2011. november 19-én, életének 85. évében elhunyt Vermesy Sándor Törökbálint Önkormányzata Képviselő-testületének volt tagja. Az elhunytat közéleti tevékenysége, önkormányzati képviselői áldozatos munkája alapján a város önkormányzata saját halottjának tekinti.
Az alábbiakban Turai Istvánnak a képviselő temetésén elmondott beszédéből olvashatnak részleteket.

„Egyszer egy Nobel-díjas tudós azt mondta: Életünk értelme határozza meg életünk értékét.
Vermesy Sándor, aki elment tőlünk nagyon értékes életet élt.
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a világban.
Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!”
Élete értelme az volt, hogy ezt az értelem lángját lobbantsa fel és tartsa szűkebb és tágabb környezetében életben. Nem konfliktusok nélkül, hiszen a láng megégeti azt, aki nem tud vele okosan, jól bánni. Vermesy Sándor tüze nagy lánggal égett, nem füsttel, nem kormozott, de mindent átjárt a melegével.
A helyi református gyülekezet tagjaként, világi vezetőjeként ismertem meg, azután az élet úgy hozta, hogy egymás munkatársai lettünk. Az 1998-as és a 2002-es helyhatósági választáson ő is képviselői mandátumot kapott. Mindkét alkalommal ő volt a képviselő-testület korelnöke. Mindkét alkalommal az ő kezébe tehettem le polgármesteri eskümet az alakuló ülésen.
De ez csak a felszín, a protokoll volt. Számomra, és hiszem azt, hogy az ő számára is fontosabb volt a képviselői munka számos megpróbáltatása, s az e vitákban született eredmények sora.
A Pénzügyi Bizottság tagjaként – szűkebb értelemben vett szakmai hátteréből, ismereteiből, gyakorlatából is adódóan – kritikus szemmel vizsgálta előterjesztéseinket.
Nemcsak ellenvéleményeket fogalmazott meg, de kivétel nélkül minden esetben javaslatokat is. Fontos volt hallgatni a véleményére, mert álláspontjait az élet, az önkormányzat gazdálkodása rendre visszaigazolta.
Vermesy Sándor élete olyan volt, mint a maratoni futás: nem az elején, nem a végén akarta hajrával megnyerni, hanem kitartóan, biztosan, egyenletes tempóban, hűségesen futva.
Itt élt közöttünk valaki, aki most útra kelt. Elindult, hogy bejárja azt a titokzatos országot, ahonnan nincsen visszatérés, és ahova valamiként mindannyian igyekszünk.
Kérem a Teremtő és Megtartó Istent, hogy vigasztaljon meg mindnyájunkat, akik most könnyes szemmel állunk földi porhüvelye előtt. Vigasztalja meg elsősorban a gyászoló hozzátartozókat, akiket leginkább megsebzett a távozása.
Búcsúzik tőled Törökbálint Város vezetése, búcsúznak tőled volt önkormányzati képviselőtársaid, a Polgármesteri Hivatal akkori és jelenlegi dolgozói.
Búcsúzik Tőled Törökbálint, búcsúznak a polgárai, akiknek te oly sok jót tettél.
Hálát adok érted a Teremtő Istennek,
Hálát, hogy téged Törökbálintnak adott.”