapat reménykedhetett abban, hogy ő lesz a befutó.
Alig volt már hátra a mérkőzésből néhány másodperc, amikor hátul hozzám került a korong. Ilyenkor – mint hátvéd – általában indítani szoktam valamelyik támadót, most azonban, minden mindegy alapon, magam indultam előre. Talán épp azért, mert mindenki átadást várt tőlem, nem vettek igazán komolyan. Egyszer csak ott találtam magam lövőhelyzetben, és nem tétováztam: rálőttem a korongot. Jól eltaláltam, a kapus nem tudta védeni. Ez volt az utolsó korongérintésem játékosként, amellyel bajnoki címet érő gólt szereztem!
Az amatőr jégkorongsportban a játékosoknál a háborút követően sem kerülhetett szóba, nemhogy a fizetés, de pláne a prémium kérdése. A negyvenes években a mérkőzések után minden játékos prémiumként kapott egy liter tejet, két zsemlével. Egy csapatnak akkor egy klubvacsora csakis a bajnoksággal együtt járhatott. 1959-ben az utolsó percben szerzett gólommal bajnoki címet szerzett a Meteor. Amikor az érmeket átadták és felálltunk a jégpálya közepén elhelyezett dobogóra, elismerés és prémiumként egy narancsot gurítottak oda hozzám a dobogóhoz a jégen keresztül. Ekkortájt még a narancs elég ritka és nagy kincs volt, úgyhogy egy különleges prémiumnak is bőven megfelelt.
Pásztor György polgári foglalkozása mellett – gyógyszerészként dolgozott a főváros egyik legfrekventáltabb patikájának vezetőjeként a Nyugati pályaudvarnál – továbbra is a jégkorongsport közelében maradt. A Magyar Jégsport Szövetség Jégkorong Szakbizottságában a játékosok képviselőjeként dolgozott, szaktanácsadó volt, majd 1963-tól a Magyar Jégsport Szövetség elnökségi tagja és a szövetség Jégkorong Szakbizottságának vezetője negyed századon át, 1988-ig. Sportvezetői pályafutása több mint öt évtizede tart. Évtizedekig ő képviselte a Nemzetközi Jégkorong Szövetségben (IIHF) Magyarországot. Az IIHF Európa Kupa Bizottsága elnökségének tagjává választották, gyógyszerész végzettségének köszönhetően a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Orvosi és Dopping Ellenőrző Bizottságának vezetője volt. Szerkesztésében három kiadvány jelent meg, amely mind a mai napig része az IIHF doppinggal kapcsolatos szabályzatának. 1978-ban be akarták választani a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökségébe.
Amennyire jólesett, legalább annyira váratlanul ért a nemzetközi szövetség egyik tisztségviselőjének megkeresése. Tudatta velem, hogy felterjesztenek elnökségi tagságra, úgyhogy gratulál. Én azonban még nem örülhettem, mert ismertem a kötelező formaságokat. Hazatáviratoztam az OTSH-ba, kérve az állásfoglalásukat, hogy megválasztásom esetén elfogadhatom-e az elnökségi tagságot. Nem érkezett válasz, így az egyhangú szavazati arány ellenére visszaadtam a pozíciót. Négy évvel később ismét szavazásra bocsátották a nevem, és mivel ekkor már a zsebemben lapult a hazai engedély is, elfogadhattam a jelölést. 1978 helyett végül 1982-ben mégis bekerültem az IIHF elnökségébe.
12 esztendőig volt az IIHF elnökségének tagja. 1988 őszén ismét megalakult a Magyar Jégkorong Szövetség, melynek alelnöke lett, majd örökös, tiszteletbeli elnökévé választották. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség első magyarként fogadta tiszteletbeli tagjává. 2001-ben a torontói Hall of Fame-ben, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokának tagja lett, nevét arany emléktáblába foglalták a torontói múzeumban. 2005-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje, 2008-ban a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play Életműdíj kitüntetésben részesült.
Pásztor György a vitorlássportban is jártas. Még ifjúkorában, 1939-ben a velencei tavon ismerkedett meg a sportággal. A háború után a Nemzeti Bank tihanyi vitorlásklubjában a 22-es verseny yolle osztályban versenyzett, 1952-ben Gáll Endrével magyar bajnokságot is nyert. Ezt követően több hajóosztályban is indult. Az ötvenes évek közepétől a Budapesti Építők balatonalmádi vitorlásszakosztályában versenyzett, 10 évig a vitorlásklub elnöke volt.
A legemlékezetesebb nem mindennapi élményem az 1967-es balatoni kegyetlen erősségű orkán volt. Egy nagyobb vitorlás hajó veszélybe került. Három klubtársammal indultunk a jelzett irányba. A bajba jutott hajót megtalálni, megpróbálni mellé állni az óriási hullámzás miatt, nem kis feladat volt. Végül a már vízzel eléggé megtelt, szinte reménytelen helyzetben lévő hajóból még a hajó elmerülése előtt idejében sikerült kimenteni négy személyt, három külföldit és egy magyart. Később kiderült, a három külföldi egy nemzetközi kormánydelegáció tagja volt. Három társammal együtt a belügyminisztertől „Életmentő kitüntetést” kaptunk.
1969-ben a Magyar Bajnokságon második helyezettként végzett. Számtalan hazai és nemzetközi versenyen, magyar, illetve Európa-bajnokságokon mint versenybíró és mint a versenybíróság elnöke is szerepelt. 1972-ben a nyári olimpián a magyar rádió hivatalosan akkreditált riportereként ő közvetítette az olimpiai vitorlásversenyeket. A nyolcvanas években a Magyar Vitorlás Szövetség nagyhajós flottájának flottakapitányi tisztét is ő töltötte be.
Párjával négy évtizede él együtt. Lánya, Pásztor Beatrix a filmszakmában dolgozik, világhírű dizájner. Woody Allentől Antonio Banderason, Sharone Stone-on át Anthony Hopkinsig Hollywood legnagyobb csillagaival dolgozik.
Pásztor György a magyar jégkorongsport egyik legkiemelkedőbb alakja. Hét téli olimpián és megszámlálhatatlan világeseményen vett részt és szolgálta sportágát. Életútjára, elért sikereire azonban nem csak ő, hanem mi, magyar sportszeretők, hokirajongók és törökbálintiak is joggal lehetünk büszkék!

Scheiblinger Péter