A Kerthelység novemberi számában megjelent egy tájékoztató Budaörsöt és Törökbálintot, a két szomszéd várost érintő folyamatban lévő, illetve távlati fejlesztési közös ügyeinkről. Az alaposabb tájékoztatás érdekében szükségesnek tartom, hogy néhány kiegészítő gondolatot fűzzek a témához, amelyekből talán jobban megismerhető a több ponton vitás helyzet.
Mindkét város aktuális településrendezési terve foglalkozik a kötöttpályás közlekedésfejlesztés lehetőségével. Közös érdekünk, hogy a MÁV-fővonalon hatékony elővárosi vasúti közlekedés alakuljon ki, amely jelentős terheket venne le a közutakról, az egyre elviselhetetlenebbül zsúfolt M1/M7 autópályák bevezető szakaszáról. A MÁV pontos tervei erre vonatkozóan még nem ismertek. Távlatban minőségi ugrást jelentene a térség közösségi közlekedése számára, ha a 4-es metró Kelenföldi pályaudvartól való meghosszabbítása érdemben napirendre kerülhetne a fővárosi és állami vezetés előtt.
Budaörs álláspontja szerint a 4-es metró meghosszabbításának első szakasza a Budaörsi úti virágpiacig történhetne meg, és innen ők szeretnék – kéreg alatt – az M1/M7 autópálya mentén az új elkerülő útjuk alatt átvezetni a város lakóterülete szélén. Végállomásként ők is a törökbálinti Tóparkban létesítendő intermodális központot jelölték meg.
Törökbálint önkormányzatának véleménye szerint reálisabb és lényegesen olcsóbb megoldás lehetne, hogy amennyiben a metróhosszabbítás érdemben felmerül, akkor az a Kelenföldi pályaudvar után a vasútvonal mentén emelkedne a felszínre. A vasúti pálya mentén haladva a budaörsi állomások után városunknak a Tópark projektjében kiépítendő új közlekedési csomóponti végállomásba érkezhetne. Ennek a végállomásnak komoly regionális jelentősége lehetne, hiszen itt három autópálya kereszteződésénél P+R parkolókkal a tervezett tóparki övezetben igazán világvárosi metróvégállomás létesülhetne.
A Törökbálinton lévő budaörsi temető ügyében városvezetésünk álláspontja Budaörs számára is ismert. A különleges helyzet rendezésére közigazgatási területcserét, vagyis városhatár-módosítást tartunk elfogadhatónak. Csereterületekből többet is felvetettünk, és a tanácskozás során azokat bemutattuk a budaörsi városvezetés számára. Választ várunk a javaslatainkra.
A Törökbálinton lévő budaörsi szennyvíztelep sorsát illetően különböznek a felek álláspontjai. Véleményünk szerint amennyiben Budaörs átkormányozhatja a szennyvizeit a csepeli új (fővárosi) tisztítóműbe, akkor a Törökbálintra vezető nyomott hálózatok és a Pistály-réti szennyvíztelep rekultivációját is el kell végezni.
A csapadékvíz-elvezetési kérdésekben egyetértés van abban, hogy a Pistály-réti záportározó létesítése régiós feladat, de ez elsőrendűen a veszélyeztetett budai kerületek érdeke és igénye. A szükséges fedezet biztosításában is fővárosi és állami költségviselésre számítunk. Véleményem szerint a budaörsi Törökugrató és Hídépítő térség fejlesztése során megnövekedő csapadékvizek „késleltetése” ott kell, hogy történjen, ahol az keletkezik, mert enélkül újra áradások jönnek a Téglagyár utcai patakszakaszra és a Depo körzetére. A szomszéd városvezetés szerint e fejlesztési területekről záportározó nélkül, sőt átemelő segítségével érkeznének a felgyülemlett csapadékvizek a törökbálinti oldalra. Ez a koncepció sem a vízügyi szabályok, sem az elmúlt évek súlyos bálinti árvízkár-tapasztalatai miatt sem elfogadható.
Az ún. Auchan híd környéki közúti közlekedési torlódások rendezési lehetőségét hasonlóan látjuk. Ezt nem az autópálya-híd szélesítése, hanem lámpás keresztezések megszüntetésével és ezzel együtt az autópálya menti hiányzó két ún. „lóhere” le- és felhajtójának kiépítésével látjuk megoldhatónak.
Gyarmati G. Mihály
