Sváb projektnap a Csupaszív Kétnyelvű Óvodában

November közepén két héten át színes programokkal ünnepelték a gyerekek és az óvó nénik a sváb néphagyományokat a Csupaszív oviban. A gyerekek életében mindig is kiemelt helyet foglalt el a német nemzetiségi hagyományok ápolása. Gondolom, nincs is olyan lakó Törökbálinton, aki ne gyönyörködött volna legalább egyszer a sváb népviseletbe öltözött óvodások táncelőadásában. A régi sváb hétköznapok tárgyai, viselete sem volt ismeretlen a gyerekek előtt, hiszen évek óta ott álltak a vitrines szekrényben, ott lógtak a falon a régiségek. Az idei projektnap abba a három éve folyamatosan tartó munkába kapcsolódott be, amelynek során már hathetes „sváb projektre” is sor került az óvodában.
A rendezvény egyben szakmai találkozóként is funkcionált, hiszen az őszi deggendorfi továbbképzés után most a törökbálinti óvoda látta vendégül a német referenseket, valamint a továbbképzési programban részt vevő több hazai német nemzetiségi óvodából érkezett óvodapedagógust.
A projektnap egyszerre volt igazi szórakozás a gyerekeknek és komoly szakmai munka a vendéglátó és a vendégeskedő óvó néniknek. Minden gyerek kapott egy kis batyut a nyakába, amely pénztárcaként szolgált. Ezzel aztán végigjárhatta a különböző állomásokat, kipróbálhatta a számos ötletes játékot. Észrevétlenül, játék közben gyakorolták a német szavakat, megismerték a régi sváb élet használati tárgyait. Aki jól teljesítette a feladatot, annak a batyujában szépen szaporodott a „Geld”, azaz a játék pénzérme, amelyen aztán finom pogácsát és üdítőt lehetett vásárolni a konyhában berendezett büfében. Az élelmesebbek többször is beálltak a kedvenc játékok sorába. A vendég óvó nénik a gyerekekkel együtt járták végig az állomásokat és nem győzték dicsérni a helyiek profi munkáját, a jó szervezést és az ötletes, legtöbbször saját elképzelés alapján összeállított játékokat. A legnagyobb tetszést talán az a babaházikó aratta, amelynek zsalugáterei mögé egy kis elemlámpával lehetett bevilágítani. A fénysugár az ablakkal szemben egy bútorra esett, amelynek a német nevét kellett megmondaniuk a gyerekeknek. Ha ez nem sikerült elsőre, akkor még mindig lehetett húzni egy mentő kártyát, ahol szintén a berendezési tárgyak német megfelelőjét kellett tudni. Még a legkisebbek is sikerrel jártak, ha másképp nem, hát a második próbálkozásra. Nekem nem sikerült végigállnom a sort, ezért itt nem tudtam „Geldet” gyűjteni, de bepótolhattam a szaglászó asztalnál, ahol jellegzetes illatú fűszereket, gyümölcsöket kellett felismerni és persze németül elmondani, hogy mi van a pohárban. Természetesen nem maradhatott ki a kedvencem, a sok jeles sváb naphoz köthető rozmaring sem, amit igazán könnyű volt felismerni. Így nekem is sikerült megkeresnem a pogácsára valót. Az óvodában kitalált és a „Csupaszív” Alapítvány által forgalmazott sváb kártyajátékot is sokoldalúan használták fel az óvónők a különböző állomásokon.
Sorolhatnám még az ötletes játékokat, de nem lenne elég ez az oldal. Két játék között beszélgettünk a vendégekkel a folyosón. A többek között Harkányból és Bonyhádról érkezett kolléganők elmondták, hogy nagyon hasznosnak találták a szakmai napot és a tapasztalatgyűjtésen túl nagyon jól szórakoztak is. Alkalom nyílt megkérdezni a német anyanyelvű kolléganőt, hogyan is mondják németül azt, hogy „sámfa”. Fontosnak tartották, hogy a gyerekek sokat próbálkoznak a német beszéddel, hiszen mint elmondták, beszélni csak beszélve lehet megtanulni. Az egyetlen negatívum, amit említettek, az a kis hely és a nagy csoportlétszámok problémája. Ezt a gondot sajnos az elmúlt évtizedben sem sikerült megoldania városunknak. Mindenesetre ezen az óvoda dolgozói nem tudnak változtatni, így a kis helyen próbálják a legtöbbet nyújtani a gyerekeknek. A vendégek és e sorok írójának egybehangzó véleménye szerint ez maradéktalanul sikerült is.

P.E.