Prileszky Virág ikonfestő kiállítása a Falumúzeumban

December 4-én délután igazi adventi hangulatban nyílt meg Prileszky Virág ikonfestő kiállítása a Falumúzeumban. A lelki ráhangolódásról a Szent Demeter kórus gondoskodott, Budai Rita művészettörténész pedig nagy szeretettel és hozzáértéssel ajánlotta a nézők figyelmébe a kiállított ikonokat. A résztvevők egybehangzó véleménye szerint az év egyik legjobban sikerült megnyitója igazi szívmelengető élményt nyújtott minden jelenlévőnek. Prileszky Virággal törökbálinti otthonában beszélgettünk. A képek hangulatához méltóan suttogva – mert a szomszéd kisszobában éppen legkisebb unokája szunyókált.
Néhány éve költöztetek Törökbálintra. Hol laktatok azelőtt?
Budapestről, a XII. kerületből jöttünk. Beleszerettünk ebbe a házba, és a város is nagyon a szívünkhöz nőtt azóta.
Megnyílt az első kiállításod a Falumúzeumban. Ha úgy tetszik, igazi törökbálinti művésszé fogadott a közösség. Jól látom?
Nagyon örülök, hogy sikerült a képeimet bemutatni a helyieknek is. Ez a tízedik kiállításom, van tehát tapasztalatom e téren, de nyugodtan állíthatom, hogy ez az egyik legjobban sikerült helyszín, ahol minden tökéletes. Az épület, a szobák, a megvilágítás, minden olyan meghitt hangulatot áraszt, hogy úgy érzem, kiváló helyre kerültek a képeim. Nagyon hálás vagyok a közreműködőknek is, a Szent Demeter kórusnak, valamint Budai Rita művészettörténésznek, és természetesen mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ez a kiállítás létrejöhessen. Tényleg az egész megnyitó nagyon szép volt, szebb, mint eddig bármikor.
Az ikonfestészet különös, szabályokkal megregulázott művészeti ág. Festettél más technikával is, mielőtt ikonfestésre adtad a fejed?
Csak nagyon régen, fiatal koromban rajzoltam, elsősorban krétával. De már lassan harminc éve, hogy ikonfestéssel foglalkozom. Volt egy barátnőm, aki a bizánci művészettel foglalkozott és gyűjtötte az eredeti ikonokat. Ezeket sokat nézegettem, és nagyon megtetszettek. Ez a barátnőm ismertetett aztán össze Jónás Ilonával, egy Biatorbágyon élő festővel, aki nagyon kedvesen és önzetlenül átadott minden tudást, minden olyan ismeretanyagot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki elkezdjen ikonokat festeni. Ő nem ragaszkodott annyira a hagyományos elkészítési módhoz, úgyhogy aztán én apránként tanultam meg innen-onnan a régi módszereket.
Mitől hagyományos egy ikon, vagy mitől nem az?
Sok szabály van, ami irányadó az ikonfestészetben. Az ábrázolás sajátosságai, a színhasználat, a festési technikák mind előre meghatározottak. De az egész alapja a megfelelő alapozás. Mint ahogyan egy ház sem áll meg sokáig megfelelő alapozás nélkül, az ikon is tönkremehet, ha nem megfelelően készítjük elő az alapot. Ez már a fa kiválasztásánál elkezdődik, hiszen mindenképpen olyan lapra van szükség, amely már nem mozog, biztosan nem fog megrepedni. Én például szívesen választottam régi hordódongából vágott darabokat. Sajnos ma már nehéz hozzájutni ilyesmihez.
Közvetlenül a fára festesz?
Nem. Az enyves oldattal megfelelően előkészített fára egy vásznat kell felkasírozni, és ennek meg kell száradnia. Ha a vászon jól felfeszült a fára, akkor kezdődik ennek a megalapozása. Enyv és fehér krétapor keverékét viszem fel a vászonra. Minden rétegnek jól meg kell száradnia, és ezután nagyon simára kell csiszolni, különben a kész képen az aranyfólia alatt minden apró egyenetlenség szembeötlő lenne. Ezt legalább ötször kell megismételni.
Nagy türelmet és hozzáértést igénylő feladat.
Igen, és eddig a mozzanatig tulajdonképpen nem más, mint egy aprólékos, nagy hozzáértést igénylő iparos munka. A java csak ezután következik.
A java a festés?
Hát persze! Festeni gyönyörű, élvezetes dolog. Amikor kész az alap, akkor az ember kirajzolja a képet, és azokra a foltokra, ahová az aranyfólia kerül, egy úgynevezett angol vörösföld-festékkel még egy alapozó réteget visz fel. Ezután kerül fel az aranyfólia.
Tényleg valódi arannyal dolgozol?
Nem, erre a célra egy speciális fóliát használok.
Olyan, mint egy leheletvékony csoki papír, csak sokkal rugalmasabb.
És sokkal sérülékenyebb is.
Ha a fólia is a helyére került, akkor végre elkezdődhet a festés?
Igen, ilyenkor előkerülnek az olajfestékek és a nagyon finom ecsetek. Az ikonfestés hagyományos festéke a tojástempera, de én nem ezt használom. Nem lehet hosszabb ideig tárolni, mert megromlik. Én pedig nem tudok folyamatosan dolgozni, hiszen gyakorló nagymama vagyok, sok elfoglaltságom van a festés mellett is. De ha leülök a festőállvány mellé, bekapcsolom a zenét, például felteszem Maria Callas valamelyik lemezét, akkor valóságos áhítat jár át. A festés igazi nagy öröm számomra.
Vannak kedvenc színeid?
Talán a mélyvörös, a bordó áll a szívemhez legközelebb. Szerencsére gyakran használt szín az ikonoknál, ahogy a piros is, ami viszont nem tartozik a kedvenceim közé. De szeretem és használom a zöld sok árnyalatát is.
Saját elgondolás alapján festesz?
Reprodukciók alapján dolgozom, de minden képben ott vagyok valahol én is.
Mitől más, esetleg mitől több egy ikon egy hagyományos módon megfestett szentképnél?
Talán a legjellemzőbb különbség az a különös perspektíva, amit az ikonfestészet használ. Van Rubljovnak egy csodálatos képe, a Szentháromság. Három angyal látszik rajta és egy asztal. Éppen Budai Ritától tudtam meg én is, hogy azért tűnik olyan különösnek ez a kép, mert fordított perspektívában ábrázolja a tárgyakat. Úgy, ahogyan a kép szereplői, azaz a három angyal látnák őket. De ezek a különös eszközök, a sok szabály talán mind azt szolgálja, hogy egy ikon ne fejezzen ki mást, ne legyen se több, se kevesebb, mint a vallásos áhítat, a szentség ábrázolása. Nem élethű, nem édeskés, nem szépelgő. Harmónia és nyugalom árad belőle.
Csak magadnak festesz?
Nem, dolgozom megrendelésre is, és a kiállított képek között is vannak olyanok, amelyeket meg lehet vásárolni.

A beszélgetésnek ezen a pontján felébredt a legkisebb unoka, így az ikonfestés többi titkára egy későbbi beszélgetés során kerítünk majd sort. Addig is reméljük, még sok ilyen gyönyörű kép születik az Erzsébet utcai ház aprócska műterem szobájában. Olvasóinknak pedig szeretettel ajánljuk a Falumúzeumban Prileszky Virág ikonjainak kiállítását. Egy adventi vasárnap délután nem is kívánhatnánk ennél szebbet.

Ny.E.