Filmvetítés és beszélgetés a művelődési házban
Tavaly készült el az a dokumentumfilm, amelyet Biszku Béláról forgatott két fiatal újságíró. Novák Tamás és Skrabski Fruzsina Bűn és büntetlenség című filmjének vetítését 2010-ben Biszku sajtóközleményben tiltotta meg, majd később a család mégis engedélyezte a bemutatást. Akik december 1-jén este a Munkácsy Mihály Művelődési Házba látogattak, nemcsak a dokumentumfilmet nézhették meg, hanem azt követően személyesen is megismerhették a rendezőket, akik a film előzményeiről és utóéletéről meséltek, valamint válaszoltak a közönség kérdéséire is.
A film története 2008 nyaráig nyúlik vissza. Ekkor jelent meg egy internetes portálon Kommunisták, reszkessetek! címmel Skrabski Fruzsina írása, amelyben a szerző még élő, megszólaltatható kommunistákat keresett és többek között ezt írta: „Egyébként nem fenyegetem a kommunistákat. Nem is tudom mivel fenyegetni, hiszen se fekete autóm, se erőszakszervezetem, se fegyverem, se kutyám. Csak szeretnék tudni róluk. Csak jó lenne, ha lelkiismeretük kicsit háborogna.” Így kezdődött el egy szokatlan dokumentumfilm forgatása az 1921-ben született Biszku Béláról, a Magyar Népköztársaság egykori belügyminiszteréről (1957–1961), az 1956-os forradalom utáni véres és kegyetlen megtorlások egyik irányítójáról. A film készítése előtt az alkotók számos korabeli dokumentumot, jegyzőkönyvet és peranyagot néztek át és több történésszel is beszéltek erről az időszakról.
Eredendően a film úgynevezett gerillavideónak indult az egyik legismertebb videomegosztó portálra. Az első részben az alkotók álnéven mutatkoztak be és ifjúkoráról kérdezték Biszkut, mondván, szülőfaluja, Márokpapi számára készítenek összeállítást a település híres szülötteiről. Majd 2009-ben egy találkozóra hívták Márokba, ahol már a közönség soraiba beépített újságírók célzott, főként az 1956-os forradalmat követő megtorlásokkal kapcsolatos kérdéseket tettek föl. Végül a szerzők is felfedték kilétüket és megkeresésük valódi célját. Biszku ugyan „csibészeknek” nevezte őket, de nem zárkózott el a további nyilatkozatoktól, pedig egyre keményebb kérdésekkel bombázták. Az alkotók célja az események és a felelősség tisztázásán túl a lelkiismeret felébresztése és így legalábbis egyfajta erkölcsi jóvátétel, bocsánatkérés megszerzése volt.
Az idén 90 éves Biszku Béla, aki korát meghazudtolóan kiváló fizikai és szellemi állapotnak örvend, az újságírók felelősséget firtató kérdéseire válaszolva azonban nyíltan kijelentette: nem bánt meg semmit, és úgy érzi, nincs miért bocsánatot kérnie.
A hetvenperces film két év alatt és közel 100 órányi anyagból készült el. 2010-es bemutatása előtt Biszku Béla – korábbi hozzájárulása ellenére – sajtónyilatkozatban tiltotta meg a vetítését: „Az alkotók az elkészült filmet – amely olyan, a film számára készült felvételeket is tartalmaz, amelyeken nem mint közszereplő jelenek meg – nekem nem mutatták be, annak nyilvánosságra hozatalához nem adtam a hozzájárulásomat.” Biszku családja pedig személyiségi jogok megsértése miatt perrel fenyegette meg az Uránia Nemzeti Filmszínházat, ahova a film bemutatóját eredetileg tervezték. Így végül 2010 nyarán más helyszínen mutatták be a Bűn és büntetlenséget, méghozzá akkora érdeklődés mellett, hogy egész este folyamatosan vetíteni kellett, hogy minden érdeklődő megnézhesse.
A film „utóélete” – lex Biszku
A Fidesz által a közelmúltban benyújtott törvényjavaslat – amely „lex Biszku” néven került a köztudatba – az emberiesség elleni bűncselekmények el nem évülésének kimondásával lehetővé tenné az 1956 utáni megtorlások politikai megrendelőinek, valamint az „igazságszolgáltatás” szereplőinek büntetőjogi felelősségre vonását.
A különös és sokat vitatott dokumentumfilm a bemutatót követően is viták és támadások kereszttüzében maradt, mivel sokan úgy vélték, a dokumentumfilm-készítés egyik alappillére, a riportalany előzetes beleegyezésének megszerzése, sérült. Ennél azonban erősebbnek tűnik az igazság feltárására irányuló törekvés, valamint az a tény, hogy a film által feldolgozott időszakban Biszku Béla közszereplő volt. Az üggyel a film kapcsán parlamenti bizottság is foglalkozott, sőt országgyűlési határozat is született arról, hogy személyiségi jogokra való hivatkozással ne lehessen történelmi dokumentumfilmeket betiltatni.
A szerzők a beszélgetés során elmondták, hogy tavaly nyáron a nyilvános bemutató, illetve a sajtóvetítés előtt Biszku lányai végül megnézték az elkészült filmet és – meglepő módon – köszönetet mondtak érte a készítőknek. A testvérpár egyik tagja akkor még azt is fontolgatta, hogy a család nevében bocsánatot kér, de végül ez a gesztus (is) elmaradt.
A szerzők elmondása szerint a filmet alapvetően két „célközönségnek” készítették: a múlt rendszer megszenvedőinek, az áldozatok családjainak, valamint a mai fiataloknak, akik ezt a korszakot már csak könyvekből ismerik.
M.Zs.
